Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

V. JÁNOS KIRÁLY BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE. 1527. Marcziusban.

106 JÁNOS K.IIÍÁLY BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE. A rendek a nagy teherért, melyet elvállaltak, lényeges engedményeket eszközöltek ki maguknak. A király Ígéretet tett, hogy soha máskor ily tized fizetésére nem fogja őket kötelezni; továbbá felmentette a honvédelmi kötelezettségektől, kivéve azon esetet, ha a német császár, vagy a török szultán támadná meg az országot; elengedte a koronázása alkalmával megajánlott adót, a kamarai nyereséget és taksákat; megszüntette a vámokat szárazon és vizén; végre, fővesztés büntetése alatt, eltiltotta a katonáknak nemesek és papok házaiban megszállani. (VII. XII. XLI. XLII. czikkek.) Hogy a király által, saját kincsein és a megajánlott tized segélyével, kiállítandó sereg élelmezése körül ne támadjanak zavarok, a király felkéretett, hogy az egész országban az élelmi czikkek árát határozza meg, s egyenlő mértéket hozzon be; a ki nagyobb árakat követelne, vagy más mértéket használna , büntetésül elveszti mindazt, a mit árul. (XXIV. és XXV. czikkek.) Viszont a katonák, kik a megállapított árakat megfizetni vonakodnak, fejüket vesztik. (XXVI. czikk.) A kereskedőkre nézve megerősíttetett a II. Lajos alatt megállapított árszabályzat; a főispán, hivatalvesztés alatt, köteles volt a kereskedőktől, kik magasabb árakat igényelnek, áruczikkeiket elkobozni, és a vétkeseket a királyhoz küldeni. (XXXI. czikk.) A külföldi kereskedők szabadon közlekedhetnek az egész országban; de tiltva van, a király engedelme nélkül, lovakat, ökröket, teheneket, juhokat és bőröket kiszállítaniok; a kereskedőktől, kik ezen tilalom ellen cselekednek, szállítmányaik elkoboztatnak. (XXXII. és XXXIII.) Azok, kik a király által forgalomba hozott pénzt elfogadni vonakodnak, fő- és jószágvesztéssel büntettetnek. (XXXIV. czikk.) Ezek voltak a honvédelemre és a pénzügyekre vonatkozó végzések. Verbó'czy, ki ezen országgyűlés tárgyalásaira döntő befolyást gyakorolt, nem mulasztotta el a király és a rendek figyelmét a codificátio ügyére vezetni. Határoztatott, hogy a király tetszése szerint jelöljön ki jogtudósokat, kik „az összes törvényeket tanulmányozzák és tisztába hozzák, a törvénykönyvet rendszeres alakba öntsék, a felesleges czikkeket és