Hidrológiai tájékoztató, 2011
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mártha József: Az "Ungvár" tragédiája
egy megadott szélesség és hosszúság alá, ahol találkoznunk kellett azzal a parancsnoksággal, amely a hajó irányítását katonai részről átveszi. Messze távolból egyszerre fényvillanást vettünk észre és ez jelezte a konvoj parancsnokságot két gyorsnaszádon. Bár eredetileg úgy volt tervezve, hogy a TISZA motoros lesz a vezérhajó, minden magyarázatunk ellenére a mi hajónkra szálltak fel. így a parancsnoksággal együtt hajónkon körülbelül 44 fő volt. Mindnyájunk előtt ismeretes volt, hogy a Fekete-tengeren tudott aknazáron kell majd keresztül haladnunk. A konvojt összeállították. Előttünk ment három aknakereső hajó. Néhány száz méterre követte az UNGVÁR, mellette jobbról-balról egy-egy gyorsnaszád. Körülbelül 200-300 m-re követett minket a testvérhajónk, a TISZA. Fejünk felett a levegőben két repülőgép keringett. Hajónkon kis rádióállomás volt, amely minden egyes egységgel összeköttetésben volt. Az időjárás sajnos romlani kezdett. Elénk északkeleti szelet kaptunk, amely felfodrozta a szinte tükörsima tengert. Alig haladtunk egy gyenge mérföldet, az egyik aknakereső hajó aknát jelzett. A különös nyíró szerkezettel ellátott aknakereső hajó elnyírta a lehorgonyzott víz alatti akna kötelét és így az akna a víz színére került. Rövidesen jelezték a másik két aknát is, melyeknek megsemmisítése a hajó feladata lett volna. Ekkor a hajó sebességét csökkentettük és mindkét hajó légvédelmi ütegei nyomjelző lövedékkel vad tüzelésbe kezdtek. A helyzet kezdett veszélyes lenni, mert csak egy aknát sikerült megsemmisíteni, a másik két aknáról leperegtek a lövedékek. A konvoj parancsnoka látván a helyzetet, parancsot adott az aknakereső hajóknak, hogy álljanak meg. Elgondolása az volt, hogy visszarendeli őket a hajónk elé és ismét átkeresteti a sávot, s ugyanakkor a két megmaradt úszó akna megsemmisítését is rajuk bízta volna. Gépünket egészen lassúra állítottuk. Egyszerre egy hatalmas robbanás következett be és az UNGVÁR hajó eleje egy víz alatti, eddig el nem nyírt aknára futott. Az elülső légvédelmi ütegállvány összeomlott, a fedélzet lemezei deformálódtak és a hajó közepe táján jobbról-balra az oldallemezek szétnyíltak. A hajó lassan süllyedni kezdett. Felismervén a helyzetet, testvérhajónk teljes erővel hátramenetbe járatta a gépet és megállította a hajót. A konvoj parancsnoka hajónk mellé rendelete mindkét gyorsnaszádot, hogy az üteg sebesült személyzetét átvegye. A magyar személyzetből ekkor még senki sem sebesült meg. Parancsnokommal és az egész konvoj parancsnoksággal együtt a legfelső hídon álltam az első robbanás alatt is. Feltételezhető, hogy egy kezdődő erős aknazárba jutottunk, próbáltuk a hajót kiemelni és ezért teljes erővel hátraverettünk. Közben kiadta parancsnokom a parancsot a süllyedő hajó elhagyására. A jobb oldali mentőcsónaknak én voltam a parancsnoka. Mentőcsónakomba a beosztott emberek mind beszálltak. Miután még néhány ember részére volt férőhely, így néhány katonát is fel tudtunk venni. Ugyanakkor a két mentőtutajt is ledobtuk, amelybe a katonaság többi része beszállt, ezzel egyidejűleg parancsnokom mentőcsónakja is már a vízen volt. Parancsot kaptam, hogy a mentőcsónakkal menjek a TISZÁ-hoz, az embereket helyezzem biztonságba és ismét téijek vissza a hajóra. Erre azért lett volna szükség, mert a katonák közül sokan nem tudtak úszni és evezni, illetve a tutajt kezelni. Ugyanakkor a TISZA motoros parancsnoka is küldött mentőcsónakot segítségünkre. Alig, hogy a hajót elhagytam mintegy 30 m-re, visszanéztem, a gép leállt és egyszerre hatalmas robbanás a Il-es raktárnál, és a hajó a levegőbe repült egy második akna következtében. A hajó darabokra ment széjjel, úgyszintén a mellette levő két gyorsnaszád és a mentőcsónakom is a levegőbe repült. Rövid időre elvesztettem eszméletemet, beestem a vízbe, ahol magamhoz tértem. Az életösztön felébredt bennem, jó úszó lévén teljes erőmmel úszni kezdtem. 117
