Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

V. JÁNOS KIRÁLY BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE. 1527. Marcziusban.

1527. MAROZIUSDAN. 105 ván, liogy e tized behajtására és kezelésére kincstárnokokat nevezzen, kiknek a király környezetében kelle tartdzkodniok, és magukat esküvel kötelezni, hogy a begyülendő pénzt idegen ezélokra nem fordítják. A rendek oly nyíltsággal, mely közel áll a tiszteletlenséghez , kijelentették : „0 felségét biztosítják, hogy ha ezen pénzek nem azon ezélokra fordíttatnak, melyeket ő felsége a rendeknek megjelölt: az ország soha többé nem fog ő felségének segélyt ajánlani." (I. és VI. czikkek.) A király és a kincstárnokok voltak hivatva kinevezni az adószedőket, kik haladéktalanul megkezdik működésűket, esküvel kötelezvén magukat, hogy a tizedeket lelkiismeretesen szedik be, és titokban tartják, ki mennyit fizetett. (III. IV. V. czikkek.) Mindenkitől, eskü alatt, vallomásokat kérnek ingóságaik értékéről, és sz. György napján átveszik ezen érték tized részét. (XI. czikk.) Ezen tized fizetésére kötelezvék az ország minden lakosai, -— Erdélyt és Tótországot is beleértve „miután ezeket ugyanazon veszély fenyegeti." — Az országban tartózkodó kereskedők és iparosok árui sem képeznek kivételt. (IX. XXXVII. XXXVIH. czikkek.) A király maga nem tartozott ugyan tizedet fizetni kincseitől; de felhivatott, hogy ezeken rögtön fogadjon hadakat, s vásároljon hadiszereket, hogy a németek kezeiben levő várakat haladék nélkül visszaszerezhesse. (II. XXXVI. czikkek.) Azon oszáglakosok, kik maguknak a királytól felmentést eszközölnek ki, vagy a tized fizetésétől menekülendők, az országból távoznak, mint honárulók fognak büntettetni. (X. XI. czikkek.) A parasztok, kik ezen adó miatt zavarokat támasztanának, javaiktól fosztassanak meg; ugyanezen büntetés érje az egész községet, mely a zavargó parasztokat letartóztatni elmulasztaná. Ha pedig valaki az ország rendei közül támasztana zavarokat, mint lázadó fejét veszti, és a királytól se nyerhessen kegyelmet. (X. XXIX. czikkek.) *) ) János király Szaniszló napja utáni csütörtökén rendelte el a tizedek fizetését. (Bártfa városához intézett levele és a tizedszedők esküjének szövege Prayndl Epistolae Procorum. I. 203. 1.) A tizedszedők működéséről olvashatni Sperfogel szepesi krónikájában. Wagner. Analecta. 140, 50. 11.