Hidrológiai tájékoztató, 2010

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vitális György: "Magyarország legszebb térképei 1528-1895" hidrológiai tanulságai

Magyarország legszebb térképei 1528-1895" hidrológiai tanulságai DR. VITÁLIS GYÖRGY Plihál Katalin kiváló térképtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár térképtára vezetője 2009-ben a Kossuth Kiadó és a Széchényi Könyvtár kiadásában életrehívott „Magyarország legszebb térképei 1528-1895" című páratlan szépségű és kiváló hozzáértéssel válogatott térképgyűjteménye nemcsak egy egyszerű könyvismertetésre predesztinálja az olvasót, hanem ki-ki a saját szakterülete művelőjeként közelítheti meg a térképekről leolvasható tanulságokat. A jelen közlemény a bemutatott térképek hidrológiai tanulságaival foglalkozik. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött mű Rappai Zsuzsa és Medgyesy Zsófia szerkesztők, Kemény Zoltán tervező, valamint Szuba Jolanta kiadói programvezető Plihál Katalin szerzővel összehangolt céltudatos és magasszintű munkáját dicséri. Az 56 db-ból álló teljes térképanyagból levonható következtetések ismertetése, illetve bemutatása itt nem célunk, hanem csak a térképek között tallózva, azok néhány hidrológiai tanulságát kiemelve, a jelen kutatói számára is gondolatébresztő, értékes és sokoldalú információs lehetőségekre hívjuk fel a figyelmet. A könyvben szereplő kiváló szerzők által készített Magyarország térképekre: Lazius (1528), Müller Ignác (1769) és Lipszky János (1806), valamint J. Ch. Müller (1709) térképeire itt nem térek ki, mivel azok hidrológiai tanulságait a Hidrológiai Közlöny 1986, 1987 és 1988., illetve a Hidrológiai Tájékoztató 2009. évi számában már megírtam. Giacomo Cantelli de Vignola 1686-ban, a könyvben „Buda felszabadulása alkalmából" alcímmel Rómában kiadott 1:825 000 ma. Magyarország térképe bővelkedik a hidrológiai tanulságokban. Figyelemreméltó és érdekes a Balaton alakja a Tihanyi-félszigettel, a Keszthelyi- és a Szigligeti-öblözetekkel és a hozzá csatlakozó Kis-Balaton tőzeges-vizenyős területe, valamint a Fertő a Hanságot is magába foglaló ábrázolása. A Tiszántúlon a Gyula határában lévő Gyulai- (a térképen Sarkadinak írt) tó és a Nagybecskereket körülölelő Becskereki-tó (=Ruszanda tó) alkot nagyobb vízfelületet. Feltűnően ábrázolja a Kassától délre a Hernád két ágával közrefogott, a Hortobágy területét érintő Tiszadob és Kaba közötti, Tiszaeszlár és Nyíregyháza közötti, a Kisvárdától délre a Kálló folyó, valamint a Kraszna és a Berettyó menti mélyebbfekvésű, időszakosan vízzelborított mocsaras területeket (1. ábra). A Dél-Baranyában a Duna és a Dráva menti mélyebb fekvésű mocsaras területek nagyobb foltjai ugyancsak az időszakos vízzelborítottságot jelzik. Ezeken a helyeken tőzeg és lápföld kitermelése, valamint árvízi szükségtározók létesítése lehetséges. A Csallóköz és a Szigetköz területén a számos Dunakanyar és az általuk bezárt kisebb szigetek az alsószakaszjellegű Duna bőséges kavics lerakódásaira utalnak. Ezek mind a kavicsbányászat, mind a vízszerzés szempontjából figyelemre méltók. Heinrich Scherer 1702-ben Münchenben kiadott Mária kegyhelyek atlaszában, az Atlas Marianusban helyet kapott, a könyvben „Magyarország a könnyező Madonnával" című, 1:1 800 000 ma. térképén a Balaton és a Fertő alakja igen jellegtelen. A Tiszántúlon a Gyula melletti tó és a Nagybecskerek melletti Becskereki-tó (Ruszanda tó) erőteljesen kitűnik (2. ábra). Kassától délre feltünteti a Hernád két ágával közrefogott, a Hortobágy területét érintő, a Kálló folyó menti, valamint a Kraszna menti Nagykárolytól délre levő „Ősberettyó" menti mélyebb fekvésű, időszakosan vízzelborított területeket. Ezek is a felszín közeli talajvízre, valamint a tőzeg-lápföld, mocsárérc vagy gyepvasérc (Penészlek, Bagamér, Nagyléta) képződésére és az árvízi szükségtározó építési lehetőségére utalnak. Mind a Vignola, mind a Scherer által készített térkép vízzelborított területeket ábrázoló foltjain nagy vonásokban „Az Alföld talajvíztérképe" című 1961. évi MÁFI kiadványban Rónai András és Boczán Béla által szerkesztett talajvíztérkép 0-1, illetve 1-2 m közötti átlagos talajvízmélységet jelez. 1. ábra. Vízzel elárasztott, mocsaras területek a Tiszántúl északi részén Giacomo Cantelli de Vignola 1686. évi térképén 54