Hidrológiai tájékoztató, 2010

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dudich Endre-dr. Fórisz István: A vast rézzé változtató besztercebányai érces vizek (a köznyelvben: Cement-Wasser) természettörténeti megfigyelése (írta pannóniai Bél Mátyás)

2. Ugyanez a víz megtámadja és kioldja a vasat. A vízben, illetve ebben az oldatban levő részecskék kicsapódnak, különválnak az oldószertől, leülepszenek a fenékre, és lassacskán felveszik az odahelyezett vastárgy alakját. Ennek a réznek a tüzetesebb vizsgálata több mindenre megtanít. Nem valamiféle tömör és sima massza jön létre, hanem a halikrához hasonló apró részecskék tapadnak össze egy testté, amely könnyen morzsolódik és módfelett törékeny. Ismeretes mind a vegyészek és kohászok előtt, mind pedig azok előtt, akik ezeknek a szakmáknak csak mintegy a pálya széléről szurkolnak, hogy egyik fém kicsapja a másikat. így az eleven Merkúr [a higany], választóvízben feloldva kicsapja a Holdat [az ezüstöt], az a Szaturnuszt [az ólmot], az a Vénuszt [a rezet], végül pedig a Vénusz a Marsot [a réz a vasat]. Ezért ha egy rézdarabot választóvízben feloldunk, majd vasdarabot dobunk bele, ugyanazt az átalakulást figyelhetjük meg, mint amit az érces vizeinkről leírtunk. Ugyanaz megy végbe: az oldatba vitt réz kiválik és lassacskán elfoglalja a vas helyét. IX.§. Ha mindez így van, márpedig teljességgel így van, akkor megcáfolható mindaz, amit egyesek e víz hatásait illetőleg meggondolatlanul levezetnek. Először is. Abból, hogy annyi érc szokott kiválni vizünkből, mint amennyi vasat abba előzőleg beletettünk, nyilvánvalóan tévesen következtetnek azok, akik bebeszélik maguknak, hogy a következő történik: a víz által korrodált vasban rézrészecskék voltak; ezek, kötéseik megoldódván, lerakódnak, a többi anyagi részek pedig elemésztődnek vagy eltűnnek. Továbbá. Ebben az egész természeti bomlási folyamatban nem lehet helye annak, hogy a vas lényege szerint rézzé változzék. Márpedig ezt beszélik be maguknak az alkimisták és mindenféle aranycsinálók. Ezek másokat is meg akarnak győzni arról, hogy valamely tökéletlenebb és kevésbé nemes fém teljes állagával tökéletesebb és nemesebb fémmé alakulhat át. A fentebb ismertetett kísérletekből és fizikai meggondolásból is az adódik, hogy az érces vizünk nem átalakítója, hanem csak (bocsánat a kifejezésért) lerakója azoknak az ércrészecskéknek, amelyekkel már előzőleg impregnálva volt. Ha ezzel ellentétes állítások vetődnének fel, azokat az aranycsinálók ellenében könnyen megcáfolhatjuk e megfigyelésünk alapján. Ha ugyanis ez a két igen jól ismert fém, a vas és a réz, természetes úton nem képes egymásba átalakulni, hogy pl. a vasból réz legyen, még kevésbé várható el ez akár a legtudományosabb mesterséges eljárástól („ars") is. Márpedig azt, hogy valamennyi fém között a réz és a vas a leginkább rokonok egymással, azt bőségesen és valósághűen leírta Hanckel A piritek [kovandok] története (Kiess Historie) c. művében (424 és köv. old.) Azt erősíti meg, hogy mégoly sok kísérlet során egyetlen kő, vagy ércásvány sem akadt, amelyet a mágnes ne vonzott volna; tehát a vas mellett a réznek is van mágneses vonzereje. Mind a vas, mind a réz olyan fém, amely a szó szoros értelmében vitriolt képez, ami nem mondható el a többi, azonos fajú és formájú fémről. Mindkettő hasonló állagú és színű, zöld vagy kék. Ha létezne egyáltalán hermafrodita vitriol [vas-réz kettősszulfát], annak teljes bizonyossággal elő kellene fordulnia a Természet ezen kiváló műhelyében. Azonban egyáltalán nem ez a helyzet. Egyébként a besztercebányai érces víz, mint fentebb mondottuk, az oldatban lefelé vándorló pirit-érctől nyeri képességét és hatékonyságát. Ezt a szomolnoki példa is igazolja. Ugyanis annak a városnak egész bányakörzete kívül-belül telistele van pirit-érccel, úgyhogy az érces víz (a Ciment Wasser) mindenfelé megjelenik, nem csak a bányában, hanem annak felszínén is. Egyébként sokkal töményebb, mint a mi úrvölgyi vizünk, és sokkal hatékonyabban csapja ki a rezet. Mit [mondjunk még]? Aszály idején, amikor kifogy a csurgókból az érces víz, a szomolnokiak [a következőképpen járnak el], A közeli, közönséges vizet adó forrásokból, valamint a pirit-ércben gazdag aknákból és tárókból vett vízzel elöntik a már felhagyott vágatokat, hogy ezek a közönséges vizek a pirit-érccel érintkezve megszerezzék azt a képességet, hogy a vasat korrodálják, a rezet pedig lerakják. És valóban így is történik. Az üstökben és kádakban felfogott víz a pirittői ugyanolyan hatékonyságra tett szert, mint amilyennel a természetes módon ércesekké váltak rendelkeznek. Mindezeket kifejtvén a besztercebányai érces avagy vitriolos vizekről, a jelen tanulmány elérte célját. Pozsony, 1738. augusztus 13. * * * A Londonban megjelent, a magyar tudománytörténészek előtt több mint két évszázadon át rejtve maradt cikkről tudtunkkal először Gömöri György (London) adott hírt (Élet és Tudomány 2007/31, 980-981 old. „A Royal Society első két magyar tagja"). Tartalmi ismertetést azonban nem adott róla, pedig a vízkémiai ismeretek és módszerek fejlődéstörténete szempontjából igen tanulságos. Azt sem említette meg beszámolójában, hogy a dolgozat később német nyelven is megjelent, Hamburgban. Mindkét nyelvű szöveget megszerezte dr. Fórizs István (MTA Geokémiai Kutató Intézete). Az eredeti latint magyarra fordította dr. Dudich Endre. Nyelvileg lektorálta dr. Komlóssy Gyöngyi. - Bemutatták a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya 2010. május 17,-i szakülésén. Dr. Dudich Endre - dr. Fórizs István 69