Hidrológiai tájékoztató, 2014
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 150 éve jelent meg Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” cimű műve második kötete
szép zuhatagokban a Körös felé rohannak.” A Meszes hegységben „Zsibó környékén roppant nummulittelep, édesvizi mészkövek és gipsztelepek vannak.” A Krasznamelléki és Szilágysági dombsorok, területén a neogén képződményekből egyes jegöczös palatömegek mint szigetek merülnek föl. A Bükk hegységben amfibolpalák, szarútünpalák és chloritpalák a gránátos csillámpalákkal váltakoznak. Az V. fejezet: „Az Alpok hegyrendszeréhez tartozó hegységek” a következők: I. Az Osztrák-Stájer határhegységek fő részei 1. A Lajta hegység és Fertői vagy Ruszti hegycsoport, 2. A Rozália hegység és Sopronyi [Soproni] hegycsoport és 3. A Gyöngyös és Dráva völgyei közötti hegycsoportok. A Lajta hegység „magvát és tömzsökét jegöczös palák és keselykő /grauwacke/ teszik.” Ezekre a neogén lajtamész, kavics, homok és tályog [agyag] települ. A lajtamészkő számos bányáját már a rómaiak is fejtették, míg Bécs számos középületét ugyancsak lajta mészkőből építették. A Fertői vagyis Ruszti hegycsoportot hasonló kőzetek teszik. A Rozália hegység magvát gnájsz és csillámpala képezi. Borostyánkő vidékén hajdan kénbányák voltak, vascsillám és vaspátkő [sziderit] telepek vannak. A szerpentintömegekben faggyúpala, chloritpala és jegöczös delejkő [mágnesvaskő] van. „A Kün hegy szerpentin és pala tömegei antimon, vas, réz és kénarzén [arzenopirit] vegyekkel vannak áthatva.” A Gyöngyös és Dráva völgyei közötti hegycsoportok középpontja az Irottkő. A hegycsoportok különféle palákat /foltos pala, zöldpala, mészcsillámpala/ tartalmaznak. Flelyenként az agyagpalában vaspátkövek és némi réznyomok mutatkoznak. A hegycsoportok oldalait neogén képletek fedik be. Helyenként bazalt és bazaltuff mutatkozik, amely „kapcsolódási hidul szolgál egyfelől a Stájerországi bazalthegyek, másfelől a Ságh, két Somlyó s a Balaton környékén tömegesen előforduló bazalt hegyek között.” „A Rába völgyétől É-ra levő területen sok szénsavas forrás van; ezek közül legismertebbek a Tarcsa és Sóskút melletti források, hol fürdőhelyek is vannak. A tárcsái források a jód- és bróm-tartalmú, égvényes [nátrium hidrogénkarbonátos], konyhasós, vasas savanyúvi- zek közé tartoznak.” A harmadkori képletek széntelepeit /pl. Brennhegyen/ [Brennberg] is megemlíti. II. A Pilis-Gerecse hegység, Vértes és Bakony fő részei 1. A Pilis-Gerecse hegység, 2. A Vértes és a Velenczei hegység és 3. A Bakony. Szabó József és Hantken Miksa nyomán, bő irodalmi hivatkozásokkal összefoglalóan vázolja a mezozóos alaphegységhez tartozó, az Alpesekkel egyező dolomit, a dachsteini mészkő, a vörös mészkő és márgafélesége- ket, a paleogén nummulitos mészkő, márga és agyagokat, a neogén mészkő, agyag és mésztuff lerakódásokat. A földrajzi helyzetüknek megfelelően leírja a kitódulá- sos kőzeteket képviselő, a Velenczei hegység gránitját, az Esztergom-Szentendrei hegység trachit és a Bakony bazalt képződményeit. Kifejti a bamaszéntelepek földrajzi elhelyezkedését és települési viszonyait. „A Bakony, Vértes és Pilisi hegylánczolat oldalain számos ásványforrás, különösen meleg és keserű meg savanyú források fakadnak. Legnevezetesebbek a budai, tatai és esztergomi meleg, a budai, esztergomi, iharosberényi, a veszprém-palotai s a hegylánczolattól nagyobb távolságra eső alapi keserű s a füredi savanyú források.” III. A Baranyai hegycsoportok s a Balaton-melléki dombvidék 1. A Pécsi hegység, 2. A Siklósi hegység, 3. A Bodolyai vagy Szőllősi hegység és 4. A Balatonmelléki dombvidék területét foglalja magába. A Pécsi [Mecsek] hegység fő alkotó részei: „vörös homokkő és werfeni rétegek, triaszféle mészkő, keuperféle homokkő, valamint az alsó liasz kőszénképlet.” „A széntelepekkel együtt vasérczek is előfordulnak, még pedig vagy a széntelepek alatt és felett, vagy magokban is.” Ezek részint gömbvaskövek, részint barna- vaskövek. A kitódulásos kőzeteket szürke trachit, zöldkő-trachit és rhyolith képviseli. A Szekszárdi hegycsoport is túlnyomólag löszből áll. Mórágy vidékén gránittömeg települ. A Siklósi [Villányi] hegységet juraféle mészkő alkotja. A Beremendi sziklatömeg kréta mészkőből áll, amely számos csontmaradványt tartalmazó üreget tartalmaz. A két bánya mészköve jó építési anyagot s kiégetve igen alkalmas meszet is ad. A Bodolyai hegycsoport [Völgység - Hegyhát] legnagyobb részét lösz borítja, mely alól csak neogén homokrétegek merülnek fel. Benne bazaltnyomok is találhatók. A Balatonmelléki dombvidéken homok, kavics, tályog és mészkőrétegek váltakoznak. Megemlíti a baltavári emlősmaradványokat, melyek közül a Hipparion gracile és az Antilope brevicornis csontjai nagyon gyakoriak. „A Fonyódi hegyen bazalt törmelék homokkal váltakozik.” Hunfalvy János könyvében IV. A Dráva és Száva közötti, valamint V. A Száva és a tengerpart közötti hegységek területét is bemutatja, de ezekre terjedelmi okokból itt nem térünk ki. A két nagy magyar medencze területét 1. A Pozsonyi medence [Kisalföld] és 2. A Pesti medencze vagyis a magyar Alföld tájegységekre bontva szemlélteti. Itt is felhívja a figyelmet Szabó József munkásságára és gazdag irodalmi hivatkozásokat közöl. Miként a földtani viszonyok bevezetőjében írja: Hauer szerint a mioczén kor sós tengere után „édesvizű tenger következett, melyből a kongéria képlet rétegei rakódtak le.” Szabó szerint a kongéria tenger időszaka alatt a bazalt kitódulásai következtek be, melyek oly körülményeket idéztek elő, „melyeknél fogva a kongéria tengernek vége szakadt, s helyét az egészen édesvizű negyedkori és lösztenger foglalta az említett területen.” „Az édesvizi tenger vagy nagy tó lassanként lecsapolódott, és pedig, Szabó vélekedése szerint, a Fekete tenger területének sülyedése által. Legelsőben a Pozsonyi medencze s a Duna jobb és bal partja merültek ki a vízből; azután a Nyírségről, s végre a szorosabb értelemben vett Alföldről, Magyarország nagy mélyedményéről, a Tisza völgyéről is eltakarodott a víz.” A medencék felszínét kavics, homok, agyag és lösz fedi be. Az áradási vagyis jelenkori képletek kiterjedése mind a Duna, mind a Tisza és mellékfolyói mentén igen nagy. 11
