Hidrológiai tájékoztató, 2014
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István - dr. Bezdán Mária: „A Tisza és árvizei” (Egy régi-új könyv második kiadása elé)
nek lényegesnek mondható hatásait is. Az utóbbi évtizedekben gyakoribbá vált sebesség- mérések rámutattak, hogy a tiszai vízhozam-számításoknál figyelembe kell venni a vízfelszín esését is (Dombrádi 2004). A vízhozam nem ábrázolható kizárólag a vízállás függvényében, s fordítva, (egy adott hozamhoz több vízállás érték is tartozhat). A vízszín- esések nagy ingadozásának hatása mértékadó a Tisza nagy vízi vízállásainak és az azokkal egyidejűleg mérhető vízhozamainak összefüggésében (Vágás 2008). ’’Vajon feltételezhető-e, hogy a nagyvizek esetében a folyómeder érdességi viszonyainak változása az évek múlásával fokozatosan akadályozta, ugyanakkor a kis- vizek esetében fokozatosan javította a lefolyási viszonyokat? Lehetséges-e, hogy egyes feltételezhető medermorfológiai okok mellett vagy helyett hidrológiai és hidraulikai okok - a főfolyó és a mellékfolyók egymásra hatásának eddig fel nem tárt változásai - is esetleg közrejátszanak (Vágás 2004)2” A Tisza ismert különleges hidrológiai sajátosságai közé tartozik az ún. árvízi burokgörbe6 (Péch-IIajós 1898, Bogdánfv 1906, Schocklitsch 1930, Schajfernak 1935, Korbély 1937, Németh 1954 ...), és lényeges sajátossága a tetőző vízállásoknak hosszú időn, több napon át történő változatlansága ugyanabban a szelvényben (Andó 2002). Mindezek következtében a permanens állandó sebességállapotra és változatlan vízszin-esésre vonatkoztatott, a vízhozamokat a vízállás függvényében kifejező görbék egyértelműsége és egyértelmű használhatósága korlátozott Minden árhullám egyedi, mert változatos tényezők befolyásolják azok lefolyását. Több vizsgálat is olyan eredményt hozott, amely rámutatott a merev, az esésváltozásokkal nem számoló mércekapcsolati módszer tiszai használhatóságának erősen korlátozott voltára (Gajdos 1996, Vágás 2008). A II. rész szerzője célul tűzte ki a lefolyás és az árhullám előrehaladásának részletes feltárását, helyszínrajzi és időbeli viszonyainak elemzését, statisztikai jellemzését, az ezekhez vezető hidrológiai okok meghatározását a Tisza Tiszafüred alatti szakaszain, tekintve, hogy ezek a más folyókhoz képest rendkívülinek tekinthető tulajdonságok elsősorban az említett folyószakaszokon fordulnak elő. Az 1876-2009 közötti idő, rendelkezésre álló több mint hatmillió (!) regisztrált vízállás közül kiválogatott, hatszázezer napi adat felhasználásával (Tiszafüred és Törökbecse állomások között) a műszaki- és földrajz tudományok kutatásainak jelen problémáiban kívánt a Szerző olyan további elméleti, tervezői és árvízvédelmi gyakorlat számára is hasznosítható megállapításokat kidolgozni, amelyek az árvízvédelem megszervezését, a tudományos kutatást valamint a hidrológiai tevékenységet segítik. A tudományos kérdéseknek azon területeit igyekezett új megvilágításba helyezni, amelyek eddig részletesebben nem voltak kidolgozva, de amelynek kiművelését az utóbbi évtizedek árvízvédelmi igényei egyre inkább megkívánták. Ilyen tényezőnek számít a vízszín- esések alakulása. Legdöntőbb kérdésnek a mellékfolyók 6 Az árvízi hurokgörbe hurok alakú vízjárás-történeti vonal, amelyben egyetlen árhullám vízhozamainak és a