Hidrológiai tájékoztató, 2010

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: A hazai árvizek tanulságai - emlékezve elsősorban 2010-re

A hazai árvizek tanulságai - emlékezve elsősorban 2010-re DR. VÁGÁS ISTVÁN Az okos ember - ezt az írásokból is tudhatjuk - sziklára építi házát: „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja". De, lehet-e okos annak a tájnak embere, ahol nincs szikla, magasabb hegy sincsen, leginkább csak mély laposokon lehet építkezni, s vizet-szelet álló építőanyag sem mindig található? Lehetett-e ott másra, mint homokra építeni, ahol, ha jött az ár és a szél, s nekizúdult a háznak: „az összedőlt, és romhalmazzá vált"! A tapasztalatai nyomán az emberiség rájött, hogy a víz egyaránt lehet barátja és ellensége. Aki bánni tud vele, ahhoz engedelmes, annak megkönnyíti az életét, a természetéhez igazodó irányításnak enged. Aki azonban hozzáértés nélkül parancsolni akar neki, annak ellenáll. A nyers erőszakot nem tűri, sőt olykor azt meg is torolja. Viszont, hogy a vizeket irányítani tudjuk, az emberek közösségének összefogása szükséges: annak tevékeny belátása, hogy a vizek ellen sohasem elég csupán védekezni, hanem hivatást érezve, jó célok kitűzésével „hatni, alkotni, gyarapítani" szükséges vízügyeink mindenkori fejlesztése és eredményeink fenntartása érdekében. Hazánk földrajzi és éghajlati helyzetében az árvizek ellen leghatékonyabban két módon védekezhetünk. Vagy alkalmas, vizek nem járta helyeken építkezünk, vagy a védelemre szoruló építmények, létesítmények értékének megfelelő erősségű töltések rendszerével országosan megszervezzük az árvízmentesítést és az árvízvédelmet. Az árvizektől átmenetileg mentes, a szakemberek által „békeidőszakoknak nevezett évek olykor feleslegesnek ítélt anyagi ráfordításai azon a néhány napon, esetleg órán térülhetnek meg akár többszörösen is, amelyen a megáradt víz fenyegetéseit sikerült kivédeni. * A 19. század elején megalakult vízi társulatok, a Széchenyi István által életre hívott Tisza-völgyi Társulat, különböző állami vízügyi szolgálatok működése után 1948-ban vízügyeink egésze állami kezelésbe került. 1953. október l-jén létrejött a vízügyi főigazgatóság és a ma is fennálló 12 vízügyi igazgatóság. A főigazgatóság élére 1955. decemberében Dégen Imre (1910-1977) személyében új vezető került, aki ezt a tisztséget 20 éven át, 1975-ig töltötte be. A megelőző 25 évben 10-en töltötték be a vízügyek első emberének tekintett tisztséget, az őt követő több mint 25 évben ennél is többen. Történet-kutatói vélemény szerint Dégen Imre abban különbözött elődjeitől és utódjaitól, hogy ő a vízügyek érdekeit igyekezett képviselni a kormányok előtt, azok viszont a kormányok érdekeit képviselték a vízügyek irányításában. Az árvizek elleni védekezés az 1954. évi nyári dunai és az 1956. évi téli jeges dunai árvíz során szervezetlen volt, és gátszakadásokkal járt. A töltésen három vagy négy szervezet próbált irányítani: az ilyen keveredés csak katasztrófát hozhatott. 2010-ben is kevesebb lett volna az árvíz-kár, ha a vízügyi szak-szolgálat lett volna a kizárólagos irányító, mint a 60-as, 70-es, sőt a 80-as években. 1965-re a nyári dunai, majd 1970-re a tiszai árvízvédekezés nemcsak szervezetté, hanem szakszerűvé is vált. Dégen Imre nemcsak a vízügyi-, hanem az azt segítő szervezetek felett is kiharcolta az irányítás jogát és lehetőségét, s ezzel nemcsak hazánk területén, hanem szomszédainknál is jórészt eredményessé tehettük az árvízvédekezést. Dégen Imre azt is elérte, hogy a dunai töltéseink 1,5-2 méterrel magasabbak lettek, tiszai töltéseink nagy részén pedig szélesebb töltés-korona mellett megvalósult a tartós árvízi terheléseket védő mentett oldali 1:5-ös lejtó (rézsű-) hajlás. A belvízi szivattyútelepek torkolati össz-kapacitása a csatornahálózat jelentős fejlesztése mellett elérte a Tisza közép-vízhozamát. Dégen Imre vezetése alatt az ország lakosságának 22%-áról 70%-ára nőtt az ivóvízzel való ellátottsága, és 5%-áról 35%-ára nőtt a csatornázottsága. Ugyanakkor ö vezette be a szennyvízbírság intézményét hazánkban. Nagy eredményei, az akkor kezdődő, környezetvédelmet szolgáló intézkedései ellenére a vízügyi szolgálatot „reakciós, klerikális, ellenforradalmár, nyugat-barát és pártszerűtlen elemek" gyűjtőhelyeként jelölte meg egy Dégen Imrét nyugdíjba küldő pártvizsgálat 1975-ben. Ha ez így lett volna, akkor 1989-ben ez érdemmé kellett volna, hogy váljon. Akkor viszont egyesek szerint a vízügyi szolgálat nem volt eléggé „zöldszínű". Mindig az éppen időszerű boszorkányüldözésnek lett áldozata. A rendszerváltás után némelyek a vízügyi hivatás tényét is megkérdőjelezni igyekeztek, mondván, hogy működésében elegendő lenne „szolgálni és szolgáltatni". De, akkor hogyan védhettük volna ki az ezredforduló, és főként a 2006. év tiszai és dunai árvíz-csúcsait, ha a védekezés irányítóit és megfogyó létszámú szakmai résztvevőit nem elhivatottságuk tudata vezérelte volna? * A 2010. év május-júniusi Borsod-Abaúj-Zemplén-i árvíz-katasztrófáihoz nemcsak a rendkívüli, megismétlődő esőzés járult hozzá, hanem az árvíz-védekezés számos szervezetlensége és szakszerűtlensége, a szakmai irányítás széttagoltsága és gyakori ellehetetlenítése is. Részletesebben: - A Sajó, Hernád és Bódva folyók hazai szakaszán összefüggő árvízvédelmi töltésrendszer nem épült. A védelmet szolgáló egyes községi földhányások vagy körgátak sem elég magasak, sem elég erősek nem voltak. A községekben - mint ahogy az elárasztások képe mutatta — nemcsak a jelenlegi, hanem az eddigi legmagasabb folyó-vízszín alatti terepszinteken építkeztek. A katasztrófát okozó mostani vízszintek sem voltak magasabbak 20-30 cm-nél az eddigi maximumokhoz képest, néha még el sem érték egészen azokat. Ha már a töltés építé52