Hidrológiai tájékoztató, 2007

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: A 250 éve született Kitaibel Pál ásványvízkutató munkája

1. ábra. Kitaibel Pál gyűjtőútjai Gombocz E. szerint találjuk, ahol a csákovai katonai határvidék gyanús ivóvizeit és Mehádián (Herkulesfiirdőn) a forrásokat tanulmányozza. A következő évben Nagymarton vidékére, szülőföldjére utazott, de betegen tér haza, s feltehetően 1807-ben Párádon és Ránk-Herlányon keres gyógyulást. Szlavónia részletes földrajzi és természetrajzi leírása előtt 1808-ban még egyszer tanulmányozza Daruvár és Eszék környékét, valamint a Balaton menti bazalthegyeket. Mórra az 1810. januári földrengés tanulmányozására Tomtsányi Adám, a fizika és a mechanika professzorával és Fabrici tanárral a helyszínre utazik. Ugyanebben az évben még vizsgálja a buziási ásványvíz-forrásokat is (.Jávorka, 1957). A kutatás utolsó évei (1811-1817) Kitaibel Pál egészsége megrendül és mind kevesebbet utazik. 1812-ben felkeresi Parádot, Miskolc környékét és 1813-ban Bártfára, a következő évben Ercsire utazik. A máramarosi területen 1815-ben ki akarja deríteni a hegyilakók között elterjedt golyva és kretinizmus okát (Daday; 1959). Ekkor még gyűjt ásványokat, bár a hegymászást már nem bírja. Hazafelé még egyszer meglátogatja Beregszász mellett a muzsalyi timsógyárat és a timsóvidéket. 1816-ban Balatonfüreden találjuk, ahol feltehetően gyógykezeltette magát. - Kitaibel eredeti útinaplója alapján Gombocz Endre 1945-ben állította össze a két kötetes „Diaria itinerum Pauli Kitaibelii" c. kiadványt (/. ábra). A harmadik kötetet a Magyar Természettudományi Múzeum 2001-ben adta ki Lökös László szerkesztésében. Az ásványvizek kutatása A XVIII. században az ásvány- és a gyógyvíz fogalma összeolvad, a kettő között általában nincs különbség. Következetesen majdnem mindig gyógyvízként kezelik mindazokat, amelyek legalább egy jellegzetes fizikai tulajdonsággal rendelkeznek. Gyakran ezért is nevezték ezeket orvosvizekiíek, a szénsavasokat pedig borvizeknek. Számbavételüket és megismerésüket Mária Terézia és az őt követő császárok és magyar királyok nemzetgazdasági érdekből szorgalmazták. Kitaibel Pál először 1805-ben készített terve alapján kiadott rendelet a hatósági orvosokat éves kimutatás összeállítására kötelezte területük ásványvizeiről. Későbbi javaslatára a helyi hatóságokat szólította fel a kancellária az adatszolgáltatásra, hogy elkészüljön Magyarország hidrográfiája CDobos, 1979). A kémia ekkor nagy átalakuláson ment át, megindult az ásványvizek összetételének mennyiségi meghatározása. A svéd Bergmann Torbern Olaf( 1735-1784) a XVIII. század második felében dolgozta ki a kémia alapjait, a speciális kémszereket pedig a század végén kezdték használni. A vizsgálati módszer kidolgozása nyomán fellendült az ásványvizek elemzése egész Európában. Az orvost és a kémikust ekkor egy személy képviselte 6