Hidrológiai tájékoztató, 2014
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 150 éve jelent meg Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” cimű műve második kötete
lerakódásokat találunk. „A rudnai forrás nummulit mészkőből fakad ki, de meszéből már tetemes kúphegyet rakott fel, melynek tetején kibugyog.” II. A Keleti határlánczolat fő részei 1. A Gyergyói, 2. A Csíki és 3. A Bereczki hegységek. A hegylánczolatot homokkő, jegöczös palák, kivált csillámpala és gnájsz, helyenként gránit, majd jura mészkő és trachit alkotja. Kovászna környékének legnagyobb nevezetességét a számos ásványosforrás és gáz- fortyanás teszi. Az ásványos források száma legalább 100-ra rúg, melyekből szénsavas gáz fejük ki. Néhány forrás fürdésre és ivásra szolgál, több helyen a gázfürdőket is használják. III. A Hargitta vagyis Keleti trachit hegylánczolatot a hozzácsatlakozó nyúlványokkal együtt a Görgényi, a Hargitta [Hargita], a Hermányi és a Háromszéki vagyis Kászoni hegységre osztja. A hegységeket majdnem kirekesztőleg trachit és trachit-tufok alkotják. „A Hargitta trachitjai az Eperjes-Tokaji és a Vihorlát-Gutin hegylánczolatok trachitjaival azonosak.” A Sósmezőn és közelében „valami 30 vasas savanyúforrás van. Még nagyobb számban vannak a kénköneges /hydrothion/ [kénes] források, melyek csak gázt fejtenek ki és folyvást ként raknak le.” „Az erdélyi trachit hegységben és környékén igen sok ásványos forrás van, melyek a legjelesebb gyógyvizek tulajdonságaival bírnak.” Néhány helyen /pl. Élőpatak/ kényelmesebb fürdő is van. A „hegyláncz nyugati oldalán a konyhasós források és kimeríthetetlen kősótelepek kezdődnek, melyek Erdély medenczéjét töltik be.” Ahol „a trachittuffok a tenger egykori öbleit a hegység felé töltik meg, barnaszenet és vasérczeket találnak bennök.” IV. A belföldi hegysorokat a Persányi vagy Apáczai, az Oltmelléki, a Küküllőközi, a Maros- és Nyárádmelléki, valamint a Szamosmelléki hegysorok képviselik. A Szamosmelléki hegysorhoz a Mezőség és a Kolozsvári Kaszálók csatlakoznak. A Persányi-hegység fötömegét durva eoczén konglomerátok és juraféle mészkövek, majd jegöczös palák, augitporfír, tömött bazalt, bazaltkonglomerátumok és bazalttuffok, tömött trachit és trachittuffok alkotják. A neogén képletek közül igen nevezetesek az úgynevezett kerekkövek. Az Erdélyi-medence legnagyobb nevezetességét a sóképlet teszi. „Erdélyben jelenleg 40 helyet ismernek, hol a kősó a felszínhez közel van, vagy kisebb dombokban magát kiüti.” 192 sókutat, és 593 sósforrást ismernek, a kiálló sótelepek „környékén ”a sósforrások összes száma legalább 800-ra rúg. Parajd, Sófalva és Szováta környékén a sótömegek” egész hegyeket alkotnak. „A kősót jelenleg csak öt helyen, t. i. Parajdon, Vízaknán, Désaknán, Maros-Újváron és Thordán aknázzák.” A sósforrások nyáron Bászna és Kis Sáros határában sómezőket képeznek. Némely sósforrásban jód is van, pl. a vízaknai, bajomi, thordai forrásokban; másokban kénvegyületek vannak, még másokban pl. Jánosfalva mellett a Homoród vizénél salétrom. Végül az égő gázt is megemlíti. V. A Déli határlánczolat a Kárpátok hegyrendszerének egyik legnagyobb és