Hidrológiai tájékoztató, 2008

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 125 éve jelent meg dr. Szabó József: „Geologia kiváló tekintettel a petrografiára vulkánosságra és hidrografiára" című első magyar nyelvű kézikönyve hidrográfiai tanulságai

A Föld felületén megjelenő édesvíz megjelenését az esővel származtatja, ami kezdete az édesvíz fellépésének. A lehullott esőcseppek egyesülve patakká, folyóvá, végül folyammá alakúink, melyek behálózzák a kontinenst. Vízkörnyék az egész táj mely a vízfolyásnak vizet szolgáltat, míg a vízválasztó mely két vízfolyást egymástól elválaszt. Leírja a Duna folyamrendszerét, vízkörnyékét és az egyes folyók vízválasztóval kiválasztható vízkörnyékét. Az édesvíz mechanikai hatása legfeltűnőbben a völgyek kezdetén, illetve a folyók tengerbe ömlésénél látható. De figyelemmel kísérhető a folyamrendszer középtáján is az az óriási értékű munka „melyet a légköri víz az anyag távolításában véghezvitt." Jól megválogatott hazai és világviszonylati példákat sorol fel a csontárok kivájódásáról Ajnácskő vidékén Gömörmegyében, földoszlopokról kőlaptetővel (5. ábra), egy zuhogó torrenciál hatásáról, a Niagara vízesésről. Számadatokat közöl a Duna, a Rajna, a Missisipi és a Ganges anyaghurcoló tevékenységéről. A víz mint kőzetalkotó azokon a helyeken jön számításba, „hol a folyó megállapodik, mi kevesebb esetben valami zárt tó (Kaspi, Araltó), legtöbbször a tenger." A nyílt tavat úgy tekinti, mint a folyó helyi kitágulását „melybe a magas hegységből lejutó víz a durva törmeléket lerakja és gyakran teljesen megtisztulva folytatja útját. Ilyen a sok között a Genfi tó." Az „estuárium egy olyan kiszélesedő torkolat, a melybe a tenger dagálya és apálya behatván, a szárazföldi és tengeri iszapolás eredményei összekeveredve találtatnak." „Példa erre a Themse beömlése a tengerbe, a melynek Londontól a tengerig tartó része estuárium." Ábrákkal részletesen bemutatja a Duna, - közepén a Szulina-ággal - deltáját és Besszarábia sós limánjait (4. ábra). A Dnieper [Dnyeper] és a Dnieszter [Dnyeszter] iszapját lerakva számos parti sós mocsár (liman) képződésére ad alkalmat. A Nílus és a Missisipi deltája térképét és adatait is megadja. A Föld alatti édesvíz tárgyalása során megemlékezik a talaj vízeresztő és víz nem eresztő voltára. Minden kőzetről, talajról elmondható, „hogy az vizet vesz magába, fföWfc 10 4 0 10 JO 10 ^0 4. ábra. Besszarábia sós limánjai egyik lassabban, másik sebesebben." A víz a Föld felülete alatt is végez mechanikai munkát, de jelentősebb a kémiai hatások előidézése. Megemlíti a forrás geologiai kellékeit, az artézi kút geologiai szerkezetét, valamint az időközi forrás szerkezeti viszonyait. A hévvizeket hőfokuk szerint heterothermák és homothermákként különbözteti meg. Előbbiek az évszaknak megfelelően változtatják hőmérsékletüket, az utóbbiak állandó hőmérsékletűek. A nagyobb mélységből a hidrosztatikai nyomás következtében felszínre jutó vizet geologiai vagy általában hévforrásnak nevezik. Az ásványvízzel kapcsolatban megírja, hogy az „ásványforrások tehát általában olyan vizek, a melyekben vízben oldódó ásványokból egy vagy több foglaltatik." Az ásványvizeket hat osztályba osztja: 1. Alkalikus, 2. Sós, 3. Földes, 4. Chloridos, 5. Vasas és 6. Savanyú vizek. Mindegyikhez magyarországi példát is közöl. Az egyes osztályok szerint kilenc magyarországi ásványvíz elemzését - Bernáth szerint - táblázatban közli. Az „ivóvíz sem egyéb, mint hígított ásványvíz és előfordulására nézve hűs forrásvíz." 4