Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1546. Februárban.
12 A POZSONYI ORSZÁGGYÍÍL,ÉS. megkötésére valának felhatalmazva, mely Magyarország egész területére terjed ki, egyelőre egy évre terjedő fegyverszünet jött létre, melynek tartama alatt neki (a királynak) nyilatkoznia kell az iránt, vájjon hajlandó-e az állandó békét a szultán által követelt megszoírtással elfogadni, vagy nem? De akár létrejő ezen béke, akár nem, még a fegyverszünet alatt sem lehet az ország határainak és véghelyeinek védelmét elhanyagolni, minélfogva azokban elégséges számú hadakat kell tartani. Továbbá az ország rendei körében is találkoznak lázadók, békezavarók és engedetlenek. E miatt el van határozva, hogy kellő számú lovasságot és gyalog-liadat állandóan zsoldjába fogad és alkalmas pontokon elhelyez. De habár ezentúl is saját költségén jelentékeny számú idegen zsoldosokat fog tartani, szükséges, hogy a magyar rendek is hazájuk oltalmára szintén hozzanak áldozatokat. Szavazzanak meg bizonyos, évenkint fizetendő, segélyösszeget, és példájuk által buzdítsák a többi keresztény népeket áldozatkészségük utánzására. Tanácskozzanak arról is, hogy azon esetre, ha a békealkudozások eredményre nem vezetnének, és ő (a király) Magyarország felszabadítására támadó hadjárat megindítására határozná magát, mily módon fognak abban részt venni. Altalán, igyekezzenek nyomdokaiba lépni őseiknek, kik azon időben is, midőn még nem kellett hazájuk és szabadságuk oltalmáról gondoskodni, a keresztény hitért és a magyar nemzet dicsőségeért nem haboztak magokat minden veszélynek kitenni, szenvedéseket tűrni és életöket feláldozni. 1) A király ugyanakkor Írásban összeállítva benyújtotta a rendeknek azon pontok sorozatát, melyek felett tanácskozniok kellett.-) Ugy látszik a tanácskozások ez alkalommal zajtala') A magyar tanácsosoknak fennebb idézett előterjesztése képezte a királyi előadás alapját, a mint ezt az országgyűlés válaszirata kétségtelenné teszi. -) A törvénykönyvben olvassuk, hogy a rendek »intellexerunt . . . ea quae S. E. Mtas ... in hoc Conventu coram et scripta proponere diirnata est.« A proposítiók szövegét nem ismerjük. Hogy azok csakugyan a tárgyalandó kérdéseket részletesen kijelelték, tudjuk a törvénykönyv XXXIX. czikkének ezen szavaiból: »Quod vero attinet ad libertatém colonoruni de qua pluribus verbis Majestas Regia Ordines et Status Regni in stia propositione admonuit.«