legmagasabb tagja. Ide sorolja a Csukás hegységet vagyis a Bodzái hegycsoportot, a Brassói hegységet vagyis a Bucsecs és Királykő csoportját, a Fogarasi hegységet, a Czibin, Resinári és Szerdahelyi hegységeket, a Parengul, Szász-Sebesi, Szászvárosi és Kossia hegységeket, valamint a Vulkán és a Retyezát hegységet. A Bodzái hegycsoportban kréta homokkő túlnyomó, a palás homokkőben az ún, máramarosi gyémántok [színtelen, víztiszta, átlátszó, benőtt kvarckristályok] fordulnak elő. „A Tészla havast juraféle mészkő, a szomszéd Csukást a Dongót pedig vastag eoczén konglomerátok alkotják.” A krétaféle hippuritmész, továbbá liaszféle homokkő és durva eoczén képletek is mutatkoznak. A Brassói hegycsoportok fő alkotórészeik: eoczén képződmények, juraféle mészkövek, jegöczös [kristályos] palák nagy változatosságban fordulnak elő. A Fogarasi hegység legnagyobb részét a jegöczös palák alkotják. A Bálványhegy főtömege gnájsz, a csillámpalában turmaünokat, stauroüthokat, cyanitokat találunk. A timpalákra [timsós pala] „Alsó-Sebesnél timső gyár is létezett.” A Parengul, Vulkán és Retyezát hegységeket csillámpala, agyagcsillámpala és gnájsz alkotja. A Zsílvölgye „széntelepek agyagpalával, agyagvaskövekkel [limonit] és égőpalákkal váltakoznak.” A szénnel együtt előforduló agyagos vaskövek nagy vastermelés- alapját képezhetik. Megemlíti a Magyar-Zsíl és az Oláh- Zsíl melletti és a Fogarasi-medenczében levő özönvíz /negyedkori/ lerakódásokat. VI. A Magyar-Erdélyi határlánczolatot a Marostól délre eső hegységek /a Bánsági hegységek és a Polyána- Ruszka hegység/, a Magyar-Erdélyi határlánczolat középső hegységei és a Sebes-Körös és Szamos közötti hegységek ismertetésével foglalja össze. A Bánsági hegységek legnagyobb részét a jegöczös palák, gnájsz és gránit teszik. „Stájerlak környékén két szárnyban elvonuló alsó liasz-féle homokkőben öt széntelep van; a felső telep vastagsága 3-4, az alább következő főtelep vastagsága 6-12, a többi kisebb nagyobb közök által egymástól elválasztott három telep vastagsága együttvéve 11-12 lábnyi.” Az érczfekvetek közül arany és ezüst csekély mennyiségben, a horgany [cink], piskolt [antimonit], kobalt s egyéb fémek gyéren fordulnak elő. „A kőszén után legnevezetesebb s legterjedelmesebb a vas előfordulása.” A Polyána-Ruszka hegység változatos földtani szerkezetű. Fő alkotórészei: a „finomrétű agyagcsillámpala, a vastagrétű [rétegű] csillámpala és gnájsz, mely kőzetek egymással váltakoznak.” Helyenként hol fényes, hol fénytelen agyagpala is mutatkozik. „Gyalárnál nagy vaskőtelepek vannak, feküjök a csillámpala, fedüjük a mészkő. A vasérczek barnavaskövek, finomszemcséjű vasfénylék [vascsillám], ritkán fekete vérkövek [vörös mészkőrögök] s még ritkábban rostos malachit.” „A Polyána-Ruszka hegység szélein Erdélyben trachit és bazalt tömegek is találkoznak.” A Magyar-Erdélyi határlánczolat középső hegységei a Drócsa-Hegyes hegység, az erdélyi Érczhegység és a Bihar hegység. „A Drócsa-Hegyes hegység magvát és fögerinczét palák, különösen csillámpala teszik, oldalain eoczén homokkő, trachittuff és neogén homok meg homokkő terjednek el.” A hegységben előforduló legrégibb ho9
