Hidrológiai tájékoztató, 2007

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: A 250 éve született Kitaibel Pál ásványvízkutató munkája

diffúziós cukorkinyerés terén úttörőnek tekinthető. Előállította a ferrocián-savat, a klórmeszet 1795-ben fedezte fel (Szathmáry, 1930). A hálás utókor A kiváló természettudós sokoldalúságát bizonyítja megfigyeléseinek óriási tömege. O a felfedező és a rendszerező, de munkájának legnagyobb részét az adatgyűjtés tette ki, bár annak feldolgozására már nem volt lehetősége. Átfogó szelleme, egységes természet-szemlélete segítette, hogy a botanikán kívül a természettudomány több ágával is elmélyülten tudott foglalkozni. Kitaibel eredményeit nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismerik. Nevét és munkásságát a nagyobb kézikönyvekben is megtaláljuk. Nagyságát több helyen szobor, emléktábla, utcanév hirdeti, s ezzel emlékeztetve az utókort a tudós kiválóságára és nagyszerű alkotására. Halálának 100. évfordulójára (1917. december 13.) Tuzson János írt megemlékezést a Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédek sorozatában. A szülőhely, Mattersburg (Nagymarton) 1957. május 25.-én rendezett emlékünnepségen avatta fel szülőházán az emléktáblát (Bahnstrasse 7.). Születésének 200. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem június 8-án tartott magas szintű emlékünnepélyt külföldi szaktekintélyek bevonásával (1957). A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztály, Botanikai Bizottsága a keszthelyi egyetemmel közösen 1999. június 3-4.-én ,JCitaibel Emlékünnepséget" rendezett. Az első napi rendezvény után a résztvevők egy csoportja megkoszorúzta a keszthelyi „Fürdőparkban" Kitaibel mellszobrát. A Hévízi-tó és környékének kutatója, az orvosdoktor és természettudós Kitaibel Pál előtt tisztelgett 2000. május 28-án a hévízi Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház és a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar, amikor a gyógyfürdő-kórház panteonjában emléktábláját avatták fel. Kitaibel Pál születésének 250. évfordulóján többek között a Magyar Nemzet, a Honismeret, a Demokrata c. lap emlékezett meg a neves polihisztorról. Az ELTE Botanikus Kertben (Illés u. 25.) 2007. május 14-én megnyitott és egy hónapig nyitva tartott kiállítás bemutatva az egykori igazgató nagyszerű alkotását. A Magyar Termsézettudományi Múzeum 2007-ben a polihisztor előtt ,JCitaibel Pál, a magyar Linné " c. kiállítással tisztelgett. Már az első rátekintésre megcsodálhatjuk azokat a kisebb és nagyobb táblákat, amelyek fehér alapon középen egy növény konturait tünteti fel ezzel is kiemelve, hogy az egész kiállítás elsősorban a botanikus Kitaibelt mutatja be. A mellszobor mellett a tövid életrajz kiemelten közli, hogy a 18. század második felében a természettudomány széles skáláját akkor az orvosi karon oktatták. így történt, hogy Kitaibel Pál is sokrétű ismerethez jutott, s mindezt munkája során rendkívül jól tudta hasznosítani. Tehetsége már igen korán megmutatkozott és 1782-ben elnyerte a Gensel-féle ösztöndíjat. Nagy elismerés volt, amikor doktori diplomáját úgy kapta meg, hogy a doktori disszertációját és a nyilvános vitát is elengedték neki. Kutatóútjairól az eredeti német nyelvű útinaplót és a Gombocz Endre-féle útinapló egy részletét mutatta be a kiállítás. Munkáját nagyban segítette Franz Adam von Waldstein gróf. És saját herbáriuma 14 702 lapot tett ki. Kortársai közül többek között bemutatja a kiállítás Waldsteinen kívül több kortársát, így Joseph August Schultest, Genersich Sámuel felvidéki orvost, aki sokat botanizált, Diószegi Sámuel lelkészt, Fazekas Mihály írót. A sokat vitatott tellurral kapcsolatban is megemlékezik a kiállítás. Közli Klaproth levelét és Kitaibel válaszát. A kiállítás befejező részén Csapody Vera gyönyörű akvarelljeit lehet látni Waldstein és Kitaibel által leírt növényekről. 1818-ban, Kitaibel halála után közvetlenül József nádor 1818-ban megvásárolta a teljes gyűjteményt és azt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A faliképeken kívül két vitrinben Kitaibel Pál: „Magyarország ritkább növényeinek leírása" c. művének II. kötetét, az ásványokból és kőzetekből néhány darab (gneisz, hematit, szarukő, perlit Telkibányáról, riolit. A móri földrengésről készült kiadványt, a meleg vizes forrásokban felfedezett egyik vízicsiga faj képét, a részletesen tanulmányozott földikutya csontvázaát is bemutatja a kiállítás. Kitaibel Pál nagyságát bizonyítja, hogy dr. Papp Gábor PhD geológus 2007. május 24-én a Miskolci Egyetemen egyik habilitációs előadása ,JCitaibel és a tellúr felfedezése az újabban előkerült dokumentumok fényében" címen hangzott el. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztálya szervezésében 2007. november 15.-én az MTA ugyancsak több oldalról kívánja konferenciáján bemutatni Kitaibel Pál személyét és alkotó műveit. IRODALOM Daday A. (1969): Adatok a magyarországi kretinizmus történetéhez. Communicationes de História Artis Medicinae, 133-157. Dobos I. (1979): Ásvány- és gyógyvizeink ivókúrás hasznosítása (in: Ásványvizek és gyógyvizek. Mezőgazdasági Kiadó). 62-117. Gombocz, E. (1945): Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. 1-2. Verlag des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums. Incze Gy. (1927): Kitaibel Pál érdemei ásványvizeink megismerésében. Természettudományi Közlöny, Pótfüzetének január-márciusi szám, 14-24. Jávorka S. (1957): Kitaibel Pál. Akadémiai Kiadó, Bp. Kitaibel, P. (1799): Ueber die zu Párád im Hevescher Comitat befindlichen Mineralwasser. Literarische Anzeigerfiir Ungarn, 21. März, 45-61. Kitaibel, Pauli, M. D. Prof. Chemiae ad Botanicae (1829): Hydrographica Hungáriáé. Edidit: Joannes Schuster, Tomus I-II. Pestini. Szathmáry L. (1930): Kitaibel felfedezi a klórmeszet. Természettudományi Közlöny, márc. 1-3. Szőkefalvi-Nagy Z. (1962): Magyarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században. Comm. Ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica, 25. 162-182. Tasnádi Kubacska A. (1957): Kitaibel Pál, a magyar föld felfedezője. Természettudományi Közlöny, I. 88. 1-6. Viczián I. (1970): Kitaibel Pál elfelejtett mecseki földtani megfigyelései. Földtani Közlöny, 100. 215. 8