Hidrológiai tájékoztató, 2009
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 300 éve megjelent J. Ch. Müller 1:550 000 ma. Magyarország térképe hidrológiai tanulságai
2. ábra. J. Ch. Müller - eredetiben 1:550 000 ma. - Magyarország térképe bánsági részlete utal. A Székesfehérvárt és Simontornyát körülölelő mocsaras-ingoványos vízvilágot is feltünteti. A jelenlegi Sió csatorna közelében „Sarand" jelzésű vízfolyást jelez, amely Simontornya mellett a Sárvízbe torkollik. A 2. ábrán a Bánság és a Duna, illetve az Alduna hidrológiai adottságait követhetjük. A területet nyugatról, illetve északról határoló Tisza, illetve Maros számos kanyarulatával hívja magára a figyelmet. Ezek az áradások idején megnehezítik a folyóvíz áramlását, amellyel áradásokat okozhatnak. A Tisza és a Duna partját kísérő, valamint a Béga, a Temes és a Berzava által táplált elárasztott mocsaras, ingoványos területek (temes-vármegyei és torontáli mocsarak) helyén mocsári (réti) agyag, tőzeg, lápföld, szikes talaj és láptalaj keletkezhetett. A Duna Belgrád és Moldova közötti alsószakasz jellegű szakaszán feltünteti a nagyobb szigeteket [Belgrád és Pancsova közötti kettős-, a Szendrővel szembeni-sziget, a Ram nyugati határában levő szigetek, a Gradiste melletti- és a Moldova melletti három sziget]. A Duna a Moldova-i szigetek után [Báziástól a Vaskapu sellő alsó végéig] az Alduna szorosban felsőszakasz jellegűvé válik és csak kisebb szigetek képződtek, mint pl. az Orsova melletti Ada Kale sziget. Az Alduna kanyarulatai markánsan tükrözik a hegységszerkezeti adottságokat, míg a hegyek közé szorított folyam a víztározás kiváló lehetőségére is utal. Az 1. ábrán látható nagyobb tavak közül a Balaton és a Fertő tó rajzolata figyelemre méltó. J. Ch. Müller Balaton ábrázolása a korábbiakhoz képest új jelenség a Balaton térképezésének történelmében. Az előző térképekhez képest a Balaton a legjobban hasonlít a jelenlegi alakjához. A Tihanyi-félsziget helyét megfelelően ábrázolja, ami a Balaton a korábbiakhoz képest alacsonyabb vízszintjére utal (Bendefy L.-V. Nagy I. 1969). Mind a Balatont, mind a Fertő tavat számos öblözettel ábrázolja. A tavak a térképen látható helyzetét más Balaton és Fertő tó térképekkel összehasonlítva, követhetjük a korabeli vízszintváltozásokat. A Fertő tótól délkeletre [a Hanságban] mocsaras, ingoványos területet jelez. A tavak menti öblözetekben és a mocsaras területeken tőzeg és lápfold települése lehetséges. Meglepő, hogy sem a Balaton, sem a Fertő tó szegélyén települő lápos-tőzeges részeket nem ábrázolja. A térképen a Velencei-tó is hiányzik, ami a tó időnkénti kiszáradására utal. * * * A jelen tanulmánynak nem volt célja a bemutatott térképrészletek teljes részletességű elemzése, hanem csak a könynyen felismerhető térképi rajzok tanulmányozására és a nyerhető gyakorlati tanulságokra kívánta a figyelmet felkelteni. Dr. Vitális György IRODALOM Bendefy L.-V. Nagy I. (1969): A Balaton évszázados partvonal változásai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Papp-VáryÁ. -HrenkóP. (1989): Magyarország régi térképeken. Gondolat Kiadó, Budapest. Vitális Gy. (1986): A régi térképek vízföldtani tanulságai a XVI-XVIII. sz. közepe közötti térképek tanulmányozása alapján. Hidrológiai Közlöny, 66. 4-5. 282-288. 7
