Hidrológiai tájékoztató, 2014
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Both Mária: Pusztító vizek szemtanúi a 18. században
talajlehordó hatása ellen is. A gazdálkodás okozta tájsebeket több helyütt is feljegyezte, utalva a meggondolatlan erdőirtásokra. Mátraderecske mellett a hegyoldalak terméketlenségére figyelt föl, hasonlóan szomorú képet adott három falut érintően Galya közeiéről. 1817-es naplóban (élte utolsó évében) a Kékes erdejének „csúnya helyben hagyásáról ír A Mátra erdők Gyöngyös feletti részének levágását azért tartotta súlyosnak, mert a felszín sivár lett és a legeltetés miatt az erdő nem képes megújulásra. Megfigyelte, hogy Feldebrő és Verpelét között a patakokban kendert áztatnak, írt Orczy kompolti 30 bivalytehenészetéről vagy az abádi 200 egyedet számláló bivalyállományról, ahol évszakonként a legeltető és istállózó állattartási módokat váltogatták. 1803-ban a Helytartótanács 9994. számú rendelete alapján a szabolcsi szóda, a Beregszász és Munkács környéki timsó és az ottani ásványvizek felkutatására indul. Útközben így írt Gyöngyösoroszi környékéről: „Oroszin kívül a hegyekben hatalmas kövek hevertek, amelyeket a víz görgetett le. Félelmetes villámlással kísért felhőszakadás volt, és gyorsan megduzzadt a patak. A falut olyan hirtelenül érte el, hogy tizenkilencen haltak meg, sok ház összedőlt, az ingóságokat a víz elsodorta. Úgy mondják, hogy egy gyermek a vízzel Arokszállásig épségben elúszott. A hó Gyöngyös köryékén hamarabb olvad el, mint magán a síkabb vidéken. Feltételezhetően azért, mert a dél felé nyitott, katlan formájú völgyben a napsugarak melege jobban összegyűlhet. ... Áthaladtunk a Tárnán, ahol egy csárda, egy fürdöház, és nem messze egy malom áll a folyón. Bal kézre pár tölgyliget, amelyek lombját e hernyók teljesen lerágták. ... Hevesen 17-én az erdőben a gyümölcsöt vermekben tartják, mivel a talaj alul agyagos. Orczy éppen bükkfát telepített. A tátorján gyökeret a nem nagyon száraz, de nem is nagyon nedves helyen akasztják fel és szárítják meg. ... Három heti idő múlva lisztet ad, amit ki lehet belőle rázni. Főzésre használják. “ (Pozder, 1985). Táj leíró szemléletének egyik legsajátosabb „kitaibeli” vonása a tájalkotóelemek kapcsolatának megragadása volt. Az ő leírásában a növénytakaró után a kőzet és talaj adottságok számbavétele a leghangsúlyosabb a felszíni vizekkel való összefüggésükben. Kitaibel pontosan rámutatott a helytelen erdőgazdálkodás és fokozott állattartás környezeti hatására is. A fenti három forrásmunka összevetése azt mutatja, hogy sem a táj használatban (vízgazdálkodás), sem ezzel összefüggésben a természeti környezetben lényeges változás a 18. században nem történt a Mátra vidékén. A klímatörténeti kutatások ma renszánszukat élik. A meterológia-tudománytörténet egyik legtöbbet idézett hazai forrása Réthly Antal: az Időjárási események és elemi csapások Magyarországon című több kötetes munkája. Az 1701-1800 közötti időszakot felölelő gyűjtéseinek és a fent idézett szerzők néhány megfigyelésének, és naplóbejegyzésének összevetése rámutat arra, hogy az úti naplók klímatörténeti szempontból is figyelemre méltóak. Kitaibel 1803-as útján (a fent idézett sorokban) egy felhőszakadás pusztító nyomait látta, a helybeliektől hallott történetről ezt tartotta érdemesnek leírni. Réthly a gyöngyösi Ferences Rendház História domusából az alábbiakat adta közre: „1799. Június 4. Este 8 és 9 között akkora felhőszakadás volt, hogy Gyöngyösoroszi faluban több házat összedöntött, 15 ember vízbefullt, köztük két szülés előtt álló asszony. Még két ember hiányzik, ezek egyike talán az, aki néhány nap múlva Adács mellett a folyóból holtan húztak ki. A solymosi juhászt Gyöngyöspüspökinél fogták ki holta. Egy csecsmöt pólyában levitt a viz Arokszállásig és ott élve találták meg. Az ár a Gyöngyös folyó minden fahidját elvitte. ” (Réthly, 2009. 479.). A naplóban leírt felhőszakadás a ferencesek pontos bejegyzése alapján datálható, a pusztítás mértékéről Kitaibel éles szemű megfigyelése ad támpontot, négy évvel az esemény után még felismerhető a víz által a hegyről leszállított kőgörgeteg. Matolai és Vályi Bene patak jellemzéséhez is érdemes Réthly egyik följegyzését hozzátenni. E patak rendkívüli vízbőségét a ferencesek lejegyzése is megerősíti. „ 1794. Ez az év annyira szerencsétlen volt, hogy az emberek nem emlékeznek hasonlóra. A téli szárazságot a legszárazabb tavasz és nyár követte. Emiatt a tavaszi vetések majdnem teljesen a földben maradtak, s az ősziek alig adtak valamit. A legmélyebb kutakban vagy teljesen kifogyott a víz, vagy alig gyűlt össze annyi, ami elég lett volna az embereknek és az állatok itatásához. Elhallgattak a malmok. A ruhát mosásra a Bene patakhoz vitték, amelynek úgy ahogy még volt vize. A malmok kerekeit a víz helyett az emberek forgatták egy bámulatos találmány segítségével. ” (Réthly, 2009. 478- 479.). Természet és ember szövevényes és változó lüktetésű kapcsolatában a természettudományok a 18. században fontos fordulópontot hoztak. A tudománytörténeti források dokumentálják, hogy a felvilágosodás korának tudományos programja a természet gazdasági célú kiaknázásának egyik előkészítője volt. A korabeli leírásokból kiolvasható, hogy a táji léptékű természeti folyamatok megértése milyen késéssel követte az ember által okozott természeti károk hatásait. IRODALOM Bél Mátyás(m0-m5, 2001): Heves megye ismcrtcsc. Heves Mcgyi Levéltár (pp29-228). Both Mária: Kitaibel Pál földtudományi munkássága. Doktori értekezés. Miskolc.2009.. http://kv99.1ib.unimiskolc.hu:8080/scrvlct/clcMEK.scrvcr.fs ■DocReader?d=3988filcBoth_Maria_ertekes.pdf Gombocz Endre:Diaria itinerum Pauli Kitaibeli. Auf Grund originaler Tagebücher zusammengestellt. OMTM, Budapest, 1945 Lökösi László szcrk. (2001) Iter matrense 1810, 1812,1817. P. Lucier: Geological industries. In /.Peter J.Bowler-John V.Pickstone. The Cambridge history of Science volume 6. Cambriidge University Press. 1996. Tóth Gergely (2007): Bél Mátyás “Notitia Hungáriáé ...” című művének keletkezéstörténete és kéziratának ismertetése. Doktori értekezés. Budapest ', 2007. doktori.btk.cltc.hu/liist/tothgcrgcly/diss.pdf Pozder Miklós: Kitaibel Honismeret, 1985/4. 13. Réthly Antal (2009): Időjárási események és elemi csapások Magyarországon, OMSZ Teleki P. (1917): A földrajzi gondolat története. Budapest Vályi András (1796-1799): Magyar Országnak Leírása 1-3. Kötet. Buda 42
