Hidrológiai tájékoztató, 2007
MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: A 250 éve született Kitaibel Pál ásványvízkutató munkája
PAULI KITAIHEL M. D. PROF. CIIEMIAE AC BOTAMCAK AD REG. SCIENT. TJNIV. IUING. II YD RO GRAPH I CA IIUNGARIAE PRAEM1SSA AUCTORIS VITA EtiniT JOANNES SCHUSTER M. D. PHOF. CIIEMIAE AD Ii. RCIENT. UNIV. HUNG. T 0 M U S 1. PESTINI, 1829. TVI'IS KOMLIS J. H. TRATTNEU I1K l'EI IIOZA2. ábra. A Hydrographica Hungáriáé I. kötetének címlapja (Szőkefalvi-Nagy, 1962). Az osztrákoknál H. J. Crantz, Magyarországon Winterl József Jakab járt élen az ásványvíz-elemzések korszerű bevezetésével. Az első kvantitatív vízvizsgálat - Oesterreicher Manes József doktori disszertációja a budai forrásokról - úttörő munka volt (Incze, 1927). Amikor Kitaibel 1784-ben megkezdte ásványvíz-kutatását, akkor úgy döntött, hogy az egész ország minden forrásvizét feldolgozza A vízvizsgálatot részben a forrásnál, részben lakásán kialakított laboratóriumában végezte. Működése alatt 31 vármegyében 150 forrásvizet elemzett, de csak 6 publikációja jelent meg, éspedig a parádi, a bártfai, a szalatnyai, a budai, a stubnyai és a feh(j)ér-vármegyei vizek leírásáról és elemzéséről latin, német vagy magyar nyelven. A helytartótanács 1812-ben felszólítja Kitaibelt a „Hydrographica Hungáriáé" megírására, de ezt elfoglaltsága miatt nem tudja vállalni. Ekkor Schuster János professzortársát bízzák meg, aki 1829-re el is készül a nagy munkával (2. ábra). Nehéz dolga volt a sok helyen szereplő adatok összeállításával, a latin és a német nyelv váltakozó használatával. A feldolgozás alapját a vármegyék képezték és igyekezett azonos, egységes terminus technicusokat használni. Minden adatot felhasznált és táblázatba foglalt, a mértékegységeket is átszámította olyanra, ami az eredeti anyagban volt, hogy ezzel is biztosítsa Kitaibel művének eredetiségét. A gyógyvíz-analitika első nagy korszakának végét jelzi Kitaibel Pál posztumusz munkája, a „Hydrographica Hungáriáé". A mű 70 ásvány- és gyógyvizet ismertet Erdély kivételével a szűkebb ország területéről. Az adatokból meg lehet állapítani, hogy melyik ásványvizet vizsgálta, hányszor és milyen mértékben. Némely forrás vizét nagyon részletesen, másokat csak kvalitatív vagy egyszerű ízlés, szaglás, illetve külső tulajdonság alapján jellemzi. Egy bizonyos, hogy ez az első olyan mű, amely az ország forrásvizeinek legnagyobb részét kvantitatív elemzési adatok alapján leírta, ismertette és orvosi szempontból méltatta. Módszereiben felülmúlta mesterét, Winterl professzort. Nemcsak az elemzési adatokat közölte, hanem leírja a forrás környezetét is, ahol a forrást találta. Kitér a földtani, a földrajzi, kőzettani adottságokra, a víz felhasználására (ivókúrára, fürdőre), a forrásvíz genetikájára, gyógyhatására, esetleges ipari hasznosítására. Ilyen előzmények után írja le a víz fizikai és kémiai vizsgálatát, az alkalmazott módszerét és hivatkozik a megfelelő irodalmi adatokra. Nagy érdeme, hogy a tudományos eredmények mellett mindig gondolt az esetleges hasznosításra. Azt írja, hogy az ásványvizet sótartalmuk alapján szokták értékelni és ennek alapján használják fel. így pl. a szomolnoki bányavízből rezet, a Moson vármegyei Ilmitz vizéből glaubersót állítanak elő, s azt tisztítás nélkül állatoknak, tisztítva orvosi célra használják. Az alföldi szódásvizekből szappanfőzéshez szódát készítenek. Sajnálja Kitaibel, hogy a salétromos vizet kevéssé használják ki, a sárisápi és a zoványi timsós vízből nem állítanak elő timsót, a budai, a budaörsi és az esztergomi keserűvizet ugyancsak nem használják ki. A hasznosítás előmozdítására gazdaságos bepárolási eljárást dolgozott ki, s az erről készült műszaki rajzokat a leírással együtt a Nemzeti Múzeumban őrizték {Jávorka, 1957). Kitaibel mint kémikus és analitikus is kiváló volt. Adatai tulajdonképpen már elavultak, de akkor korának színvonalán, sőt felette álltak. Nemcsak azért tekintjük úttörőnek, mert a legtöbb ásványvizet elsőként elemezte, hanem mert az akkor ismert és alkalmazott módszereket módosította, javította és kiegészítette. Kitaibel módszere új korszakot nyitott az analitikában, s ezzel a balneológiában is. Kiemelkedő érdeme, hogy elsőként ismerte fel a geológia, a kémia és a balneológia szoros egységét. Felhívja a figyelmet - különösen a palackozott — víz fizikai tulajdonságainak, mint a szín, átlátszóság, hőfok, fajsúly, szag, íz változásának megfigyelésére. A helyszínen a vízben oldott gázokat vizsgálta; bepárlással állapította meg a vízben oldott szilárd anyagot. Módszere érdekes az egyes alkotók (ammónia, oldott sók) kimutatásánál. A mennyiség meghatározásához az angol graint (64,78 milligramm) használta. Munkájához sok készüléket tervezett, desztillálót szerkesztett, s talán a legérdekesebb a vákuumszűrője. Vizsgálta a szappan- és a cukorfőzést, a 7