Hidrológiai tájékoztató, 2009

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Kuti László: Kútadatok, vizes szakvélemények a 100 éve született ifj. dr. Noszky Jenő vízföldtani tevékenységéről

Kútadatok, vizes szakvélemények a 100 éve született ifj. dr. Noszky Jenő vízföldtani tevékenységéről Kevesen tudják, hogy a Bakony és a magyar mezozoikum kiváló is­merője, Ifj. dr. Noszky Jenő amel­lett, hogy más hegyvidéki terüle­teken is elismert kutató munkát végzett, időnként a vízföldtan te­rületére is kirándult. Vízföldtani munkásságát három jól elhatárol­ható szakaszra lehet osztani. Ezek a szakvélemények, a kútadatok összeállítása a Kreybig-féle térké­pezéshez és vízföldtan a bauxit kutatásban. Még debreceni tanársegéd ko­rában kezd foglakozni Lókút köz­ség környékének földtani viszo­nyaival, és a földtani felvételezés közben a térség vízföldtanával kapcsolatban is vetődnek föl kér­dései, amelyeket igyekszik meg­válaszolni (iff. Noszky, 1934). „Mint minden mészkővidéken, úgy az Északi Bakony területén is az emberi települések csak bővizű források, illetőleg kutak környékén alakul­hattak ki. Ez alól a szabály alól azonban néhány kivételt találunk, mégpedig Lókút és Tés községek, továbbá Csőszpuszta esetében. E települések vízellátása már a magas hegygerinci, magas platói fekvésük miatt sem volna kielégítő, de kedvezőtlenségük még feltűnőbbé vá­lik, ha hozzátesszük, hogy e helységek mészkővidékeken fekszenek. így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy e községekben irigyelt ember az, akinek kútja van, mert a faluban - ahogy ők is mondják a víz a legnagyobb kincs.", íija az 1934-ben a Magyar Hidrológiai Társaság­nál megtartott előadásáról írt cikkében. A terület részle­tes földtani ismertetése mellett, amelyet mindig nagyon fontosnak tartott, értékeli a település vízellátását, és víz­használati lehetőségeit. Közben felhívja a figyelmet a nyitott kutak szennyeződhetőségéből adódó problémákra is. Végül a földtani és hidrológiai adatok összevetett ér­tékelését követően javaslatokat tesz „a vízhiány megol­dásának lehetséges módjaira". Javasolja megvizsgálni vízföldtani szempontból az alsókréta képződmények fedőjét, és kapcsolatát az alat­ta lévő képződményekkel: „Kutató aknákkal megkellene vizsgálni az alsókréta képződmények fedőjét, ... hogy általános elterjedésben megvannak-e a középső-kréta bazális rétegei; a középső-kréta requiéniás mészkő fek­vőjében. ha ez sikerül, akkor olyan területen, ahol ele­gendő nagyságú vízgyűjtő terület is rendelkezésre áll, a requiéniás mészkövön keresztül kell kutat fúrni, ill. ásni a víztartó rétegbe. így 40-50 m mélységben meg lehet kapni a vizet." Felhívja a figyelmet a karsztvízben adódó lehetősé­gekre, és harmadik megoldásként elképzelhetőnek tartja, hogy a bővizű források vízadó üle­dékére telepítsenek kutakat. így a vízkérdés „az Északi Bakony leg­bővebb vizű forrásait szolgáltató miocén kavics és homok rétegek­nek a falutól ÉNy-ra fekvő, ... tö­megébe mélyeszteti kutak segítsé­gével volna megoldható" (iß. Noszky, 1934). A Magyar Királyi Földtani In­tézetbe kerülését követően, bár nem ez a kiemelt szakterülete, be­kapcsolódik az intézet vízföldtani tevékenységébe is különböző víz­földtani szakvélemények készíté­sével. Vízföldtani szakvéleményeit az ország különböző részéről ké­szítette. Ezek vagy egy konkrét ob­jektum, pl. vasútállomás, repülőtér, vagy egy térség, egy település víz­ellátásával foglakoztak. így szak­véleményt készített többek között a veszprémi repülőtér vízellátásáról, a Bakonyi vízgondok­ról, MÁV állomásokon lévő kutakról, mezőgazdasági te­lepek vízellátásáról, a Debreceni Városi Vízmű új vízbe­szerzési lehetőségeiről. Ez utóbbiban emeli ki az előze­tes földtani kutatások fontosságát, mely nélkül vízművet tervezni szerinte nem lehet, s melyet korábban, mint itt is elmulasztottak: „Debrecen város vízművei a létesítésük idején 1909-11 körül is csak a szükségszerűen akkor fel­lépő vízigény mérsékelt kielégítésére terveztettek, s nem vették számításba későbbi fejlődés következményeit. ... A vízmű tervezésénél a szakszerű előmunkálatokat, a részletes geológiai kutatást, a hidrogeológiai kísérleti előtanulmányokat (a vízáramlás irányának meghatározá­sát, a vízsebesség megállapítását, a vízminőség, a dep­ressziós határ, a vízadó rétegek vízbőségének eldöntését, a réteglejtések kiszerkesztését) elvégezni elmulasztották, aminek hiánya később jelentkezik is." A szakvéleményben ismerteti a 200 m-es mélységig előforduló vízadó szinteket: 1. 35^42 m körüli mélységekben van egy vízben dús homokréteg, 2. 48.56-60 m táján is találunk elég bővizű homokréte­geket, 3. 70 és 85 m között is elég sok helyen találtak vízadó lencséket, 4. 90 és 105 m között is van egy vízadó horizont; 5. 115-130 m körül találjuk az egyik legismertebb s egyben legjobban igénybe vett vízadó szintet, 6. 185 m mélység közelében van még egy komolyabb, kavicsos rétegekből táplálkozó vízadó szint a város D-i részein. Ezt követően pedig rendszerszerűen összefoglalja a kibővítés szükséges lépéseit. Mely szerint a legköze­Ifj. dr. Noszky Jenő Késmárk, 1909.04.15. - Budapest, 1970.01.23. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom