Hidrológiai tájékoztató, 2010
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dudich Endre-dr. Fórisz István: A vast rézzé változtató besztercebányai érces vizek (a köznyelvben: Cement-Wasser) természettörténeti megfigyelése (írta pannóniai Bél Mátyás)
össze. Ebbe teszik bele a többi kamrákban előállított ércet, ha nagyobb tisztaságúhoz akarnak jutni. Ennek az átlátszó víznek ugyanis az a hatása, hogy a tisztátalan rezet tisztábbá és fénylőbbé teszi. Egyébként mivel e kamrák lejtősek, az üstökből és kádakból kifolyó vizeket a porózus fekü elnyeli, úgyhogy azok teljesen eltűnnek. - A fentebb leírt vízgyűjtőkön kívül a bányajáratokban lépten-nyomon találhatók nyirkos helyek, ahol a vas ércesen elszíneződik. Ez annak a jele, hogy a bánya legtöbb, vagy talán minden nedvességének ércesnek kell lennie. V.§. Ami magát a vizet illeti, az üstökben zöldesnek látszik. Ha azonban átlátszó üvegbe töltjük, tiszta lesz és kristályosan áttetsző. A szagát ismerősnek találtuk és felismertük: a hideg vitriol átható szaga volt az. A csorgok cseppjeit óvatlanul megkóstolva, azok felmarták az ajkunkat, és gyulladást okoztak. Addigra már három-négy német mérföldet is megtettünk a bányában, földalatti vágatokban csúszva-mászva, de legfeljebb némi ajakviszketést éreztünk. Amikor azonban a külszínre értünk, a levegőre, ajkunk feldagadt és gennyezni kezdett. - Egyébként a víz mindig egyformán hatékony, kivéve, ahol bővebb csorgásnak indul. Ott ugyanis felhígul és lustábban rongálja a vasat. A fából készült üstöket és kádakat, amelyekben tárolják, nem csak hogy nem teszi tönkre, hanem éppenséggel megszilárdítja, úgy hogy a szokásosnál tovább kitartanak. Nem károsodnak súlyosabban a kamrák sem, amelyekbe be vannak zárva. Ebben a bányában ismert a vitriolképződés. Úgy vélem, hogy a nedvesebb levegő elfolyósítja ezeket és megakadályozza, hogy fonalakká és kristályokká álljanak össze. Egyes kamrákban azonban, amelyekből ezek az érces vizek folynak, előfordulnak fehéres kövek, sőt vitriol módjára kékek is. Továbbá a járatok falán, a kamra aljához közel, sórárakódást észleltünk. Ez nedves, sárga földdel elegyes, ízetlen, és morzsolódik mint a csillám. Az ércbányászok, ha válságosán megbetegszenek, gyógyitalként isszák ezt az érces vizet, amelynek az egészség-javító hatásában nagyon bíznak. Pedig az hasmenést, vagy hányást okoz, esetleg mindkettőt egyszerre. A szemészetben biztonságosabban használható, ha szemkenőcs formájában, óvatosan alkalmazzák. Ugyanis az érces vizek a szemnek jót tesznek, mint Agricola is mondja „A földből kifolyó dolgok természetéről," II, 117. old. VI.§ A ciprusi érc, amelyet itt az érces vizek hoznak létre, sokkal értékesebb mint a többi fajták, könnyebb feldolgozni, folyósítani és önteni. Ezért az aranyművesek szívesen készítenek belőle csészéket, serlegeket, dohányszelencéket és egyéb míves alkotásokat, a szokásnak megfelelően magvas feliratokkal díszítve őket. Erről tettünk is már említést az „ Új Magyarország "-ban (II. kötet, Zólyom vármegye története, Altalános rész, Természeti tagozat, XI.§, 395.oldal.). Ez a ciprusi érc, amíg a vízben van, sokkal morzsalékosabb, mint amikor kiválik abból. Akkor ugyanis valamiképpen megszilárdul, a részecskék, amelyekből áll, szorosabban összenőttek. Az iszap pedig, amelyről fentebb szóltam, nem egyéb, mint a vízből a vasra kicsapódott termésréz. Ezt évente Besztercebányára szállítják, a Rézkamarába, amelyet a németek Kupfer Hammer-nak neveznek. (Me gjegyzé s: sajtóhiba: Hammer, azaz kalapács, Kammer, azaz kamara helyett!) Ott aztán nagytisztaságú ciprusi érccé folyósítják. Gyakorlatilag maradéktalanul: az érces víz által erodált vasból csak igen kevés marad vissza az iszap heterogén anyagában. Bizonyos, hogy régebben több ércet tudtak előállítani vasból, t.i. mielőtt az érces vizeket felülről érkező víz elárasztotta volna. Míg az 1707. évben 88 mázsányi [egy mázsa itt: 60 kg] vasat konvertáltak rézzé, az utóbbi években már alig húszat. Ebből könnyű arra következtetni, hogy az az elárasztás drasztikusan csökkentette az érces vizek korábbi hatékonyságát, és azokat az ereket, amelyek az ún. Ércesítő «spiritust» szolgáltatták, teljesen felhígították és meggyengítették, úgy hogy ma már csak kevesebb és lanyhább ér működik. Valóban, azelőtt kevesebb érces kamra több rezet termelt, mint amennyi a jelenlegi húsznál megfigyelhető. Ráadásul a legtöbb kamra már nem tömör ércet termel, hanem csak iszapot, amelyről viszont meg kell említeni, hogy erős tűzben kell megfolyósítani. VII.§. Eleget szóltunk már az érces vizek habitusáról. Most arról kell beszámolnunk, milyen kísérleteket végeztünk, mi és barátaink, azok természetének tüzetesebb megismerése céljából. 1. Egy nehezék [= 300 -350 g] erős és tömény érces vizet először megkevervén, óvatosan és lassan bepárolunk. Némi aranysárga por csapódik ki. Ebből a szárazra párlás után két és fél terecsnyi zöldes színű reziduum marad vissza [ 1 terecs = 1,4 g.]. Ezt a maradékot a szokásos módon vízben feloldva zöld oldatot kapunk. Ezt leszűrve és bepárolva két terecsnyi kristályos vitriolt nyerünk. Ami a porból visszamaradt, sárga volt, és hat szemer súlyú [ 1 szemer = 0,7g.]. így tehát egy orvosi-nehezéknyi érces víz alig több mint két terecs rézvitriolt [ = rézszulfátot] tartalmaz. [Eszerint az oldat rézszulfátra számítva körülbelül 1-1,2 súly %-os. (Fordító)] 2. Ugyanazon vízből egy nehezéknyit tartárolajjal elegyítünk és megkeverjük. Tengerzöld (a németeknek Meer-grüri) oldatot kapunk. Ezt leszűrjük, és ami a szűrőn visszamaradt, bepároljuk. Az eredmény átlagosan két és fél terecsnyi anyag. 3. Végül egy font érces vizet lombikba töltve vaséket teszünk bele, és gondosan lezáijuk. Az ékhez apránként ércszínű buborékok tapadnak, és kezd elszíneződni. Másnapra a víz megzavarosodik, fehér vagy fehér sávos kiválás észlelhető a lombik fenekén és az ék körül. Néhány nap múltán vöröses-sárga, rézforma üledék figyelhető meg ugyanazon ék körül. VIII. §. Ezekből a kísérletekből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. 1. Ez a víz valóban érces, meglehetősen telítve van rézvitriollal. És az érctelérekből kioldott pirit-ércet tartalmaz. Tehát, mint azt ferttebb már említettük, vitriolosnak [= kénsavasnak, illetve szulfátosnak] is nevezhető. 68
