Hidrológiai tájékoztató, 2016
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Both Mária: Táj és ember. Teleki Pál halálának 75. évfordulójára
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK Táj és ember Teleki Pál halálának 75. évfordulójára DR. BOTH MÁRIA Ebben az esztendőben emlékezünk Teleki Pál halálának 75. évfordulójára. Ez az évforduló alkalmat ad tudománytörténeti nézőpontból feleleveníteni néhány időszerű gondolatát táj és a gazdálkodó ember kapcsolatáról. E rövid tanulmány elkészítéséhez Teleki tudomány- filozófiai és gazdaságföldrajzi írásai, továbbá a Budapesti Corvinus Egyetem Tudománytörténeti Könyvtárában megőrzött - az egykori Teleki Tanszék - hidrológiai témájú kötetei, dokumentumai szolgáltak forrásul. Minden kor a saját megoldatlan kérdéseiből kiindulva tekint vissza elődeire, hogy megértse egyéni és közösségi múltját. Teleki Pál tudományos pályájának első húsz évében nagy ívű tudománytörténeti kutatást végzett. Ennek egyik összegzése A földrajzi gondolat története címmel írt esszékötete1, mely akadémiai székfoglalója volt és tudományfelfogását fejtette ki benne (Teleki 1917). Négy évvel korábban, 1913-ban választotta levelező tagjai közé az akadémia. A tudományos eredményt, melynek alapján kiérdemelte a tagságot Atlasz a japáni szigetek cartográfiájának történetéhez címmel jelent meg 1909-ben". Ebben a Kamcsatkától Formosáig terjedő szigetvilág kartográfiatörénetét dolgozta fel a 15. századtól a 19. század elejéig az e területről készített térképek gyűjteménye és hajónaplók elemzésével. Az atlasz megalapozta Teleki nemzetközi elismertségét. Teleki forrásfeltáró módszere, az egyes korok kérdéseinek közös ismeretelméleti gyökereit felvázoló kísérlete ma is időszerű. A földrajzi gondolat története esz- székötet témája nem a földrajztudomány története, hanem a földrajzi gondolaté, amely magában foglalja az ember természethez, Földhöz való viszonyáról alkotott felfogások átalakulását. A mű első része az ősi gondolkodástól a 20. századig terjedő időszakot öleli fel, a második Teleki korának geográfiai kérdéseit igyekszik tisztázni. „A tisztázásra a történeti utat választottam, - írja - mert magam is ezen jutottam el a valósághoz. ” Bár a mű történeti megközelítésű, nem időrendben halad. Természet és ember történelemben kibontakozó kölcsönhatását különböző eszmék, nézőpontok, felfogások tárgyilagos, megértő, mindig jóindulatú bemutatásával tárja az olvasó elé. Roppant finom, árnyalt véleményformálása mértékadó a tudománytörténet mai kutatói számára. Teleki az archaikus kortól a 19. század végéig követi nyomon a lakható, az ember által benépesített és a tudomány által feltárt megismert föld, az oikumené kiterjedésének változását. A korok gondolkodásának kifejeződését látja az európai tudományok látóhatárait kitágító utazásokban, a felfedezésekben. A középkor utazói zarándokok és hittérítők. Cook kapitány és későbbi követői a természeti erőforrások haszonelvű, a tudomány által is támogatott feltárói. A földrajzi gondolat története cimű kötet egyik központi tudós alakja A. Humboldt, aki a föld- és élettudományok szinte minden területét művelte. Személye utazásain, írásain, előadásain, levelezésein keresztül meghatározta a tudományok felvilágosodás korabeli kibontakozását, a kor természetfelfogását. Humboldt jórészt ismert, európaik által már feltárt helyeken járt. Nem felfedező volt, hanem Közép- és Dél-Amerika tudományos - elemző és összegző - leírója. „Az egyes jelenségeket — és minden egyes jelenséget megfigyelt - környezetéből kiragadja, különválasztja, analytikus vizsgálatának tárgyává teszi. Különösen azokat a jelenségeket, amelyeket kitűnő megfigyelőképességével mint a táj charakterére befolyókat ismert fel. Az egyes jelenségeket csak azért választja külön, hogy azt hasonlókkal összehasonlítva, végig követve, amennyire ismerete megengedte, a földön való elterjedésében, azt ismeret- elméleti értékében emelve, gazdagítva helyezhesse visz- sza a világnak, a környezetnek, a látottaknak elméjében egybefolyó képébe, melynek Kosmosában és gyönyörű tájleírásaiban reánk hagyta... Minden jelenségnek felismeri a kapcsolatát a többiekkel s a föld, vizek, a klíma, a növény, állat és ember előtte egy képpé folynak ösz- sze.” (Teleki 1917: 56-57) Teleki tudományos gondolkodására nagy hatást gyakorolt Humboldt elemző, ösz- szehasonlító, egységet, rendszert kereső sokoldalú kutatási módszere, benne látta a regionális földrajz és a tájkutatás egyik megalapozóját. A földrajztudós Teleki is sokat utazott, tudománytörténeti kutatásai céljából felkereste Európa számos gyűjteményét, levéltárát, később megismerte a korabeli élvonalba tartozó kutatóintézeteket, múzeumokat, egyetemeket. Geográfusként járt Eszak-Afrikában (1907), a mérsékelt övezeti Észak-Amerikában (1912), Délnyu- gat-Ázsiában, Közel-Keleten a Népszövetség Moszuli Bizottságának tagjaként (1925). Teleki Pál jogi tanulmányai közben, 1902-1903 között a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Földrajzi Tanszékén Lóczy Lajos gyakornoka volt, később az egyetem Földrajzi Intézetének igazgatója lett (1909-1913). Az első világháborút követő tudós- politikus szerepvállalása után a modern magyar gazdaságföldrajz egyetemi oktatásának megteremtésén dolgozott. 1920-ban jött létre a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen a Közgazdaságtudományi Kar, ahol létrehozták az első gazdaságföldrajz tanszéket. Ez az elsők egyike volt Európában is. Mint alapító tanszékvezető, később dékán, majd ny.r. tanár 1941-ben bekövetkezett haláláig az intézmény tevékenységéhez szorosan 42
