Hidrológiai tájékoztató, 2016
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Horváth Ákos: Fejlesztési lehetőségek a Csongrád-Bánrévei árvízvédelmi szakaszon
Az árvízi szükségtározáshoz hasonlóan ki kell dolgozni az egyes tározók vízrendszerre gyakorolt hatását, és egyedi mérlegelés után kell meghatározni a szükséges tározási, vízkormányzási beavatkozások sorrendjét és időszerségét. A tározók igénybevételére üzemirányítási és műveleti tervet kell készíteni. Köszönetnyilvánítás A dolgozathoz nyújtott segítségét szeretném megköszönni: Zellei László főiskolai docens, belső konzulens, Orbán Ernő osztályvezető, TIVIZIG, külső konzulens és Uzonyi Imre osztályvezető-helyettes, TIVIZIG, szakértő úrnak * A 2015. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton szakirányú továbbképzés kategóriában dicséretet nyert pályamunka kivonata. Fejlesztési lehetőségek a Csongrád-Bánrévei árvízvédelmi szakaszon * HORVÁTH ÁKOS Bevezetés A Körösöknek igencsak viharos története volt az elmúlt egy, másfél évszázadban: az észlelt árvízszintek nagymértékben emelkedtek, gyakran heves árhullámok vonultak le. Hiába volt az árvízvédelmi rendszerben sokoldalú tervezés, alapos kivitelezés, folyamatos fejlesztés, mindezek ellenére veszélyes helyzetek alakultak ki. A Hármas-Körösön a rendkivüli árvizek időtartama növekszik, miközben a rendkívüli árhullámok között eltelt időszak egyre jobban csökken. A folyón jelentősebb árhullámok 1919-ben, 1970-ben és 2006-ban (LNV) is levonultak. A sikeres védekezések és a fejlesztések mellett szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy hasonló méretű és tartósságú árvizek a jövőben is kialakulhatnak. Mindezek indítottak el azon az úton, hogy diploma- munkám során vizsgáljam meg a Csongrád-Bánrévei árvízvédelmi szakaszt, - a 2006-os árvízi tapasztalatok tükrében - abból a szempontból, hogy rendelkezik-e további olyan töltésrészekkel, melyek fejlesztésével az érintett öblözet biztonsága növelhető. A védvonal teljes hosszának felülvizsgálata során két olyan szakaszt is találtam, melyeket az árvizes tapasztalatok és az üzemeltetői álláspontok alapján is fejlesztésre javaslok. Az első rekonstrukcióra javasolt 2,5 km-es mintaterület vonatkozásában hasonlítottam össze a lehetséges három műszaki megoldást. Anyag és módszerek A védbiztonság növelése érdekében szádlemezek elhelyezése egy megfelelő műszaki megoldás lehet, mely jelen esetben az 1. változat. A szádfalat a vízoldali korona élébe kell leverni úgy, hogy az altalajba bekötve - egy gyakorlatilag vízzáró fal épüljön meg, amely - lecsökkenti a víz bejutását a lemezveréssel elzárt töltéstestbe, ezáltal elkerülhető a gátszakasz állékonyságának romlása. A fejlesztés során 6 m mélységig szükséges a CS2 M típusú szádlemezek leverése úgy, hogy a levert állapotú lemez felső síkja MÁSZ+1 m magasságban legyen (7. ábra). Ezzel a mélységgel egyrészt kedvező mértékben (kb.:l m-re) érne le az altalajba a szádlemezek alsó síkja - így csökkentve az ott történő átszivárgásokat - másrészt a létesült fal MÁSZ+1 m felső szintjével a magassági hiányos szakaszok is megszüntetésre kerülnének. A töltés magasítása a lemezek felső éléig kell, hogy megtörténjen, amely maximális nagysága 30 cm, de egyes szakaszokon ahol az eredeti töltés is rendelkezik a megfelelő magassággal, csak a korona utólagos rendezése szükséges. Az érintett szakaszon a védképesség növelése, HDPE lemezzel erősített, helyszínen kevert önszilárduló résfal építésével is elérhető. A résfal 30 cm vastagságban és átlagosan 6 m mélységgel kell, hogy épüljön a víz oldali koronaél tengelyében. A vízzáró fal felső síkjának a végleges gátkorona alatt kell lennie 0,3-0,5 m-rel, hogy a MÁSZ+1 m-re magasított töltéskorona megfelelő védő takarást nyújtson a kavicstestes falnak. Ezzel a magassággal a résfal alsó síkja helyenként akár 1,5 m-re is beköthet az altalajba (2. ábra). A réselés során kiszoruló anyag az injektálást követően a töltés előírás szerinti magasításához felhasználható. A töltésszakasz védképességének hosszú távú biztosítását, a geometriai paraméterek javításával, valamint a töltés- és altalaj állékonyságának növelésével, azaz a földtöltés átépítésével is elérhetjük, ez a 3. módszer. Ez az előző két lehetséges fejlesztéshez képest a területi problémák miatt az egyik legnehezebben kivitelezhető, és a nagy mennyiségű földanyag mozgatása miatt, a legtöbb munkával járó beavatkozás. A szakaszon szükséges a magassági hiány megszüntetése (1200 fm hosszon), valamint a meglévő töltés keresztszelvényében tapasztalható aszimmetria korrigálása is szükséges, a mentett oldali rézsű minimális 1:3- as hajlású kialakítása. A töltés koronaszintje - az előírásoknak megfelelően - a mértékadó árvízszint fölé kell, hogy kerüljön 1,0 méterrel (3. ábra). A talpszivárgás - azaz az altalajon keresztül történő megkerülő szivárgás - megelőzésére, illetve csökkenté39
