Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Pávai Vajna Ferenc születése 125. évfordulójára: Ásványvíz-feltárásának balneológiai jelentősége

E FÖRDŐIELEPEN AZ ELSŐ FÜRDŐHÁZAT, SIttONYI ÓBESTER KEZDEMÉNYEZÉSÉRE 118051APUN KÍVÜL Éni TETTE KNKE* W0S*ß22;BEN' POVOLNY FERENC PEBRECENIEPMSIER HLA5SZICISTÄ TERVEI ALAPJÁN. A FÜRDŐ 1896-BAN GŐZFÜRDŐVEL. Í925-BEN HIDEGFIZES ÚSZÓMEDENCÉVEL BÖVÍÖ PÁVAY VAJNA FERENC GEOLÓGUS EREDNÉNYES KUTATÁSA ALAPJÁN FELTÁRT ?0°-OS HŐFORRÁSVIZ HASZNOSITASÁRA 1952-BEN MELEGVIZES MEDENCÉK ÉPÜLTEK • 1933-BAN FEDETT FÜRDŐ LETESÜLT AZ 1822-BEN ÉPÜLT RÉGI FÜRDŐ 1933-BAN : ZANDER KEZELÉSŰ THERMAL FÜRDŐVÉ ALAKÍTTATOTT ÁT. "Í958-1959-BEN ÉPÜLT FEL A NAGYERDEI THERMAL GYÓGYFÜRDŐ 2. kép. A debreceni gyógyfürdő története mozgásterápia széles skáláját alkalmazzák. Naponta 3200 fürdővendéget tudnak fogadni és 2500 kezelésre van lehetőség. Az első hévízkút vizét Bodnár János elemezte és konyhasós-jódos-karbonátos víznek határozta meg. Ekkor az összes oldott alkotórész 5 g/l volt, de a kevert víz összetétele némileg változott, jellegét azonban változatlanul megtartotta. A gyógyfürdő bejárata mellett Földvári Aladár geológus professzor javaslatára 1960-ban az eredeti és a később felépített fürdő történetét emléktáblán örökítették meg, amelyen szerepelnek Pávai Vajna Ferenc tervezett kutatófúrásai és azok eredménye (2. kép.) A harmadik kutatás helyét a Karcaghoz tartozó bereki határban ismét Pávai Vajna Ferenc tűzte ki, és az 1187,70 m-es és a 801,70 m mélységű kút 1927 és 1930 között mélyült le. Annak ellenére, hogy már 1928-ban egy „fakosárnak" nevezett fából készült medencét alakítottak ki, az igazi hévízhasznosítás, a fürdőélet akkor indult meg 1974-ben, amikor mindkét hévízkút vizét gyógyvízzé nyilvánította az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság. Amikor pedig 1992-ben a telep Berekfürdő néven önálló községgé alakult, attól kezdve fejlődése igen nagy lendülettel folytatódott. A berekfürdői Termál- és Strandfürdőn a 9 medencéből 7 nyitott és 2 fedett. A 4 gyógymedencén kívül úszó, élmény- és termálmedence is létesült és ezeket a két kútból kitermelt 56 °C hőmérsékletű, percenként 1,5 m

3 hévízzel töltik fel. A kevert víz nátrium-hidrogén-karbonátos kloridos, jódos és brómos hévíz, amelynek ásványi anyag tartalma 2874,7 mg/l. Kezdetben néhány ezer, 2007-ben pedig már 300 ezer vendéget fogadott a fürdő. A gyógyászati részben a gyógyhatású víz alkalmas a reumatikus és a mozgásszervi megbetegedések, egyes nőgyógyászati betegségek gyógyítására, balesetek utáni rehabilitációra, az idegrendszeri, vérkeringési zavarok kezelésére. Összhatásában pedig az ember általános erőnléti állapotát javítja, az egészséges ember számára is fontos regeneráló hatású. A fürdőben számos elektro- és mechanoterápiás kezelést is alkalmaznak. II. A fővárosi kutatás eredménye Pávai Vajna Ferenc a főváros környéki földtani térképezése közben találkozott az 1930-ban létesített pestszenterzsébeti fürdő bérlőjével, Földváry Jánossal, aki arra kérte, hogy tervezzen mélyfúrású kutat fürdőjének vízellátására. A bérlő előbb már próbálkozott kisebb mélységű fúrásokkal is, de melegvízzel szerette volna a fürdőt ellátni. Első fúrása 4 m ben a mészkőből kénes vizet kapott. Ekkor a Földtani Intézet Rozlozsnik Pál főgeológust és Szelényi Tibor vegyészt küldte ki a helyszínre. Szakvéleményük alapján a Pénzügyminisztérium a tervezett fúráshoz fúróberendezést biztosított. A kút műszaki irányítója Schmidt Eligius Róbert, aki Pávai Vajna Ferenccel a kút helyét is kitűzte. 1932-ben a 330,70 m elérése után a 100-170 m közötti miocén rétegeket szűrőzték be. A kút 1956-ig működött, de helyette a gyógyvízellátás biztosítása érdekében újat kellett fúrni (Dobos, 1988). A sós-jódos kút vizét 1933-ban Emszt Kálmán vizsgálta és 12,56 g/l ásványi anyagtartalmat állapított meg. A túlsúlyban lévő nátrium-klorid mellett kevés jodid és bromid is előfordult a vízben. Palackozva is forgalmazták már 1936-ban. Ekkor a fürdő kád- és medencefürdővel rendelkezett. A nemrég bezárt gyógyfürdő-részleg újra megnyitásáról nyilatkozott az üzemeltető. A fürdőkúra reumára, bénulások, idült izzadmányok, női megbetegedések, köszvény kezelésére, az ivókúra pedig az emésztőrendszer és légutak idült betegségek ideg-csont és pajzsmirigy-túltengés esetén hatásos a korabeli gyógyjavallatok szerint. 1950-1955 között a gyógyfürdő részlegben átlagosan évente 100 ezren fürödtek, illetve gyógykezelésben részesültek. A fővárosban az 1920-as és a z 1930-as években nagyarányú hévízkutatás- és -feltárás kezdődött a Budapest fürdőváros cím elnyeréséért. Amikor 1927-ben bővítették a Széchenyi fürdőt, akkor kiderült, hogy a Zsigmondy Vilmos-féle kút már nem ad elegendő vízmennyiséget a fürdő üzemeltetéséhez. Ekkor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a margitszigeti és a városligeti II. sz. hévízkút szakvéleményezésére a legkiválóbb szakértőket kérte fel. A kutak helykijelölésében és a szakvéleményezésben Vendl Aladár és Weszelszky Gyula mellett Pávai Vajna Ferenc is részt vett (Dobos, 1988). A városligeti II. sz. hévízkút előkészítő munkálataiba először 1928-ban, majd az 1930-as évek elején vett részt Pávai. Első alkalommal a Földtani Intézet mellett őt is felkérték szakvéleményadásra, végül a hévízkút egy bizottság munkájának lett az eredménye. A végleges tanulmányt Vendl Aladár Pávai Vajna Ferenccel együtt állította 110