Hidrológiai tájékoztató, 2008

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Az 50 éves Vízkutató és Fúró Vállalat vízföldtani munkája

2. kép. Központi és üzemi geológusok jósvafői tanulmányúton (1961) Balról jobbra: Sztyehlik Károly, Tuska József, Boskovits Gábor, Farkasné Erdödi Erzsébet, dr. Urbancsek János, dr. Dobos Irma, Zsolnayné Egervári Katalin és Somlai Ferenc. az 1956-ban kiadott 189/1956. sz. OFF utasítás végrehajtá­sára teijedt ki, amely az artézi kutak létesítésének alapját képező vízföldtani szakvélemény kiadására, az üzemi geo­lógia és a vállalati munkahelyek ellenőrzésére vonatkozott. Ugyanakkor az osztály megkezdte az artézi kutak kataszte­rezésének előkészítését. A megalakuláskor a csekély lét­számú osztály tagja volt: Urbancsek János fögeológus, a Dunától K-re eső területre dr. Dobos Irma a Tokodi Mély­fúró Vállalat volt főgeológusa, a dunántúli területre pedig Zsolnayné Egervári Katalin, a Kaposvári Mélyfúró Válla­lat volt főgeológusa adta a szakvéleményt vízfeltárásra. Az 1958-ban végzett Farkas Tiborné Erdödi Erzsébet csoport­vezető beosztásban kapta feladatul a kataszterezés bonyo­lítását Az artézi kutak tovább fejlesztését Bazsika Margit (Csath Béláné) végezte (1. kép). A Földtani Szolgálat megalakulása és működése Az országos hatáskörű földtani szolgálat életre hívásá­hoz újból szabályozni kellett a vízfeltáró fúrások és kutatá­sok kötelező adatszolgáltatását, a központosított anyagfel­dolgozást és dokumentálást annál is inkább, mivel az 1950-es évektől a MÁFI már nem tudott megbirkózni sem a szak­vélemények kiadásával, sem az anyagfeldolgozással. E sok­rétű és felelősségteljes munka ellátására akkor a legmegfe­lelőbb szervezet az OVIFUV Vízföldtani Osztálya bizo­nyult. Az osztály akkori, majd később az újabb szakembe­rek alkalmasak voltak az évente több száz vízszerzési szak­véleményt a beruházó vagy a tervező rendelkezésére bocsá­tani, a fúrási mintákat feldolgozni és a kút üzemeltetéséhez szükséges engedély megszerzésének alapját képező földta­ni és műszaki dokumentációt is összeállítani, az artézi ku­tak és fúrások ellenőrzésére és végül az új kutak adataival folyamatosan kiegészíteni a térképezéskor felverteket. Ilyen előzmények után 1960. augusztus 8.-án életbe lé­pett a 34/1960. sz. OVF utasítás, amely a fürt kutakra vonat­kozó vízjogi engedélyezési eljárás szabályait állapította meg. Az utasítás olyan meghatározó szerepű volt a vízkuta­tásban és -feltárásban, hogy részletesebb elemzése semmi­képpen nem hanyagolható el. Az utasítás hatálya általában a 10 m-nél mélyebb fürt kutakra teijed ki. Meghatározza, hogy milyen esetben szükséges szakvélemény és azt melyik szerv adja. A nagy létesítmények, vízellátási rendszerek, gyógy- és ásványvíz, valamint a karsztvíz feltárásához a MÁFI, egyéb létesítményekhez pedig az OVIFUV-hoz ren­3. kép. Részlet az Anyagfeldolgozó és Dokumentáló Osztály laboratóriumából (1960-as évek) Kristóf János és dr. Salamon Jánosné delt országos hatáskörrel rendelkező Földtani Szolgálat (Vízföldtani, Anyagfeldolgozó és Dokumentáló Osztály) adja a vízföldtani szakvéleményt (2. kép). Szabályozza a kúthelykitüzés módját, a vízjogi engedély iránti kérelem formáját. Kitér a kivitelező és a Földtani Szolgálat kötele­zettségeire, előíija a fúrási mintaanyag feldolgozásának, a műszaki, a hidrogeológiai és a vízkémiai adatok szolgálta­tásának rendjét. Mindennek alapján ugyancsak a Földtani Szolgálat készíti el a Vízföldtani Naplót (3. kép). A mélysé­gi vízkincs védelme érdekében az utasítás a Földtani Szol­gálat részére az egész országban a vízkutató és -feltáró mun­ka alatt ellenőrzési jogot biztosít. Bejelentési kötelezettséget ír elő abban az esetben, ha a fúrás a vízen kívül egyéb ásvá­nyi nyersanyagot is harántol. A Földtani Szolgálat tényke­dése a kutak műszaki átadás-átvételével fejeződik be. A MÁFI több mint 80 éves működése az artézi kutak szakvéleményezésében 1965. március 8-án befejeződött. Ezt megelőzően már 1960-ban megállapodott a Vízföldta­ni Osztály a MÁFI Vízügyi Osztály vezetőjével, Schmidt Eligius Róberttel, hogy a gyógy- és ásványvízre, illetve hévízkutakra nem ők, hanem a szolgálat készíti a szakvé­leményt, s aláírásával csak egyetértését fejezi ki. Hogy ez mennyire így volt, azt az is bizonyítja, hogy amikor Tápén a Tiszatáj Tsz tervezett hévízkútja kőolajat tárt fel (az al­győi olajmező 1. sz. kútjában), ekkor az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt főgeológusa úgy döntött, hogy réteg­megnyitás előtt a Földtani Szolgálat minden tervezett hé­vízkút vízföldtani szakvéleményét a geofizikai szelvén­nyel közösen kiértékeli hasonló esetek elkerülése céljából. 1965-től kezdve azután az OVH a szakvéleményezést a Földtani Szolgálat és a Vízgazdálkodási Tudományos Ku­tató Intézet (VITUKI) között osztotta meg. A Földtani Szolgálat sem mentesül az átszervezés alól és 1967. július 1-étől a Vízgazdálkodási Központ vette állományba, majd 1976-ban az Anyagfeldolgozó és Dokumentáló Osztályt a VITUKI-hoz csatolják, a szakvéleményezés pedig a víz­ügyi igazgatóságok feladata lett. Egy néhány főből álló kis csoport már csak az utolsó két kataszteri kiadványon dol­gozott, hogy azután teljesen felszámolódjon a jól megszer­vezett és jól működő Földtani Szolgálat (Dobos, 1981). Az artézi kutak országos kataszterezése Az artézi kutak országos nyilvántartása 1892-től a Magyar Királyi, később Magyar Állami Földtani Intézet 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom