Hidrológiai tájékoztató, 2015
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Zsadányi Éva: Dr: Vitális Sándor vízföldtani és hidrológiai munkássága kéziratos dokumentumainak tükrében 1943 és 1976 között
Sürgősséggel kéri az engedélyt, hogy minél előbb elkezdhessék a fúrási munkálatokat. Gerecse hegység Szakvélemény a „Fényes” forrásoknál lemélyítendő vizfurásról. Budapest, 1965. november 16. T.12187 Levélben jelzi a Tatabányai Szénbányászati Trösztnek, hogy a Fényes forrásoknál lemélyítendő vízfurás- hoz nem elegendőek a meglévő földtani vizsgálatok, a szerkezeti viszonyok tisztázására geofizikai mérések elvégzését javasolja. Jelzi, hogy már végeztek geoelektromos és torziósinga méréseket és az elkészült zárójelentés alapján dr. Gerber Pál geológussal elkészítették Tata és környékének szerkezeti vázlatát. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, „ hogy a Fényes források környéke egy ugyanolyan kisebb törésekkel sűrűn átjárt sasbérc mint a tatai rög. A mérések nagyobb törésvonalat vagy fiatal üledékkel jobban eltakart mezozóos rög részeket nem mutatott ki”. A geotermikus gradiens értékét 30 m/°C-nek véve írja, hogy egy 1000 m mély kútból 30°C-nál melegebb kifolyó víz nem nyerhető. Javasol egy 500 m mély fúrást, ahol olyan feltételekkel dolgoznak, hogy az esetleges továbbfúrást 1000 m-ig folytathassák, ha a víz hőmérsékletében kedvezőbb helyzet állna elő. Nem tartja valószínűnek. A javaslatát szakemberekkel megbeszélte és jóváhagyták azt. Az utolsó mondatban felhívja a figyelmet, hogy az Országos Földtani Kutató és Fúró vállalat pillanatnyilag „szabad kapacitással rendelkezik.” Esztergomi-medence Jelentés a dorogi eocén bányászat vizkérdéséről. Budapest, 1944. január 14. E.VII.32. Dr. Schmidt Sándor m.kir. bányaügyi főtanácsos, vezérigazgató utasítására Lukács Lajos bányaigazgatóval, Róth Kálmán m.kir. bányaügyi főtanácsossal és Varga Béla bányafelügyelővel folytatott megbeszélést a dorogi eocén bányászati vízügyi kérdéseiről. Az eredményekről számol be a jelentésében. A legfontosabbnak feladat „ víztartó kőzetek hézagtérfogatának és áteresztőképességének a vizsgálata”. A IX. akna feltárt kőzetein kell elvégezni a vizsgálatokat. Megkereste a Földtani intézetben dr. Földvári Aladár geológus urat, aki hézagtérfogat vizsgálatokat végez. Az áteresztőképessség vizsgálatához egy egyszerű berendezést kell konstruálni. Utasítást kér, hogy a cég nevében a vizsgálatok elvégzésére felvehesse a geológus úrral, a Műegyetemmel és a MAORT-tal a kapcsolatot. Következő feladat a hidrológiai viszonyok vizsgálata. A vizsgálatok elvégzésére nem alkalmas a IX. akna, mert már nem az eredeti felszín vizsgálható. Új akna, az un. borókási akna lemélyítését javasolja. Az akna kitűzött helyén kutató fúrást kell mélyíteni, ahol menet közben lehet a víztartó rétegeket, vízadó képességet vizsgálni. A vízszintsüllyesztés fontossága miatt 4 db víztelenítő kút lemélyítését is javasolja, hogy megállapítható legyen, mely kutakkal oldható meg a víztelenítés problémája. Rövid összefoglalás után kitér arra az esetre, ha a külszínről nem lehet a vízszintsüllyesztést megoldani, akkor Varga Béla víztelenítési tervét kell megvalósítani. A címlapon Schmidt Sándor, vezérigazgató úr utasítása olvasható, mely szerint a vizsgálatokhoz az engedélyt megadja és nagyon fontosnak tartja gazdasági szempontból a külszínről történő vízszintsüllyesztést megoldását. Mátra és Cserhát hegység Jelentés a rózsaszentmártoni bányatelep vízellátásáról, Budapest, 1943. szeptember 2, C.VIII.87. Rózsaszentmártonban a bányaigazgatóságnak és környékének kútjai kiapadtak a nagy szárazságban és jelentették, hogy nincs sem ivó, sem használati vizük. Szeptember elsején bejárta a területet és a következő nap, megírta a szakvéleményt a dolog sürgősségére való tekintettel. A meglévő kutak sekély mélységűek, „a rózsaszentmártoni patak ártéri hordalékába, illetve kis mélységben fekvő pontusi homok víztartókba vannak mélyítve.” Két megoldási lehetőséget lát a területen: 1. A bányaigazgatóság előtt egy nagy átmérőjű cső- kút lemélyítését javasolja, hogy a mélyebben fekvő pontusi homokrétegeket is fel lehessen tárni és abból szivattyúzni lehessen a vizet. A közelben lévő régi V.sz. szénkutató fúrás adataira támaszkodva a tervezett csőkútban a „víztükör” 29 m mélyen lenne, a vizet csak szivattyúzással lehet a felszínre hozni. A kutat 40-50 m -re kéne lemélyíteni, a szükséges szivattyúval és csővezetékekkel kb. 15- 20000 pengőbe kerülne. 2. A közelben van, az ahidráló mellett egy artézi kút, mely most csak a VII. aknai lakótelepet látja el és 175 1/perc hozamra van beállítva. Ennek a kútnak a hozama 500 Epercre is növelhető. Olcsó és végleges megoldás lenne ennek vizét a meglévő és meghosszabbított nyomóvezetéken a kolóniához juttatni. Jelentés a pernyepusztai vízkutató fúrásokéi, Budapest, 1943. május 31. C.VIII.80. Kiutazott Pernyepusztára, hogy a helyszínen beszélje meg a szükséges tennivalókat Gerő János bányafőfelügyelő úrral. Három fúrás helyzetéről számol be: Pernyepuszta 1/a fúrás. A 1 sz. fúrástól 6 m-re tűzték ki és 59,07 m-re fúrták le. A két fúrás rétegsorrendje nagyon eltér, eltér a kifolyó víz mennyisége is. Megállapítást nyert, hogy e 6 méteren vető van. Részletesen leírja a beépített béléscsöveket és leírja, hogy a próbakompresszorozás eredményeként 19,67 m depresszió mellett is csak 30 Epére kifolyó vizet ad a fúrás. Pernyepuszta 2. A fúrás szájánál 180 Epére kifolyó vizet mértek. Kis átmérőjű a kút és kompresszorozással nem lehetett depressziót elérni. Elméletileg 1200 Ep vízmennyiség is elérhető lenne. Javaslat a 2/a kút megfúrása, amely a teljes telep vízigényét biztosítaná. Épületet terveztek a fúrás helyén, ez ellen határozottan lép fel. Pemyepuszta 3. 30
