Hidrológiai tájékoztató, 2015

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A magyar birodalom vízrajzi viszonyai Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című müve 150 éve megjelent harmadik kötetében

IV. A Tisza, V. A Tisza jobb oldalán való mellékfolyói, VI. A Tisza balfelőli mellékvizei, VII. A Duna balfelőli mellékvizei a Tisza torkolatán alul, VIII. Az Adriai tenger vízkörnyékéhez tartozó folyók és IX. A Keleti tenger vízkömyékéhez tartozó folyók szerint csoportosítva tárgyalja.

Az anyag terjedelmes volta miatt, anélkül, hogy az összes folyót felsorolnánk, csak a gazdag anyagban tallózva, néhány érdekes adatot emelek ki.

I. A Duna „a Feketeerdő” keleti oldalán ered, a Breg vagy Bregach, a Brieg vagy Briegach s a Donaueschingen helységen fakadó harmadik csermely egyesüléséből, s három nagy és ugyan annyi kisebb torkolattal a Feketetengerbe szakad.”

A Duna ahol az osztrák birodalmat és Magyarországot éri és ott ahol mindkét birodalmat elhagyja jó darabig hegységek között folyik, emellett „még 6 helyen tör hegységeken keresztül.” A hegységek között határozott, változatlan medrű, sodra és legnagyobb mélysége körülbelül a közepén van. Ahol az árvízi rétegekbe van vájva, - különösen a Magyar medencében - ott a meder nagyon változó, szétágazó.

Megadja a Duna esésére, szélességére, mélységére, sebességére, partjaira, vízállásának változásaira, víz- mennyiségére, hajózhatóságára, valamint a jégviszonyokra vonatkozó adatokat. Kimerítő részletességgel leírja a folyam egyes szakaszairól és a Duna szabályozásáról szóló ismereteket.

Míg a Duna „Felső Ausztriában 100 ölenként 6 hüvelyket 1 vonalt, egész Magyarországon egyremásra 100 ölenként csak 8.2 vonalt esik. Szélessége Pozsony- nál 900, a budapesti szigeteknél 2700-3000, Sz. Gellért hegynél 960, Téténytöl Duna Földvárig 1340 és 1800 láb közötti. Mélysége Lábatlantól Párkányig 12-32, a Dráva torkolatánál 10-47, Baziástól [Báziástól] Orsováig 2-70 láb. Sebessége Pesttől Tétényig 2-5, Pesttől Baziásig 1.j — 5 láb között változik. A partok Budapestig majdnem egyenlő magasságúak, míg Budapesttől Baziásig a jobb part valamivel magasabb”. A vízállások „ingadozásai az egyes helyeken 20-33 lábnyi különbséget mutatnak.” Ezeket több táblázatban részletesen szemlélteti. A vízmennyiség Budapesten 0 vízállás mellett 22,167, 0 feletti 18’ vízállás mellett 215,250 köbláb. Ha a „folyam apad, akkor a talajvíz áramlik annak medre felé. Ha a folyam vize dagad ... akkor a víz a folyam felől szivárog a környező földrétegekbe, s lassanként a talajvíz felszíne is emelkedik” A Pozsonyi és a Pesti medenczék két nagy szivárgási területet alkotnak. A hajózhatóság adatai között megemlíti, hogy pl. „Bécstől lefelé már 120-160 lóerejü vontató hajók járhatnak, s kedvező vízállás mellett mind lefelé, mind felfelé 12-14,000 vámegyleti mázsa terhet vontathatnak egyszerre, tehát kedvező vízállás mellett 100, kedvezőtlen mellett pedig 50 mázsa teher esik egy lóerőre.”

A Duna jégviszonyait illetőleg „több évi tapasztalás szerint jég miatt a gőzösök egyremásra decz. 15-től febr. 15-kéig nem járhatnak a magyar Dunán.”

II. A Duna jobboldali mellékvizei közül 1. A Lajta,

2. A Rába, 3. A Répcze, 4. A Sárvíz, 5. A Sárvíz után

néhány csekély patak, 6. A Dráva, 7. A Dráva után a Vuka, valamint 8. A Száva jobb és baloldali mellékfolyóit ismerteti kimerítő részletességgel. Közülük néhány adatot kiemelve:

A Lajta és a Rába, további kisebb mellékvizei Ausztriában erednek. A Rába Körmendnél éri el a Pozsonyi medenczét s onnan kezdve csónakázható. „Sok kis kanyarulata van, s lapályban több helyütt szét is ágadzik.” Folyása rendezetlen, „némelykor egész völgyét elönti, máskor meg igen kevés a vize. Egyébiránt sok malmot hajt.”

A Gyöngyös és a Répcze ugyancsak Ausztriában ered. Előbbi Zöbami, utóbbi Spreitzi patak néven szerepel. Mivel „a Fertőnek s illetőleg a Hanságnak csak a Répcze számára ásott csatornák szolgálnak lefolyásul, azért ennek mellékvizei közé azon patakokat is számíthatjuk, melyek a Fertőbe ömlenek. Ide nevezetesen a Vulka tartozik.” A Hanság lecsapolására az első csatornát 1813-ban ásták. „Hossza 16,000 öl, szélessége 4 öl, mélysége 3-7 láb volt.” Két 4500 öl mellékcsatomát is ástak, bár ezek nem sokat használtak.

„A Tatai víz vagy Általér az Ondódnál Fejérmegyében egyesülő csermelyekből támad, mint Indisó patak.”

A Sárvíz főtorkolata Tolnától délre Szegszárdnál van; „medrében a Velenczei tóból vagyis inkább mocsárból és a Balatonból kifolyó vizeket, a Kapóst, Nádast stb. folyócskákat egyesíti.” „A Sár rétjét több csatorna szeldeli, melyek által posványái kiszáríttattak.”

„A Sió Kiliti közelében Siófoknál a Balatonból szakad ki, s magyar tartományok ezen legnagyobb tavának vizeit viszi magával, mennyiben azok el nem párolognak.” „A Zala, a Kapos, Koppány, Sió és Sárvíz sekély esésükkel folydogálnak s gyakran kiöntvén mellékeiket 1/2-1 mfldre, helyenként nagyobb szélességre is pos- ványos bozóttá, berekké változtatták.”

A Tirolban eredő Dráva egész hossza 88 mfld, ebből 47 mfld esik magyar területre. Az osztrák tartományokban 120-480, magyar területen 400-1000 láb széles. Közepes mélysége osztrák területen 4-7 magyar területen 7-20 láb. Vízmennyisége az eszéki mérczén 2’9”6”’ mellett 16.034 köbláb. „Varasd és Légrád között sok kis szigetet alkot.” A Mura Légrádnál találkozik a Drávával.

A Száván, „Lajbachtól [Ljubljana] kezdve dereglyék, a horvát határtól kezdve 2000-3000 mázsával terhelt hajók járhatnak rajta. Zágrábtól kezdve gőzösök is járhatnának rajta, de rendesen csak Sziszektől kezdve járnak.”

III. A Duna balfelőli mellékvizei a Tiszáig közül a nagyobbak: 1. A Morva, 2. A Vág, 3. A Nyitra és Zsitva, 4. A Garam, valamint 5. Az Ipoly.

A Morva Morvaország főfolyója, mélysége igen változó, szabályozása esetén „hajózható volna, most leginkább csak fát szállítanak rajta.”

A Vág folyó a Fekete és a Fejér Vágból támad. „Völgye, néhány rövid darabot kivéve, hosszanti völgy.” A Dudvág „Mátyus földjét öntözi; beléje ömlenek a Fejérhegység és Kis-Kárpátok keleti oldalán eredő patakok.”

8