Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mártha József: Az "Ungvár" tragédiája

Ruhadarabjaimat, melyek úszás közben akadályoztak, még a víz alatt levetettem, de így is reménytelennek láttam megmenekülésemet, mert úgy éreztem, hogy a tenger fenekére értem le. Sokszor mondják, hogy az utolsó percben lepereg az ember szeme előtt az egész élete. Ezt elmondhatom magam is, hogy így volt. Már alig bírtam tartani magam, már úgy éreztem, hogy még egy-két levegő utáni kapkodás és végem van, amikor egyszerre az örvénytől-e vagy saját erőmtől a víz színére jutottam. Több sebből vérezve, kábultan, szörnyű kép tárult elém. Hajóm teljesen eltűnt és a kifolyó olajtól és a benzintől lángolt a tenger. Bajtársaim közül, kik velem voltak a mentőcsónakban, ketten eltűntek. A többiek szintén megsebesülve, de megmenekültek a pokolból. A tenger ekkor már kezdett viharossá válni. Széttörött és felborult mentőcsónakomba kapaszkodva 10-15 perces küzdelem után felvettek az aknakereső hajók, valamint a TISZA mentőcsónakjai. Parancsnokom Milassin Lajos tizenegy tengerész társával együtt a tenger hullámai között lelte örök síiját. Az összes menekültet az aknakereső hajók Burgasz kikötőjébe vitték, ahol elsősegélyben részesítették. A katasztrófának több magyarázatát látom. Valószínűleg a hajó az élénk oldalazó szél és manőverezés következtében, kiesett a már átkutatott aknakeresett sávból, vagy ún. füzéraknára futhattunk, amely a már elnyírt akna helyébe került, vagy a hajó a süllyedése következtében egy mélyebben fekvő aknát ütött meg." * * * Mindezt az UNGVÁR robbanását és a mentést hogyan mondja el egy másik szemtanú - aki a TISZÁ-n teljesített szolgálatot: ,A TISZA-motoros egy konvojban hajózott az UNGVÁR-ral, körülbelül három hajóhosszal követte. Nyolc óra tájban észrevettük, hogy az aknakeresők aknaveszélyt jeleznek. Az UNGVÁR, bár lassított, de az aknakeresők sodorvonalában továbbhaladt. A TISZA szintén lassított. Riadókészenlétet rendeltek el a hajókon. Rövid időn belül, még menet közben bekövetkezett a robbanás az UNGVÁR-on. Hajónk katonai parancsnoka azonnal elrendelte, hogy közelítsük meg a sérült hajót. Hajónk magyar parancsnoka körülbelül kétszáz m-re meg a közelítette az UNGVÁR-t, de a további és esztelen közelítést megtagadta, mert ezzel saját és hajóját látta veszélyeztetve. Ebből komoly, rövid és éles vita keletkezett. Az UNGVÁR ugyanis hadianyaggal és benzinnel volt megrakva, így további belső robbanások is várhatók voltak, s ennek következtében a szétfolyó benzin kigyulladhatott volna. A konvoj az aknakeresők által jelzett aknamező határán, vagy annak területén tartózkodott. Hajónk parancsnoka elrendelte, hogy a mentőlegénység szálljon csónakba, s csak a magyar parancsnok határozott parancsára induljon el. A megközelítési parancs megtagadása ésszerűnek bizonyult, mert amikor a mentőcsónak elhagyta a TISZÁ-t, bekövetkezett a második robbanás, s az elsüllyesztette az UNGVÁR mentőcsónakját és az UNGVÁR mellett álló naszádokat. A második robbanás még nagyobb hatású volt mint az első. A robbanás következtében repeszdarabok hullottak még a TISZA fedélzetére is. A TISZA mentőcsónakjának legénysége közül is többen megsebesültek. Ez a mentőcsónak emelte ki a félig eszméletlen és sebesült első tisztet és mentette ki a legénység több tagját. A magyar hajóparancsnok és a konvoj katonai parancsnoka életét vesztette." Eddig a két szemtanú beszámolója. Az esemény túlélői, valamint a DTRT szakmai vezetése - hogy érdemes volt-e az más kérdés, de - nautikai, személyi, s kisebb mértékben katonai szempontból is elemezték ugyan a történteket, azonban a levont következtetések egyáltalán nem befolyásolhatták az elkövetkezendő évek tennivalóit. Mindent a háború sodrása és üteme határozott meg. A Magyar Tengerésztisztek Egyesülete a Hajózási Hírlapnak 1941. évi novemberi számában tette közzé gyászjelentését, de e gyászjelentésen túl a méltó és maradandóbb megemlékezés meg egyéb módon is kifejezésre jutott. A Magyar Királyi Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat kikötői parkjában, 1942 májusában egy horgonnyal takart fekvő elrendezésű emlékművet avattak fel, amelyre az UNGVÁR-on elpusztultak nevei mellé két évvel később 1943. május 30-án a KOLOZSVÁRon elpusztult magyar tengerészeknek carrarai márványból vésett nevei is felkerültek. 1948-ban már kezdetét vette a csepeli gyorsvasút építése, s az emlékmű - állítólag - e munkáknak útjában volt. Eltávolították. Mainess Elemér II. géptiszt mohácsi volt. Az ő emlékét Mohácson a templomban ma is látható festett katedráiablaküvegen őrizték meg. A háborús évek eseményeinek alakulása miatt nem tovább, csak két évig volt a megemlékezésnek további egyfajta aktusa az, hogy az UNGVÁR elsüllyedésének időpontjában és helyén az éppen arra járó tengeri hajók koszorút dobtak a tengerbe. Ezt az eseményt az akkor megjelenő képes folyóiratok mindig közölték. * * * A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal évenként megjelentette a „Magyarország Tiszti Cím - és Névtára" című gyűjteményes kötetét. Ezek a kötetek a kormányzói hivataltól lefelé valamennyi intézménynél, állami vállalatnál alkalmazott, akkor tisztnek és ún. „tisztviselőknek" számító személy nevét, rangját és beosztását sorolja fel. Továbbá egyik igen tetjedelmes fejezete 1917-től évenként mindazoknak a belföldi és külföldi személyeknek a nevét közli, akik valamilyen - a magyar állam által adományozott különféle - kitüntetésben részesültek. Lapozzuk fel az egyik vaskos kötetnek - az 1943-ban, s egyben utoljára kiadott példányát - és annak 784. oldalát, akkor a sok-sok név között a következőket olvastuk: A magyar arany érdemkereszt tulajdonosai: „ ...Muschinek János, az UNGVÁR motoroshajó gépüzemvezetője, Rácz Imre, az UNGVÁR motoroshajó I. géptisztje, Hainess Elemér, az UNGVÁR motoroshajó II. géptisztje, Balázs László, az UNGVÁR motoroshajó III. géptisztje, Szönyey István, az UNGVÁR motoroshajó géptisztjelöltje..." A magyar ezüst érdemkereszt tulajdonosai: „... Wermel János, az UNGVÁR motoroshajó pincére, Fülöp Gábor, az UNGVÁR motoroshajó gépápolója, Csapó Gáspár, az UNGVÁR motoroshajó matróza..." A magyar érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosai: Milassin Lajos, az UNGVÁR motoroshajó parancsnoka, Finkei (Fisheg) Sándor, az UNGVÁR motoroshajó I. tisztje..." 118