Hidrológiai tájékoztató, 2011

EMLÉKEZÉSEK - Dr.Marjai Gyula: Emlékezés Hartyáni Lászlóra, születése 100. évfordulóján

Az 1960-as években a hazai vízügyi kiadványokban is több munkája jelenik meg. A Hidrológiai Tájékoztatóban 1961 és 1966 között 3 dolgozatát olvashattuk. Beszámolt az Aranyos természetes szennyeződéseiről, az ásványvizek összetételének változékonyságáról és a változó elemzési eredményekről. Úgy látja, hogy már a hőmérséklet-változásból és a csapadék mennyiségéből is lehet a víz felszín alatti útjára utalni. A források vizében a legnagyobb felhígulást a tavaszi hóolvadás idején, míg a legnagyobb ásványi anyag tartalomra a nyári nagyobb szárazság után és a fagyott talaj esetében lehet számítani. A légnyomás változása ugyancsak jelentős hatással van a szénsavas vizek összetételére. Ennek igazolására számos vizsgálatot végeztek ugyanazzal a módszerrel a borszéki Főkúton és mindannyiszor eltérő eredményt kaptak. Összehasonlította Bélteki Zsigmond (1818;, Than Károly (1875), Straub János (1942) és Soós Pál (1955) évi vizsgálati eredményét és természetesen mindig eltérő eredményt kapott. A kémiai adatok ábrázolásáról az a véleménye alakult ki, hogy talán nehézkessége miatt nem ajánlatos különösen a nagyon csekély mennyiségű mikroelemek ábrázolása. Az 196l-re elkészült Kelet-Erdély ásványvíz térképéről is beszámol Bányai János. A térképhez csatolt magyarázó több mint 2000 forrást, a szénsavas, a sós-, a hévizeket, a radioaktivokat és a különböző típust képviselő vizeket tárgyalja. A sok nehézséggel járó térképező munka ugyan befejeződött, de előfordult, hogy a már ismert forrásokon kívül újabbak is keletkeztek. Úgy gondolja, hogy ezért indokolt a térképet állandóan ellenőrizni és kiegészíteni. Utolsó munkája, amelyet az 1969. évi tusnádfürdői balneológiai szimpóziumra készített, de azon már nem tudott részt venni, a Hargita megye ásványvizeinek helyi felhasználásáról értékes összefoglalást és iránymutatást ad a fürdőmedencék kialakítására, a források foglalására, a medencék feltöltésére, a palackozásra, sőt még kitér az üdülőhelyek vendégellátásának szervezésére is. Nagy kár, hogy Délkelet-Erdély ásványvizei és gázömlései című munkája kéziratban maradt. 1928-ban a Természettudományi Társulattól népszerűsítő munkája elismeréséül a Bugát Pál-díjat, a Magyarhoni Földtani Társulattól 1965-ben az 50 éves társulati tagsági oklevelét kapta meg. 1971. május 13-án Székelyudvarhelyen 85 éves korában hunyt el és sírjánál Kisgyörgy Zoltán geológus vett meleg hangvételű búcsút a kiváló tanártól és kutatótól. Dr. Dobos Irma IRODALOM Csiky G. (1971): Bányai János. - Hidrológiai Tájékoztató, 8-9. Csíky G. (1986): Bányai János. - Évfordulók a műszaki és természettudományokban. 61-63. Csiky G. (1986): Bányai János a Székelyfold kutatója és hűséges fia (születése 100. évfordulóján). - Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 1985-86. 64-82. Kisgyörgy Z (1973): Dr. Bányai János emlékezete,. - Földtani Közlöny, 117-122. Voflcori L. (1993): Bányai János geológus, Erdély kutatója. - Természet Világa, 124/2. 90. Emlékezés Hartyányi Lászlóra, születése 100. évfordulóján Hartyányi László 1911. május 22.-én született Szarvason. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett mérnöki oklevelet. Szakmai munkája kezdetén mélyépítési tevékenységet folytatott, majd a vízgazdálkodás területén dolgozott, végül öntözési és vízrendezési kutatással foglalkozott. Munkahelyei a következők voltak: - Liska Jenő Mélyépítő Vállalata, Budapest, 1938-1945, Kőszeg Város Mérnöki Hivatala, 19451946, - Kőszegi Földigénylő Bizottság, 1946- 1947, - Körös-Tisza-Marosi Armentesítő Társulat, Szarvas, 1947- 1948, - Szegedi Vízgazdálkodási Körzet, Szentes, 1948-1950, - Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal, Szentes, 1950-1952, - Öntözési Kutató Intézet (és jogelődjei), Szarvas, 19521971. Az Öntözési Kutató Intézetben a Kultúrmérnöki Osztály vezetője, majd - 1971. évi nyugdíjba vonulásáig igazgatóhelyettes volt. Mintegy 20 éves kutatói munkája során sokféle vízgazdálkodási feladat megoldásával foglalkozott, így tereprendezési, vízrendezési, öntözési kérdésekkel, a vízháztartási mérleg, a szivárgási viszonyok, a tájvédelem problémáit igyekezett tisztázni. Nagyjelentőségű alkotása volt a Szarvas közelében lévő Kondoros-völgyi kísérleti belvízöblözet létrehozása 1955-ben, a mérések és a vizsgálatok megszervezése. Az adatok feldolgozása és értékelése nyomán írt tanulmányai a hazai belvíz-hidrológiai kutatás úttörő jelentőségű eredményei. Kutatási munkájának eredményeit a gyakorlat számára is használható formában tette közzé, mellyel széleskörű szakmai érdeklődést váltott ki, ezzel elősegítette a hazai és külföldi szervezetekkel való kapcsolatok kiépítését. Tudományos eredményeit a műszaki fejlesztésben és a szakmai felsőoktatásban is kamatoztatta. Tanára volt a Szarvasi Agrártudományi Főiskolának, ahol a kultúrtechnika tantárgyat oktatta. Öt szakkönyvet, hat főiskolai jegyzetet és számos szakcikket publikált. Munkájával kapcsolatban több szakmai szervezetnek volt tagja, így 1952-től a Magyar Hidrológiai Társaságnak is. 1964—68 között a társaság Békés megyei Területi Szervezetének elnöki tisztét töltötte be. 1974-ben a MHT tiszteleti tagja lett. Szakmai kitüntetései: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1960), Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója (1961), MHT Kvassay Jenő Emléklap (1961), Munka Érdemrend Ezüst fokozata (1967), Árvízvédelemért Emlékérem (1970), MTSZ elismerő oklevél (1975). Hartyányi László 1978. szeptember 11.-én hunyt el Szarvason. Hamvai a szarvasi családi sírboltban nyugszanak. Dr. Marjai Gyula 7