Hidrológiai tájékoztató, 2015
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A magyar birodalom vízrajzi viszonyai Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című müve 150 éve megjelent harmadik kötetében
11. Hideg kénes vizek Soprony [Sopron] megye: Balf Szepes megye: Lőcse (Pokolfördő) Mármaros megye: Dragomérfalva konyhasós földes konyhasós égvényes glaubersós gyantás vasas sós jódos gipszes 111. Savanyú vagy borvizek. Zala megye: Kékkút Hont megye: Bori, Gyügy, Mere, Királyfia (részint langyosak) Szatmár megye: Nagybánya Erdély: sósmező (Büdöshegy) Élőpatak Borszék kénes vasas sós égvényes kénes konyhasós égvényes vasas jódos égvényes kénes s vasas konyhasós égvényes jódos vasas földes égvényes s égvényes földes vasas vasas égvényes földes s kénes földes égvényes IV. Vasas vagy aczélos, rézgáliczos, rezes, timsós és czementvizek Heves megye: Gyöngyös kénsavas gipszes gáliczos timsós Zemplén megye: Erdőbénye kénsavas timsós gipszes gáliczos Mármaros megye: Borsabánya földes czementvíz = rézszulfátot tartalmazó víz V. Keserű vizek Komárom megye: Nagyigmánd Budán a Gellérthegy alatti lapályon (Kelenföld) Torontói megye: Nagy-Kikinda VI. Konyhasós vizek. Nógrád megye: Sós-Hartyán Sáros megye: Sóvár Erdély. Vízakna, Homoród-Sz.-Péter, Korond, Szováta 129 f., Szeretfalva 1 f. 1 k., „Összesen 592 sóforrás s 192 kút, köztük azonban olyanok is vannak, melyek inkább a savanyú és égvényes vizek közé tartoznak, s ezen rovatok alatt is előfordulnak; némelyekben jód, kén s más vegyületek is vannak, a jánosfalvai salétromos.” VII. Égvényes vizek Soprony megye: Bánfalu (galubersós), Fertő tava Pest megye: Soroksár Szepes megye: Lőcse (salétromos) Mármaros [Máramaros] megye: Borsabánya (égv. konyhasós és vas. jód. égv.) Vili. Gyantás, kőolajos, kátrányos források. Harkány, F.[első] Ruszbach [Ruzsbach] és Új-Lubló Szepesben, Borsa, Dragomérfalva Mármarosban IX. Semleges és ismeretlen minőségű hideg források. Veszprém megye: Siófok, Pápa, Tapolczafő, Veszprém Megírja, hogy a földtani viszonyok nagyban befolyásolják a források fizikai és kémiai tulajdonságait. A mészkőhegységek kevés, de bővizű forrásokat tartalmaznak. A legtöbb melegforrás a mészkőhegységekben vagy a közelükben van. Az időközi, dagadó és váltóforrások mind a mészkőhegységekben találhatók. A jegöczös [kristályos] és tömegkőzetekben „rendesen igen sok, de csekély vizű forrás van; a legtöbb savanyú és vasas víz azokban fordul elő. Az égvényes és sós források többnyire a trachithegységek közelében” a neogén rétegekből fakadnak. „A magyar alföld égvényes vizei a negyedkori földrétegekben található sók kilúgzása által erednek.” A fejezet végén az egyes forrásokat tengerszint feletti magasságuk sorrendjében b. lábban közli. II. A folyóvizek A fejezet bevezetőjében megemlíti, hogy „A magyar tartományok mind a Duna folyam rendszeréhez, s tehát a Feketetenger vizkömyékébe tartoznak.” Csak Fiume környéke az Adriai, a Poprád és a Dunajecz a Keletitenger vizkömyékébe való, míg az Erdély délkeleti szélének folyói (Zsil, Olt) „szintén a Dunába ömle- nek.” Megadja a folyók hajózható részének, valamint Marsigli szerint a jelentősebb folyóvizek hosszát. Részletes táblázatban közli a folyók nevét, folyásának hosz- szát, forrásainak egyenes távolát torkolatától vagy az országból való kifolyásától, forrásainak tengerfeletti magasságát lábakban, egész esetét lábakban, mérföl- denkénti esetét lábakban, vízkörnyékét □ mfldekben, valamint hajózható részének hosszát mfldekben. A folyóvizeket I. A Duna, II. A Duna jobboldali mellékvizei, III. A Duna balfelőli mellékvizei a Tiszáig, 7
