Hidrológiai tájékoztató, 2010

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Somody Anikó: Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási terve műszaki földtudományi szemmel

A védett területek állapotértékeléséhez kapcsolódóan további jelentős problémaként jelenik meg: - Kijelölt fürdőhelyek nem megfelelő állapota, amelyben a lokális szennyezések mellett szerepe van a kapcsolódó víztest általános állapotának is. - Védett természeti területek nagyarányú károsodása, amely kapcsolatba hozható a vizek állapotjellemzőivel. A vízminőségi problémákat az esetek túlnyomó többségében a vizek szervesanyag és tápanyag terhelése okozza. Az összesített szennyvizterhelést és a modellel becsült diffúz tápanyagterhelést összevetve az arány 60 40%. A terhelések területi megoszlása azonban jelentősen eltérő, a szennyvízterhelés elsősorban a főváros (a terhelés 40%-a) és néhány nagyváros szennyvíz kibocsátásában összpontosul, a víztestek közel 80%-ánál a terhelés diffúz eredetű. Dombvidéki kisvízfolyásaink (melyeknek 38%-a kifogásolt a tápanyagterhelés miatt) legfőbb szennyezési forrása a szántóterületekről bemosódó talaj, mely főként növényi tápanyagokat, de növényvédőszer maradványokat is szállít a vizekbe. A síkvidéki kis és közepes vízfolyások 34%-a nem felel meg tápanyagok szempontjából. Becslések alapján a terhelések 50-50% arányban oszlanak meg a szennyvíz és a diffúz eredet között, itt tehát jóval nagyobb szerepe van a vízminőség romlásban a szennyvízbevezetéseknek, mint a dombvidéki területeken. Állapotértékelés alapján a felszín alatti víztestek mintegy 25%-a kockázatos a nitrát szennyezettség miatt. A szennyezést - területi arányait tekintve - elsősorban a mezőgazdasági nitrogén felhasználás okozza. Hazánk területének 52%-án intenziv mezőgazdasági művelés folyik (szántó, szőlő, gyümölcsös, kert). A talajvizek kiugró nitrát szennyezettsége a belterületek alatt jelentkezik. A belterületi nitrát szennyezés eredete az állattartás (melynek jelentősége egyre inkább csökken), a kommunális szennyvíz elszivárogtatása és a kiskerti növénytermelés. A felszíni vizek pontszerű veszélyes anyag szennyezőforrásai elsősorban az ipari kibocsátásokhoz kötődnek. Kevés olyan nagy ipari létesítmény van, amely közvetlen felszíni vízbe bocsátja szennyvizet, többségük szennyvize a települési szennyvizekben jelentkezik. A felszín alatti vizek pontszerű szennyezőforrásai főként a településeken és a korábbi iparosodott területeken okoznak tényleges vízkémiai kockázatot. A veszély legfőbb forrását a múltban keletkezett szennyezések sokszor rejtett formái jelentik. A veszélyes anyagok csoportjába tartozó szennyezők legjellemzőbb diffúz forrásai a belterületek, a közlekedési utak és a mezőgazdasági területek. Jelenlétükre csak a szórványos monitoring adatokból és célirányosan végzett kutatási jellegű felmérésekből következtetünk. A városi területeken az urbanizáció hatása többszörösen jelentkezik, melynek következtében a felszíni lefolyásban általában a szennyező anyagok széles skáláját találhatjuk (pl. nehézfémek, szénhidrogének, PAHok, bakteriális szennyezés). A hő speciális szennyezőforrás. Ha a hő bevezetése különösebb kárt nem okoz az ökoszisztémában, hőterhelésről, ha megváltoztatja az ökoszisztéma jellemzőit, hőszennyezésről beszélünk. A hőszennyezés két forrása a termálvíz bevezetése és az erőművek hűtővíz visszavezetése a folyókban, tavakba. Az ipari szennyvízkibocsátás a rendszerváltáskor erősen lecsökkent és azóta is lassan mérséklődik. A szennyvízmennyiség és a szennyezőanyag-tartalom csökkenése a szennyvíztisztítási hatásfok növekedésének, illetve a környezetbarát gyártási technológiák elterjedésének is köszönhető. Az ipari kibocsátások közelítőleg fele nem közvetlenül, hanem a települési szennyvíztisztítókon keresztül éri el a felszíni befogadókat. A Dunát elsősorban a települési szennyvíz, a cukor-, a papírés a cellulóziparból származó szerves kibocsátások, a szén- és olajtüzelésű erőművekből származó mikroszennyezők, valamint a vegyi-, a vas- és acélipari üzemek kibocsátásai terhelik. Mindezeken túlmenően a vizek állapotától függő, az egyes víztestekhez közvetlenül, vagy csak közvetetten kapcsolódó védett területeken teljesíteni kell a védetté nyilvánításukhoz kapcsolódó, a vizeket érintő speciális követelményeket és célkitűzéseket. A VKI alapkövetelménye szerint a megállapított célokat 2015-ig el kell érni. * * * A fentiekben a VGT-ből csak néhány alapvető kérdést, problémakört ragadtam ki. A kiragadott feladatokból is jól látható, hogy 2015-ig rengeteg tennivalónk van. Hatékony párbeszédet kell folytatni a jogalkotóknak, hatósági, tervező, kivitelező szakembereknek, hogy a kitűzött és elérni kívánt célokat teljesíteni tudjuk. Véleményem szerint a VKI és VGT egy olyan alapmű, amelyet a felsőoktatásban a tanmenetbe be kell venni és idővel az óvodai nevelésbe és általános iskolai oktatásba is be kell építeni. Természetesen az adott korosztálynak megfelelő megfogalmazásban. A mi feladatunk, hogy a VKI és VGT által megfogalmazott célok eléréséhez vezető utat szakmailag megfelelő mederbe tereljük. Bár a víz ténylegesen az életünk szerves része, mégis adódnak olyan feladatok, problémák, ahol tudnunk kell kompromisszumot kötni. A már védetté nyilvánított felszíni, felszín alatti vizeink és természetvédelmi területeink megőrzése kívánatos dolog. Újabb területek bevonásánál figyelembe kell azonban vennünk, hogy az ország egészét nem nyilváníthatjuk teljes egészében védetté, mert ezáltal az ipari, mezőgazdasági, szolgáltatói feladatok lehetetlenülnek el. Fontosnak tartom, hogy az adott vízgyűjtő alegységeken a történelmi tevékenységek (pl. bányászat, kohászat, mezőgazdaság stb.) végzését vagy esetleges szüneteltetését kiemelten kezeljük és az ott fellépő problémák megoldására, és ne egyértelmű elutasítására törekedjünk. Tegyük meg ezt még annak árán is, ha egy adott probléma megoldása esetén nem tudjuk tartani a 2015-ös határidőt, de halasztást kérve 2027-re a megoldhatónak látjuk a feladatot. IRODALOM www.vizeink.hu www.icpdr.org 51