Hidrológiai tájékoztató, 2010
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szlabóczky Pál: A 2006. pünkösdi miskolci karsztvízszennyezés hidrológiai jelentősége
A 2006 pünkösdi miskolci karsztvízszennyezés hidrológiai jelentősége SZLABOCZKY PAL Előzmények 2006 tavaszán, a jelentős beszivárgást okozó márciusi hóolvadást követő esőzések a karsztvízszintet tovább emelték (Kádár S. - Lénárt L. 2006). Ebben a karszthidrológiailag aktív, telített időszakban 2006. június első napjaiban ritkán előforduló mértékű, a klímaváltozásra jellemzően pulzáló intenzitású esőzések követték egymást a miskolci karsztvízgyűjtőn (Kovács A. - Kovács P. 2007). A karsztárvizekre jellemző forrásvíz zavarosodás mellett jelentős mikrobiológiai ivóvízszennyezés is bekövetkezett, amit észlelve az üzemeltető több forrásból, kútból ugyan leállította a vízkivételt, de a rövid ideig tartó hálózati szennyezés így is 3673 ember megbetegedését okozta a tapolcai vízgyűjtő felöl, az ÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális Intézetének Miskolci Kirendeltsége „esetismertetése" szerint (Kiss Z.-né et al. 2008). Nagy szerencse, hogy a fertőzés a pünkösdi 4 napos munkaszünetre esett, így az egyetemi hallgatókat és dolgozókat (több mint 15 000 fő) nem érinthette. A hazai ivóvízellátás történetének egyik legnagyobb haváriáját alapos vizsgálatok követték, amely lehetőséget ad a tapolcai karsztvízgyűjtő legaktívabb víznyelői felőli áramlási viszonyok utólagos vizsgálatára. Ezzel olyan eredményekhez juthatunk, amelyek az utánpótlódás egyidejű nyomjelzéses vizsgálatát jelentik. Különösen lényeges ez a két hegységszerkezeti egységből álló tapolcai vízgyűjtő távolabbi, nyugati nagyobb területén található intenzív víznyelők (Bükkszentkereszt, Répáshuta) felöli elérési idők szempontjából, mivel ezeket pontszerűen még nem vizsgálták. Hidrogeológiai jellemzés A Bükk hegység központi mészkőtömegének keleti végén települő Miskolc-tapolcai hideg karsztvíz termelő kútrendszer hazánk egyik legkedvezőbb üzemi adottságokkal rendelkező vízbázisa, amit mindezideig sikerült a város tulajdonában tartani. Vízgyűjtőterülete 18-20 km-re benyúlik a hegységbe. 3 település, 4-5 üdülőtelep, valamint újabban növekvő számú állattartó, gazdálkodó telepek találhatók rajta, hiányos csapadék- és szennyvízgazdálkodási védelemmel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a területek az elérési idő alapján - a tapolcai vízbázis külső védőövezetét jelentenék. Területe a karsztos mészkőre ráfolyást biztosító magasabb részekkel együtt 76 km 2, amely háromnegyedejói karsztosodé un. fennsíki mészkő, időszakos és állandó víznyelős patakmedrekkel (1. ábra). A földalatti horizontális vízáramlásnál nagyjelentőségű barlangrendszert a tapolcai vízgyűjtőn még nem ismerjük. Csupán néhány víznyelős, meredek barlang lett feltárva. Ezekből viszont bizonyító adatokat nyerhettünk a karsztjáratokon belüli vízszint ingadozásokról és a közegészségügyi mikrobiológiai, vízkémiai állapotok romlásáról (Székely K. 2003). Bükki barlangok falán észlelhető algás nyálkásodásról, elszínezedésekről már évekkel ezelőtt hallottunk. A vízgyűjtőt egy jelentős hegységszerkezeti zóna osztja két tektofáciesre (Alsó-Bagolyhegy-Kékmező-i eltolódás), de az újabb térképi kőzetformációs sorrend alapján lehetséges a barlangjáratos áttörés. Ezt egyértelműen alátámasztja, hogy a tapolcai Új-kút talptisztításából kikerült görgetegek között olyan csíkos, fekete kvarcitok (liditek) is voltak, amely eredeti jura időszaki kőzetanyaga - Németh Norbert tájékoztatása szerint - a nagyszerkezeti zóna bodzásréti feltárásából ismert. 1. ábra. A Miskolc-tapolcai hideg karsztvízgyűjtő terület vázlata 61
