Hidrológiai tájékoztató, 2008

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szlabóczky Pál: A történelmi és gazdaságpolitikai változások hatása a magyar hidrogeológia gyakorlati irányaira

lakosság ellátására hasznosítható karsztvizeket. A nagy kapacitású folyóvölgyi vízbázisokat, hálózatos rendszerű kutatófúrások, sőt felszíni geofizikai mérések alapján telepítik. A tudományos közleményeket a vízkészlet meghatározási módszerek uralják. A pazarló vízhasználatok miatt a 80-as évek közepén a felszín alatti vizek termelése megközelítette a napi 5 M. m

3-t. A 60-as évek közepétől felvett külföldi hitelek segítségével példátlan méretű beruházásokat, fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek megvalósításához szellemileg és technikailag is egyre fejlettebb hidrogeológiai módszerekre volt szükség. Magas színvonalú együttműködés alakult ki az ipari és tudományos szakemberek között. Ennek fő területei: a METESZ egyesületei, majd a Nemzetközi Balneotechnikai Társaság és a KGST-s vízkutatási-talajmechanikai Intergeotechnika bizottság. A termékeny viták nyomán rendkívül fejlődik a karszt és talajvíz beszivárgás, a vertikális rétegvízmozgás, konszolidációs készlet, sós-gázos hasadékos és karsztos mélytározók rezervoármechanikai vizsgálata. A hidrogeológusok sokat profitálnak az olajbányászat (interferencia), és a mélyfúrási geofizika (hidrodinamika) vizsgálati módszereiből. Rendkívül fejlődött a rotary és a balöblítéses kútfúrási technika. A hévízkút fúrás mélysége eléri a 2000 m-t, a bányavíztelenítő kutak átmérője meghaladja a 2000 mm-t, a balöblítéses technológiával fúrt sekély rétegvízkutak szűrője eléri a 800 mm-t. Jelentős kúthozamnövelést tesz lehetővé az alábővítéssel növelt átmérőjű rétegvíz szűrőzés, valamint az előre gyártott ragasztott nagy átmérőjű kavicsszűrő. Csökkenti a szűrő ellenállást a beépítés közbeni, talpon keresztüli külső öblítés. A vízellátási és mélyépítési hidrogeológiai tervezés kezdetben a fővárosi építőipari, vízügyi és bányászati tervező irodák, vállalatok kezében összpontosul. A 60-as, 70-es évektől a kúttervezésekben, vízbázis telepítésekben, majd az építési hidrogeológiában is egyre nagyobb szerepet vállalnak a területi vízügyi műszaki-tervezési osztályok, a mezőgazdasági, élelmezési, vasúti, erőművi tervező vállalatok. Magas színvonalú a geológustechnikus, fúrómunkás, majd a hidrogcológus mérnökképzés. A Magyar Hidrológiai Társaság központi és területi hidrogeológiai szakosztályai jól előkészített tanulmányutakat szerveznek itthon és külföldön. A közegészségügy orvosai, biológusai, vegyészei és a kútfúrás hidrogeológusok közösen fáradoznak a helyszíni és laboratóriumi vízvizsgálatok technikai és kiértékelési tökéletesítésén. A 60-as években a talajvíz vas-mangán tartalmának tér és időbeli változásai, a 70-es évek végétől a földalatti vizek elnitrátosodásának okai bírnak prioritással. Az előbbinek geomorfológiai okai voltak, utóbbit a „közműolló szétnyílása", valamint a mezőgazdasági kemizáció kezdetben tagadott hatása okozta. Jelentős nemzetközi események: 1966-ban a Szivárgás és kúthidraulika kérdései ankét, a nemzetközi bányavízvédelmi konferenciák és 1976-ban Budapesten a kontinentális medencékről tartott nemzetközi hidrogeológiai konferencia, ahol széleskörűen mutathattuk be gyakorlati hidrogeológiai eredményeinket. Ezzel a rendezvénnyel a nemzetközi szervezet az alföldi rétegvíz figyelő kúthálózatunk eredményeit kívánta elismerni. A hazai bányászati vízgazdálkodást nagy nemzetközi érdeklődés kíséri. A bauxit és szénbányák termelése a 70-es években éri el maximumát. Az alkalmazott vízvédelem az előző időszakok passzív- és aktív módszeréből átvált a preventív, majd - a karsztvíz leszívási hatások csökkentése céljából - az instantán módszerre. Évente kiadják a Dunántúli-középhegység karsztvízszint térképét. A középhegységi karsztos területek alatt működő szén- és bauxit bányászat a 70-es évek végén már napi 1 millió m

