Hidrológiai tájékoztató, 2008
A „80 ÉVES A BEREGI GYÓGYVÍZ” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELŐADÁSAI - Czauner Brigitta - Mádlné dr. Szőnyi Judit: A berekfürdői mélyszerkezet és vízföldtani vonatkozásai
mellé került vízvezetőkben csapolódik meg a vető vize, akkor mivel az áramlás mindkét oldalon a vetőtől széttartó, ezért nincs átáramlás, nincs hidraulikai kapcsolat a vető két oldalán található rétegek között. így akár a nagy permeabilitású vető is képezhet rá merőlegesen áramlási gátat (/. ábra). 3. Hidrotektonika, hidrosztratigráfia Digitális szeizmikus szelvények (15db; 2D), valamint karottázsszelvények és fúrási rétegsorok együttes értelmezésével a folyadékok áramlásában valószínűsíthetőn fontos szerepet játszó szerkezeti elemeket, vízvezető és vízfogó hidrosztratigráfíai egységeket azonosítottunk. A szerkezeti elemzés eredménye szerint az É-D-i csapású aljzatmagaslat K-i és Ny-i pereméhez egy-egy, szintén É-D-i irányú oldalelmozdulási zóna kapcsolódik, amelyek normál vetős komponenssel is bírnak. Ezek Berekfürdőtől D-re, nagyjából (-1180) mBf mélységben összefutnak, kereszteződnek (2. ábra). A lokális vizsgálati terület déli részén azonosítható volt a K-Ny-i irányú, Pogácsás et al. (1989) által Orgovány-Kisújszállási zónának elnevezett balos oldalelmozdulási zóna folytatása. A kimutatott, aljzattal is kapcsolatban lévő szerkezeti elemek közül csak ez a három vetőzóna nyúlik egészen felszin közelbe. A hidrosztratigráfíai értelmezés során a korábbi munkákból (Tóth és Almási, 2001; Mádlné Szőnyi és Tóth, 2007) ismert vízrétegtani egységek (Preneogén vízvezető, Prepannóniai vízvezető, Endrődi vízfogó, Szolnoki vízvezető, Algyői vízfogó, Nagyalfoldi vízvezető) kerültek azonosításra. A szeizmikus reflexiós kép és a karottázsszelvények (SP görbék) segítségével azonban az Algyői vízfogó és a Szolnoki vízvezető közt sikerült elhatárolni egy további turbidites, homokos vízvezető egységet; alatta pedig egy agyagos dominanciájú vízfogó egységet. Ezeket az oldalelmozdulási zónák K-i és D-i irányban is tektonikusán lehatárolják, É-i és Ny-i irányú kiterjedésük azonban ismeretlen. Az aljzatmagaslathoz kapcsolódó vetőzónák közti extra vízvezető egység és a Szolnoki vízvezető rétegei képezik a Tatárülés-Kunmadarasi foldgázmező tároló homokköveit. 4. Hidraulika, vízkémia A hidraulikai és vízkémiai vizsgálatok során lokális léptékben - a medencealjzattól a csóva legsekélyebb megjelenéséig terjedő mélységig - történt az archív hidraulikai és vízkémiai adatok elemzése. Az adatfeldolgozást szűrés és minősítés előzte meg. A hidraulikai számítások sűrűségkorrekciót is igényeltek. A vízkémiai paraméterek közül a Na + és Cl ionok, valamint a metakovasav került elemzésre, mivel a Duna-Tisza közi vizsgálatok tapasztalatai alapján leginkább ezek korrelálhatok a felszínalatti vizek aljzati eredetével (Mádlné Szőnyi és Tóth, 2007). Az adatokból levezetett nyomás-mélység profilok alapján mélységi energiaforrásra lehet következtetni, ami a Prepannóniai vízvezetőben és az Endrődi vízfogóban jelentős túlnyomást okoz és a folyadékokat feláramlásra készteti. Ezen energia, a folyadékok Endrődi vízfogón való átáramlása közben nagyrészt felemésztődik, de még az Algyői vízfogóban is enyhe túlnyomást okoz. A Nagyalföldi vízvezetőben a rendelkezésre álló adatok minősége és mennyisége alapján hibahatáron belül hidrosztatikushoz közeli nyomás állapotra lehet következtetni. ÉNy-DK-i és EK-DNy-i lefutású hidraulikai keresztszelvényeken kijelölhető egy határvonal, amely alatt határozottan túlnyomásos, felette pedig hibahatáron belül hidrosztatikushoz közeli nyomásállapotot mutat a rendszer. Ennek a „túlnyomás-frontnak" a csúcsa a berekfürdői aljzatmagaslattal és vetőzónák összefútásával esik egybe. A vízkémiai elemzések során a Na + és Cl", valamint metakovasav adatok mélység szerinti eloszlása hozott eredményt. A magas H 2Si0 3 (max. 226,2 mg/l) és Na + (max. 23,4 g/l), illetve Cl" (max. 36,1 g/l) adatok mélységi, aljzati eredetű vizek feláramlására utalnak, ami összefüggésbe hozható azzal a szeizmikus szelvények elemzése során levont következtetéssel, miszerint az aljzattal kapcsolatban lévő vetők - néhány kivétellel - csak kb. (-1300) mBf mélységig hatolnak fel. Az alacsony Na + és Cl" értékek (0-1 g/l) pedig meteorikus vizekkel való keveredésre utalnak és a pannóniai vagy fiatalabb, aljzattól független vetőrendszerekkel hozhatók összefüggésbe. 5. Az eredmények szintetizálása, modellalkotás Kutatásaink alapján megállapítható, hogy a Berekfürdő és Kunmadaras közötti aljzatmagaslatot oldalelmozdulási zónák határolják (2/A. ábra). Ezek a preneogén aljzatból induló vetőzónák a felszín közeléig felnyúlnak. Rámutattunk a vizsgálati területen az Algyői vízfogó heterogenitására, azaz egy jelentős vízvezető egységgel való tagoltságára. A medencebeli vízvezető egységek közül a középső az extra vízvezetőt, az alsó pedig a Szolnoki vízvezetőt jelöli. Hidraulikai adatfeldolgozással igazoltuk az aljzatban uralkodó túlnyomást, ami mélységi vizek feláramlását okozza és Berekfürdő környékén a felső-pannóniai üledékekben pozitív anomáliát, idéz elő. Kimutattuk, hogy a túlnyomás hatására feláramló vizek regionálisan NaCl-os jellegűek, magas oldott anyag tartalmúak, és kovasavban gazdagok. Sekélyebb mélységben e vizek alacsonyabb oldott anyag tartalmú vizekkel keverednek. Ezen eredmények alapján megállapítható, hogy a folyadékok szempontjából az aljzatmagaslatot határoló mindkét vető vezetőként viselkedik vertikális irányban, ezzel „potenciál csóva" kialakulását eredményezve. A horizontális áramlások szempontjából azonban a vetők zárnak. Ennek magyarázata, hogy a K-i vető mentén eltérő vezetőképességű képződmények kerültek egymás mellé. A Ny-i vető mentén pedig a vető két oldalán egymás mellé került vízvezetőkben csapolódik meg a feláramló víz, így az áramlás a vető mindkét oldalán attól elfele irányul, így nincs hidraulikai kapcsolat a vető két oldalán található rétegek között (2/B-B'. ábra). A kimutatott helyzet megfeleltethető Matthäi és Roberts (1996) modellezési eredményeinek és a vízkémiai vizsgálatokkal is megerősítést nyert. 33