hozzájuk tartozó vízállásoknak az összefüggését ábrázolja. és a befogadó (a Duna), illetve a duzzasztómű vek Tiszára gyakorolt hatásának vizsgálata, amelyre az eddigi kutatások kevés figyelmet fordítottak. Ez a probléma szükségessé tette a víz lefolyási sebessége és a Tiszán haladó árhullámok haladási sebessége és iránya közötti különbségtétel hangsúlyozását, így annak a Tisza hidrológiájában világviszonylatban feltehetően ritka jelenségnek a leírását, amely a tetőzés vízáramlással ellentétes haladási irányát magyarázza (Vágás 1984). A vízállások megváltozásának kiváltó okait a folyó életében történt ismert beavatkozások időpontjaival igyekezett a Szerző összehasonlítani. A nagy Tisza szabályozást követő időszak megváltozott vízlevezetése következtében a Tiszafüred alatti Tisza szakaszon bekövetkező vízkészlet-csökkenés tényérc a csapadékszegény időszakokban, az 1930-as évek elejétől kezdődő talajvízszint észlelés adatai alapján kívánt a Szerző rávilágítani. A duzzasztóművek vizsgálatánál kitért azok talajvízszint változást, továbbá vízállás- és vízjárást módosító hatásaira. Végeredményként megállapította: A nagyobb mértékű kisvízi vízszín-leszállás a Tisza Martfű és Mindszent közötti szakaszán a Körösök és vízgyűjtője vízhozamának és vízraktárainak erős megfogyatkozásából adódott A Hármas-Körösbe juttatott vízpótlás a tiszalöki és a kiskörei duzzasztott víztérből megoldást jelentett a problémára. A kisvízi vízszín-esések érzékenyen reagálnak a mellékfolyók vízhozamának változásaira. A Hármas- Körös vízhozamának megfogyatkozása a Tisza kisvízi vízhozamának csökkenéséhez vezetett a Csongrád alatti szakaszokon. Emiatt a Maros visszaduzzasztó hatása jobban tudott érvényesülni, aminek következtében a torkolata feletti szakaszokon egészen Csongrádig a vízszín-esések csökkenése következett be. A Hármas- Körös torkolata feletti szakaszokon azonban vízszín-esés növekedés figyelhető meg a mellékfolyó vízhiánya miatt elmaradó tiszai duzzasztás következményeként. Esetzől-esetze más vízszín-eséssel vezeti le a folyó az árhullámokat Ezért az előrejelzésnél fontos tényező a csapadék helyi eloszlásának figyelembevétele is! A vízmélység csökkenésével a vízszín esése növekszik, kivételek a kis víz idején is duzzasztott mederszakaszok. A fordított burokgörbék a duzzasztás fölötti szelvényben, szelvényekben alakulnak ki. A Tisza árhullámainak több mint 70 %-a visszaduz- zasztott volt valamely mellékfolyó, vagy a Duna által az 1876-1975-ig terjedő időszakban. A 600 cm felett tetőző árhullámoknál ez több mint 90 % Az 1976. utáni időszakban a törökbecsei duzzasztómű működése óta az árhullámok 80 %-a vissza duzzasztó tg míg az anyamederből kilépő árhullámok 95 %-a duzzasztott A nagyvízi árhullámoknál az is rontja az árvízi levezetést, hogy szinte valamennyi esetben kettő vagy több mellékág, illetve a befogadó együttes hatása, 1976 óta pedig a törökbecsei duzzasztómű duzzasztása is érvényesül. A leggyakrabban duzzasztott mederszakaszok a nagyvízi tartományokban a Tiszaug és Algyő közöttiek. A duzzasztómüvek üzembe helyezése óta ezeken a szakaszokon többször kerülnek az árhullámok duzzasztott állapotba. Az anyamederben tetőző árhullámoknál, a duzzasztóművek nélküli időszakban a Duna visszaduzzasztó hatása az esetek 25 %-ában Szeged fölé is fel58
