Hidrológiai tájékoztató, 2008

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Az 50 éves Vízkutató és Fúró Vállalat vízföldtani munkája

feladata volt, de sem a nyilvántartás, sem az ellenőrzés nem volt kielégítő. Az intézeten kívül a következő 60 év alatt még nagyon sok kútadat gyűlt össze különböző intézményeknél. Ezek közzé tartoztak a levéltárak, a tervező irodák, a vízügyi igazgatóságok, a Magyar Államvasutak (MÁV), a megyei, a városi, a járási és a községi tanácsok, továbbá fúróválllalkozók, beruházók, sőt még magánosok is. A vízelemzési adatok nagy részét pedig az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) kezelte. Az országos kataszteri munka beindításakor egy aránylag kis létszámú csoport gyűjtötte az intézményekben a kutak adatait, s ezek nagy részét a MÁFI szolgáltatta. Nagy segítséget jelentettek egy-egy kútról vagy tájegységről közölt publikációk is. Az adatgyűjtés a kutak legfontosabb műszaki, vízföldtani és vízkémiai adataira vonatkoztak és azok a 70 rovatot tartalmazó kataszteri űrlapon jelentek meg. Ezen belül különösen nagy figyelmet fordítottak az adatgyűjtők a fúrások földtani rétegsorának beszerzésére, amely a későbbiekben a tudományos értékelés lehetőségét is biztositotta. Az alapadatok megszerzése számos nehézséggel járt, mivel az intézmények általában, s legritkább esetben rendelkeztek teljes adatsorral. Sokszor a kutak helymegjelölése nem volt egyértelmű, igen gyakran csak földrajzi tájmegjelölést használtak az egykori adatrögzítők. Kevés kivételtől eltekintve, majdnem minden kút geodéziai magassági adata hiányzott. Ilyen körülmények között az adatgyűjtők úgyszólván „leletmentést" végeztek, hogy a régi és értékes adatokat a kataszter részére biztosítsák. A kutak térképezéséhez geológusok, geológus technikusok és egyéb szakképzettségűek, de legalább érettségivel rendelkezők vettek részt. A 20-25 fős csoport tagjai az ország minden egyes fúrt kútját felkeresték és a kúthelyeket 1:50 000 ma. térképlapon ábrázolták. Sok város sűrűn telepített belterületi kútjairól 1:10 000 ma. térkép készült. A jobb áttekintés kedvéért a belterületi (B jelű) és a külterületi (Kjelű) kutak külön jelölést kaptak. A térképezéskor a kutak állapotát és üzemeltetőjét is feltüntette a térképező. Az előbbi esetben működő, üzemképes, használaton kívüli, használhatatlan, betemetett és meddő, az utóbbiban pedig közületi, köz- és magánkút megjelöléssel történt utalás. Kémiai adatok hiányában ízlelés alapján kapott a víz minősítést (jó, gyengén vasas, vasas). Mindezek az adatok már nem kerültek be a nyomtatott kiadványokba, kizárólag a terepi munkalapokon olvashatók. A terepről bekerült 34 302 artézi kútadat végleges formáját a már említett 70 rovatos nyomtatványon, majd 1:25 000 ma. térképen olyan ábrázolással alakította ki a szerkesztő, hogy bárki le tudja olvasni a kérdéses kútadatokat a térképről. A kutak helyét egy kör jelzi, mellette a száma, a mélysége, a színezés jelzi, hogy pozitív, negatív vagy meddő a kút, illetve fúrás. Ugyanitt a víz gázosságára és a földtani rétegsorra is utalás történik. Az összeállított táblázatos és térképi anyag két példányban készült. Az egyiket a VITUKI kapta meg, a másik maradt a VIKUV Vízföldtani Osztályán. A teljes kataszteri anyagot azután a vízügyi igazgatóságok is sokszorosították. E két adathalmazt azután a 62 kötetes, megyénként összeállított rétegsor-gyűjtemény egészítette ki. A kataszter könnyebb kezelhetőségét hidalta át az 1963-ban nyomtatásban megjelent Urbancsek János szerkesztésében „Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere c. kiadvány első és második kötete. Ez a két kötet abban különbözik a későbbiektől, hogy nem a 70 rovatos táblázatot, hanem csak 18 rovatot tartalmaz, tehát jóval kevesebb adatot tüntet fel. A szöveges bevezető után a térképek, a táblázatok, a rétegsorok, földtani és karotázs-szelvények részben beépülnek, részben a kötet mellékletét képezik. Az 1825-1961 közötti nem teljes értékű adatokat a IX. kötet tartalmazza. Általában 3 év anyagát foglalják össze a következő kötetek, felépítésük azonos a VII. kötet kivételével, amely Urbancsk János monográfiája 546 oldalon és mintegy 200 földtani szelvényen és térképen szemlélteti „A pannóniai medence mélységi víztározóit" (Urbancsek, 1963-1981). Az 1967. évi átszervezés tulajdonképpen az addigi jól működő Vízföldtani, Anyagfeldolgozó és Dokumentáló Osztály munkáját kissé megzavarta, bár továbbra is működött az új intézmény keretében. A VIKUV-nál akkor csak az üzemi geológusok, technikusok maradtak, mert Csath Béláné Mongóliában, Dobos Irma Kubában, Boskovits Gábor Afrikában, Somlai Ferenc ugyancsak Mongóliában szakértőként dolgozott. Az újjászervezett Vízföldtani Osztály A központi Vízföldtani Osztály megszervezését 1968 szeptemberben kezdte meg osztályvezető-főgeológusi beosztásban Dobos Irma. Az osztály tagjai voltak az első időben, közben cserélődtek, illetve kiegészültek új személyekkel: Csath Béláné, Somlai Ferenc, majd Tus ka József, Neer Józsefié, Pálfalvi Ferenc, Gőbel Ervin, Türk Ferencné és Bezsilla Nándorné. Az osztály feladatai között természetesen szerepelt az öt vidéki üzem (Cegléd, Debrecen, Lajosmizse, Győrszemere és Kaposvár) munkájának ellenőrzése és irányítása. Az üzemi geológia a sajátt munkahelyén a fúrások kivitelezésének szakszerűségét ellenőrizte. Ezen belül gondoskodott a furadék- és a magminták vételéről és tárolásáról, majd annak és a kiállított Vízföldtani Napló továbbításáról az anyagfeldolgozás részére. Az 1970-es évek elején a vállalati munkában jelentős mértékű visszaesés mutatkozott és ezt azzal igyekeztünk kissé enyhíteni, hogy a piackutatás nyomán - amit a Termelési Osztály végzett - előzetes tájékoztató szakvéleményt adtunk, olyan formában, hogy azzal ne sértsük a fennálló előírásokat. A másik vonalat főként Budai László igazgató képviselte, aki különösen a hévízfeltárást szorgalmazta, mint pl. Sárváron, Rábasömjénben, Visegrádon (Dobos, 1971, 1974, 1993). Ezek a hévízkutak meg is valósultak. Ezekhez a kutatásokhoz, mivel perspektivikus jellegűek voltak, minden további nélkül az osztály adhatta a földtani-vízföldtani szakvéleményt. Az osztály másik jelentős munkában - a Jugoszláviában 1972-ben kezdődött, majd Szlovákiában folytatódott ásvány- és hévízkutatásban - vett részt (1974). A sok feltárás jóformán teljes egészében eredményes lett a megbízók megelégedésére. Kevés kivételtől eltekintve mint pl. Szabadkán, az osztály végezte a földtani-vízföldtani tervezést, s a kútkiképzésre is adott javaslatot. 9