Hidrológiai tájékoztató, 2015
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Lovas Attila - Fejes Lőrinc: El Camino vizes szemmel
El Camino vizes szemmel Az Észak-spanyolországi Szent Jakab-út (Camino de Santiago) ősrégi zarándokút, a régi időkben a Tejút szimbóluma volt. Akkoriban a maihoz képest ellenkező irányban járták be a zarándokok. Az utat ezer év alatt több millió zarándok járta végig, s a középkorban jóval többen, mint manapság. Az út nagy lelki megújulást, megerősödést ad a zarándokoknak, akik az öt földrészről érkeznek, hogy eljussanak Santiagoba. Az elmúlt évtizedben újra emelkedik a zarándokok lélekszáma, évente 120 ezer fő járja végig, de a szentévben ez a szám 180 ezerre nő. Napjainkban ez a világ legnépszerűbb keresztény zarándokútja, épületeivel 1993-ban elnyerte a Világörökség címet, valamint 1987-ben az első Európai Kulturális Útvonalnak nyilvánították. Mi a francia útnak is nevezett St. Jean Pied de Port — Santiago de Compostela közötti közel 800 km-es utat jártuk végig 32 nap alatt, május-június hónapokban. Naponta 22-36 km közötti útszakaszt tettünk meg, és a legegyszerűbb zarándokszállásokon pihentük ki az út fáradalmait. Minden nap reggel hétkor indultunk és délután, vagy estefelé érkeztünk meg a szálláshelyre. Mindig a természetben vezető — föld és kavicsos, köves — utakat választottuk két település között. Gyönyörű tájakat, erdőket és mezőgazdasági növényeket, állatokat, virágokat, templomokat, épületeket és hidakat láthattunk. A táj és a növényzet hasonlított az erdélyire, vagy a mátraira. Az út első és utolsó harmada hegy- és dombvidéki környezetben vitt, nemegyszer több mint 1000 m szintkülönbséget kellett legyőzni. A középső harmada a fenséges Meseta, egy hosszú, 900 m fölötti fennsíki út volt, ahol a horizontig elláttunk. Négy tartományon áthaladva — Navarra, La Riója, Castilla y León, Galícia - több tucat náció fiaival találkoztunk, beszélgettünk, barátkoztunk. Barátságot kötöttünk két baszk és egy kanadai férfival, akikkel több napon át együtt zarándokoltunk. Megismerhettük más népek és a helybéliek életét, szokásait, gondolatait, értékrendjét, ismeretét és véleményét Magyarországról, a magyarokról. Utunk alatt mindössze hat honfitársunkkal találkoztunk, rövid időre. Az időjárás kegyes, de változatos volt, a hegyekben reggelenként 8-12 C fok, napközben 15-17 C fok. Napos időszakban a csúcshőmérséklet közel 30 C fok volt. Esőben néhányszor volt csak részünk. A 800 km-es úton több tucat folyót és patakot kereszteztünk, olykor a lenyűgöző római kori hidakon átkelve. A nagyobb folyók és települések az átkelés sorrendjében, nyugat felé haladva: Nive (St. Jean), Urrobi, Erro, Arga (ezt többször kereszteztük: Larrasoana, Pamplona, Puente la Reina), Saldo, Ega (Estella), Odron (Los Arcos), Ebro (Logrono, ez a legnagyobb), Nájerilla (Nájera), Ója (Santo Domingo), Tirón (Belorado), Oca (Villafranca Montes de Oca), Arlanzón (Burgos), Pisuerga, Ucieza (Villovieco), Carrión (Carrión de los Condes), Cea (Sahagím), Esla (Mansilla), Porma (Villarente), Torío (Puente Castro), Bernesga (León), Órbigo (Hospital de Orbigo), Tuerto, Maruelo (Molinaseca), Boeza (Ponferrada), Sil (Ponferrada), Cúa (Cacabelos), Burbia (Villafranca del Bierzo), Pereje, Sarria (Sarria), Celeiro (Sarria), Pambre, Seco, Furelos, Boente, Iso (Ribadiso). A vízgyűjtőterületen szintén sok tározó, duzzasztott folyószakasz, vízerőmű, a hegygerinceken pedig rengeteg szélerőmü volt látható. Az utunk mentén fekvő nagyobb tározók: az Arga folyón az Embalse de Eugul, az Oca folyón az Embalse de Alba, a Sil folyón az Embalse de Bárcena, Portomarínnál az Embalse de Belesar, az Iso folyón az Embalse de Portodemouros. A mesterséges öntözőcsatomáknak se szeri, se száma. Nagyon fejlett az öntözési kultúra, több évszázados hagyományokkal és létesítményekkel. Utunk során számtalan, változó korú és méretű csatornát láttunk, kereszteztünk. A többségük betonból készült csatorna. Az öntözést hetekig szemlélhettük, annak minden módjával találkoztunk. Minden növényi kultúrát öntöznek, kivétel nélkül: a gyümölcsösöket, a szőlőket, a kalászosokat, a konyhakerti növényeket, de még a lucernát is. Az öntözővizet valóban a gazdák földjére juttatják el. Nagy élmény volt a lenyűgöző Kasztíliai Csatorna (Canal de Castilla) mellet több kilométert gyalogolni a fák árnyékában, egészen Frómistáig. Ezt a csatornát a XVI11. században építették, hossza 210 km. Öntözésre és a termények szállítására - állatok vontatta uszályokon - szolgált, de gyorsfolyású vize malmokat is hajtott. Ötven eredeti zsilipjének helyreállítását tervezik. Zarán- dokutunk az egyik zsilipkapun vezetett át. Ma már csak öntözésre és szabadidős tevékenységre használják a szépkorú csatornát. Útközben folyamatosan naplót vezettem, illetve rendszeresen beszámoltam élményeinkről e-mailben az itthon maradottaknak, akik sok erőt és biztatást adtak utunk során. Május 18. Úton vagyunk, eddig minden rendben. Tegnap átkeltünk a Pireneuson, 1300 méter volt a szintkülönbség és 25 kilométer a táv. Felhős, párás idő volt, de azért láttunk valamit a hegyből. Ma kárpótlást kaptunk, nagyon szép idő és csodás tájak vártak. Mintha Erdélyben jártunk volna. Emlegettük is sokat az Erdélyi Túracsapatunkat. Sok zarándok van úton, már legalább húszféle nációval találkoztunk, csak még magyarral nem. A szálláshelyek közül a legegyszerűbbeket választjuk. A zarándokmenü finom és elegendő. A test igénye, kényelme kezd háttérbe szorulni, s helyébe lép a lélek, a szellem, a gondolkodás. Május 21. Ötödik napja zarándokolunk, eddig minden rendben, bár tudjuk, hogy ez még csak az út eleje. A tűzkeresztségen talán már átestünk. A lábaink még épek, de sok sebes és fájó lábat láttunk már esténként a szállásokon. St Jeans — Roncesvalles — Larrasoana — Cizur Menor — 51