3 vizet emelt 50-100 m-s üzemi leszívásokkal, amiből napi 200 ezer m

3-t az ivóvíz-ellátásban hasznosítottak, a többi pedig a Balatont és az egyéb felszíni vizeket frissítette. Az első nagytérségű számítógépes hidrogeológiai modellezés a 70-es évek közepén a Dunántúli-középhegységre készült! Kezdetben a Dorog-budapesti, később a Tatabányatatai és a Nyirád-hévízi hidrodinamikai kapcsolatok jelentettek szakmai „harcmezőket". Az Északi-középhegység előterében végzett lignitbányászat elővíztelenítése 30-50 E.m

3/d-s ejtő kutas vízemelésének hatását szigorúan ellenőrizték a közeli rétegvízbázisok miatt. Nagy mélységű (1200 m) hidrogeológiai kutatást kívánt a Recski Ércbánya létesítése, ahol a kedvezőtlen rezervoár mechanikai paraméterek igencsak nehezítették az aknás vízemelést. A mecseki liász szén program szuper nyomású hidrotektonikus fészkei nagy veszélyt hordoztak. A víztelenítés tükör feladataként jelentkezett az elszívott, vagy öregségi vízzel elszennyezett vízbázisok pótlása. A dunántúli bányavizekre regionális rendszerek épültek, máshol külön vízvágatokból, vagy a külfejtési kútvizekből táplálták meg az ivóvíz hálózatot. Bányászati kutató fúrásoknak köszönhető sok ásvány és gyógyvíz feltárása is. A kútfúrásokra létrehozott vízkutató vállalat mellett a 60-as évek második felétől, de főként a 70-es, 80-as években a bányászati profilú vállalatok is részt vesznek a fúrásos, illetve a bányászati ivóvíz feltárásokban. A 70-es évektől - ha alacsonyabb műszaki színvonalon is - sok vízmű vállalat és mezőgazdasági termelőszövetkezet végez kútfúrást. A Pannoniai-medence szélsőséges kontinentális időjárása (aszály/belvíz) miatt a kiterjedt elméleti kutatásokból gyakorlati eredmények születnek a fedő-, és talajvízháztartás területén. A 60-as években százával létesülnek a csőkutas öntöző telepek. Ezeket először a megfelelő búvárszivattyúk hiánya, később az energia költségek miatt felhagyták. KGST jelentőségű, nagyüzemi „iparszerű" mezőgazdaságunk öntözővíz igényét csak folyami duzzasztókkal, csatornarendszerekkel lehetett kielégíteni, ezért a XX.szd. elején megkezdett, majd a két világháború és a gazdasági válság miatt ismételten abbamaradt vízi építkezések az 50-es években újból megkezdődtek. Ezek, és a 60-as, 70-es évek egyéb erőmű építések munkagödreinek víztelenítése egyedülálló hidrogeológiai feladatok megoldását kívánták. A nagy városi és ipari építkezések, a vizek menti magas partok romlása miatt új szakág alakult ki: az építéshidrológia. A települési, üdülővidéki központosított szennyvízkezelések és az állattartási, élelmiszeripari szennyvízkezelésekből származó folyadék és iszap fázisok hasznosítható elhelyezése új típusú aerációs beszivárgási, diffúziós és degradációs kérdéseket vet fel. 45