Hidrológiai tájékoztató, 2010

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: A hazai árvizek tanulságai - emlékezve elsősorban 2010-re

sére eddig nem jutott pénz, a közigazgatásnak gondja lehetett volna, hogy a lakosság legalább a magasabb terepszakaszokon építkezzék. - A hírközlő szervek jelentéseiben számos védekező szervezetet (katasztrófa-védelem, tűzoltóság, rendőrség, mozgósított közerő stb.) említettek, de a vízügyi szolgálatról sohasem emlékeztek meg. Ez nem jelenti azt, mintha vízügyi védelmi osztagok nem lettek volna jelen (különböző vízügyi igazgatóságoktól), viszont a védelmi intézkedésekről sem a vízügyi szervek számoltak be. Az egyes helységekben a polgármesterek vezették a védekezés irányítását, akiknek vízügyi szakmai képzettsége erősen kétséges volt. Ahelyett, hogy egységes szakmai irányítás vezette volna számos helység védekezését, minden polgármester a saját feje szerint, egymásról leginkább nem tudva intézkedett. Kevés hírt hallottunk egyébként arról is, hogy a szlovákiai víztározók jelentékenyen enyhítették az árhullámok erejét, csodát természetesen azok sem tehettek. - A védekezés legnagyobbrészt az alkalmasnak látszó földhányások homokzsákos magasítása volt. A műanyag homokzsákok könnyen elcsúsztak egymáson, és nem biztosítottak tökéletes vízzárást, sőt, állékonyságot sem. Több helyen - televíziós képekről láthatóan - nem rakták kötésbe a homokkal töltött zsákokat, sőt, a magasabb zsáksorok esetében a halmaz szélesebb, alapozó zsáksorai is elmaradtak. 1956. márciusában, a dunai jeges árvíz idején hogyan tudtunk volna pl. Hercegszántó községnél 2 m magas, homokzsákokból készített, szélesen megalapozott szükség-töltésen eredményesen védekezni, ha nem az építés szabályainak ismeretében? Mire voltak jók továbbá egyes helyeken a mentett oldali töltéslábnál 8-10 méterenként az 5-6 méter hosszú homokzsák-rakatok? Hogy a megáradt folyó vize ne tudja a töltést oldal-irányban eltolni? Régen tudjuk, hogy ez az erőhatás sohasem mértékadó a többi mellett, s a töltésláb melletti zsáksor-lerakás a nem egészen szakemberek között évtizedek óta babonaként terjedt el. Sok feleslegesen beépített homokzsákot és sok munkát meg lehetett volna takarítani mellőzésükkel. - Voltak épületek hullámtérben, országút (autópálya) szűk, vagy eltömődött átereszei is akadályozták a folyókon a víz levonulását. Az itteni építők káraikért elsősorban magukra vessenek, de az akadályok árvíz-növelő, lakott helységekre visszaduzzasztó hatását részletes hidraulikai vizsgálat és szakvélemények nélkül elhamarkodott dolog meghatározni. Ezért felesleges állítólagos felelősöknek keresése vagy megjelölése. A mostani árvízkárok okai annyira összetettek lehetnek, hogy egyesek kiemelésével vagy abszolutizálásával csak a teljes körű feltárás sikerét és minden valóságos ok megállapítását, így a kellőjavítás eredményességét veszélyeztethetnénk. Ha a védekezés intézkedéseit és végrehajtásuk ellenőrzését elsődlegesen vízügyi szakemberekre bízták volna most és más alkalommal, a károkat is enyhíthették, és sok anyagot, munkaerőt, költséget megtakaríthattak volna. * Mit lehetne tenni a közeli és a távolabbi jövőben? Röviden szólva: csak árvízmentes, vagy erős és tartós töltésvédelemmel ellátandó helyeken szabadna építkezni, vízügyi szakértők véleményét is kikérve. Hazánk jelenlegi területének mintegy harmada árvizekkel veszélyeztetett. Ha pl. Szeged városa a töltések védelmében nyugodtan élhet és dolgozhat a Tisza maximális árvízszintje alatt akár 2-4 méterrel is, az árvíz-mentesítés más területeken is eredményesen megoldható. Ehhez azonban nemcsak létesíteni kell, hanem a létesítményeket folyamatosan fenn is kell tartani, és az ehhez szükséges intézmények működését is biztosítani szükséges. Nagy gondot kellene fordítani a vízgyűjtő-területekre is. Nemcsak záportározókkal, hanem a domboldalak vízszintes sáncolásával és teraszolásával. Ez utóbbi a lerohanó vizek erejének megtörésére és azok lassítására alkalmas, hazánkban - sajnos - alig ismert beavatkozás. És ami az egyik legfontosabb: biztosítani kellene az árvízvédekezés vezetésében a vízügyi szakszolgálat kizárólagos elsőbbségét. Jó volna, ha a különböző iskoláink földrajz tanításában évi néhány órát, a tankönyvekben meg néhány oldalt szentelnének annak bemutatására, hogy miként védekezhetünk árvizeink, a magyar fold lényeges veszedelme ellen. Külön kell szólni a természetvédelem, az az alá helyezett területek, illetve az azok irányítóinak szerepéről. „Ahol emberi életekről van szó, ott nincs mód a természet szépségeiről álmodoznunk" - mondta Hollandia egyik korábbi miniszterelnöke a Rajna 1995. évi árvízvédekezése után. Az árvíztározók építésének növény- és állatvédelmi indokokból való akadályozása akár emberi életeket is veszélyeztethet, emberi javakat azonban még gyakrabban. Itt szükség volna ésszerű megegyezésekre, a merev természetvédelem szükséges önkorlátozására. Az árvizek történetének tanulságai alapján aggodalommal kell szemlélnünk a sok érdemet szerzett hazai vízügyi szolgálatnak az elmúlt évtizedekben történt, napjainkban is folytatódó műszaki és személyi meggyengítését, szétaprózását, mert ahol az egység fellazul, s a hivatástudat elenyészik, a cselekvés ereje is megrokkan. Félve reméljük, hogy Ady Endre szavaiból csak a figyelmeztetés válik valóra: „S az a szomorú és mindegy, Hogy jó időben bennünket Sorsunkra mi sem intett. " 53