Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

VII. HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK.1537-1540.

182 IIOKVÁT- KS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 1537 —1540. A király ezen előterjesztésre adott válaszában kijelenté, hogy a végváraknak hadakkal és ágyúkkal ellátása, úgyszintén a hajók építése iránt haladék nélkül intézkedni í'og, a lőport Pettauban már tényleg megrendelte. Azon felfogást, hogy a török elleni hadjárat sikerét a János királylyal kötendő béke elő fogja mozdítani, helyesli; ő soha sem idegenkedett a kibéküléstől, és'most is kész méltányos feltételek alatt egyességre lépni. Az utolsó hadjáratban személyesen óhajtotta átvenni a fővezérletet, de fontos okok akadályozták. A jövő hadjárat alkalmával ezt minden esetre megteendi. A keresztény fejedelmeknél ez előtt is többször sürgetett segélyt, ezentúl sem fogja ezt elmulasztani. Maga szintén azon nézetben van, hogy Horvát- és Tótország területén elégséges élelmi szerek nem találtatnak; emiatt más országokban fog vásárlásokat tenni. De erejükhöz képest ők is járuljanak hozzá. A raktárakat Zágrábban és Varasdon fogja felállíttatni. Végre felkéri a biztosokat, eszközöljék ki a közelebbi tótországi gyűlésen, hogy a rendek nem 36, hanem minden 25 jobbágytelek után ajánljanak egy lovast, és legalább másfél forintnyi adót szavazzanak meg; igérte, hogy ezt hazájuk védelmére fogja fordítani. ') A Gráczba küldött biztosok nem egyedül arra valának utasítva, hogy hazájuk védelme iránt Ferdinánd királylyal tanácskozzanak; hanem arra is, hogy a rendek kívánatait terjeszszék elő és azoknak teljesítését eszközöljék ki. És pedig első sorban azt, hogy hét bánt nevezzen ki; az önkényesen elfoglalt birtokok visszaadását rendelje el; gondoskodjék, hogy a katonák rablásai és az urak hatalmaskodásai szűnjenek meg, az általuk okozott károk pótoltassanak ki. ') Responsuni regie Maiestatis ad eos articulos, quibus oratores regni Sclauonie respondernnt ad proposita sue Maiestatis. Egykorú irat ugyanott. — L. Irományok. XII. szám. -) A felterjesztés egykorú másolata ugyanott. — L. Irományok. XIII. szám.