Hidrológiai tájékoztató, 2008

A „80 ÉVES A BEREGI GYÓGYVÍZ” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELŐADÁSAI - Czauner Brigitta - Mádlné dr. Szőnyi Judit: A berekfürdői mélyszerkezet és vízföldtani vonatkozásai

A kút kiképzése közben április 9.-én a lyukból 300 l/min 46 °C-os víz tört fel napi 210 m

3 gázzal. A július 6.-i városi közgyűlésen elhatározták, hogy egy ideiglenes strandfürdőt építenek, mellyel Sütő Imre ácsmestert bízták meg. Végül is 1929. szeptember 14.-én egy miniszteriális bizottság átadta a kutat a városnak. Pápai Vajna Ferenc előterjesztésére Wekerle pénzügyminiszter hozzájárult egy új karcagi fúráshoz. Az I. sz. fúrásban bekövetkezett nehézségeken okulva mélyítették a lyukat, és az ominózus 626 m-es szint kivizsgálása után tovább folytatták a fúrást. 1930. július 23.-án éjszaka, 800 m-es mélységből feltört a gázos héviz, és a kút 70 mm átmérőjű béléscsövön keresztül 570 1, 54,5 °C-os melegvizet adott percenként, és naponta 1100 m

3 földgázt szolgáltatott. A két Karcag-bereki kút kihasználására sok-sok ígéret hangzott el, a városi közgyűléseken sok határozat született. A fúrások helyét az 1. ábra szemlélteti. A berekfürdői mélyszerkezet és vízföldtani vonatkozásai* CZAUNER BRIGITTA - MÁDLNÉ DR. SZŐNYI JUDIT ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Altalános és Alkalmazott Földtani Tanszék 1. Bevezetés A 2008. június 6.-án Berekfürdőn, a 80 éves Berekfürdő, a Föld Éve és Pávai Vajna Ferenc tiszteletére rendezett Tudományos Konferencián a berekfürdői mélyszerkezetre vonatkozó szeizmikus és vízföldtani kutatási eredményeinket mutattuk be. Célunk a Tatárülés-Kunmadarasi gázmező csapdázódásának, az eredményes berekfürdői hévízfeltárás hátterének, és a kettő egymáshoz közeli előfordulásának a megértése volt. Korábbi kisléptékű, regionális kutatások (Tóth ésAlmási 2001) Kunmadaras és Berekfürdő térségében jelentős pozitív folyadékpotenciál anomáliát mutattak ki. A preneogén aljzat lokális kiemelkedéséhez köthető „potenciál csóva" ~ (-300) mBf szintig közelíti meg a felszínt. Kialakulását a szerzők az aljzatban uralkodó túlnyomás - pannóniai vízfogó képződményeket is harántoló szerkezeti elemek mentén történő - lecsengésével magyarázták. 2. Vetők hidraulikai szerepe A folyadékok szempontjából a vetők viselkedhetnek vezetőként vagy záróként. Ez függ a vető két oldalán egymás mellé került képződmények és a vetőt kitöltő anyagok permeabilitásától, valamint a folyadékáramlás hajtóerejétől. Ha a vető permeabilitása kisebb a harántolt kőzetekénél, akkor ideálisan záróként viselkedik (Underschultz et al., 2005). Ilyenkor az ekvipotenciálok a vető síkjára merőlegesek, az áramvonalak pedig azzal párhuzamosak. A nyomás mélységgel való változását mutató profilokon a kis áteresztőképességű zóna mindig törésként jelentkezik. Záró vető jelenlétének további bizonyítéka lehet szénhidrogének csapdázódása a vető egyik oldalán, vagy a felszínalatti víz kémiai összetételében mutatkozó éles változás (Underschultz et al., 2005). Ha a vető permeabilitása nagyobb a harántolt kőzetekénél, akkor ideálisan vezetőként viselkedik. Az ekvipotenciálok ekkor valamely (90 foktól eltérő) szöget zárnak be a vetősikkal, az áramvonalak pedig keresztezik azt. A 1. ábra. Modellezett folyadéknyomás izobárok (1) (MPa) és folyadék áramlási irányok (2) vezető vetővel harántolt agyag és homok váltakozásából álló rétegsorban, alulról ható túlnyomásos erőtérben (Matthäi és Roberts, 1996 után módosítva) nyomás - mélység profilokon a vízvezető rétegek közti hidraulikai kapcsolatnak köszönhetően közel folytonos a nyomás gradiens (Underschultz et al., 2005). Az eddigiekben vázolt idealizált helyzetet azonban lényegesen bonyolítja a vetők hidraulikai viselkedésének tér- és időbeni változékonysága. Erre mutat példát Matthäi és Roberts (1996) modellje, amely szerint, ha alulról ható túlnyomásos erőtérben a vezető vető mentén egymás * A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz" c. tudományos konferencián (Berekfürdő, 2008.06.06.) elhangzott előadás kivonata. 32