Hidrológiai tájékoztató, 2007

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: A 250 éve született Kitaibel Pál ásványvízkutató munkája

A 250 éve született Kitaibel Pál ásványvízkutató munkája DR. DOBOS IRMA A tudománytörténet Kitaibel Pál (17571817) botanikai munkáját emeli ki elsősorban, de tudjuk, hogy a polihisztor több tuományágban is nagyszerűt alkotott. Ezek között szerepel a Kárpát-medence ásványvízzel kapcsolatos kutatása is. Posztumusz munkája professzortársa Schuszter János szerkesztésében (1829) jelent meg és az a kutatók részére még ma is forrásmunkát jelent. Az első kutató munkák A kiemelkedő tudós 1757. február 3.-án a Sopron vármegyei Nagymartonban született Iskoláit Sopronban és Győrben végezte, majd kevés jogi tanulmányok után az orvostudományi egyetemen kap diplomát. Orvosi gyakorlatot nem folytat, s ekkor kerül a Winterl József Jakab kémia-botanikai tanszékére. Mint a legtöbb természettudós, Kitaibel Pál is Pest és Buda környékén kezdte el gyűjtőmunkáját. Ezután 1792-ben az észak-magyarországi útja (Borsod, Abaújtorna, Sáros, Zemplén és Szabolcs vármegye) következett volna, de miután az állami támogatás elmaradt, így a tervezett út sem valósult meg. Azután, hogy Waldstein Ferenc Adám gróf pártfogolta Kitaibel tudományos törekvéseit, minden évben megkapta munkáj^ioz az állami támogatást. Az elmaradt út helyett valószínűleg Horvátországban, ott Fiumébe, majd Páduába, s végül a Bánságba ment. Sajnos útjáról napló nem maradt, így nem lehet tudni, hogy tulajdonképpen milyen megfigyeléseket végzett. Rendszeresen naplót csak az állami támogatás ideje alatt vezetett. A Somogy vármegyei és a bátaszéki útjáról és a begyűjtött anyagról naplófeljegyzései tanúskodnak. Útjairól 1795-től mindent feljegyez, mert érdekelte a talaj minősége, színe, földpáttartalma, a terméshozam, az ásványok, a kőzetek, a források, az állatok a növények és a néprajz. Az ásványvizet a helyszínen vizsgálja és palackokban mintákat is küld haza. Az akkor megjelent Lipszky-féle térképet sok helyen javítja, régi feliratokat lemásol, történelmi adatokat jegyez fel. A térképen a távolságokat maga szerkesztett szerkezettel, a kocsikerék-fordulatok számlálásával állapítja meg. Valamennyi útja jóval több mint 20 000 km. Tizennégy felfedező útjának költségét az állam, illetve az egyetem, az egyik bánságit báró Csekonics Kitaibel Pál arcképe 1757-1817) vezérőrnagy fedezte. Elévülhetetlen érdemeket szerzett Waldstein gróf azzal, hogy a tátrai és az 1796. évi máramarosi közös utazás, esetleg a velencei út költségeit vállalta, az egyéb utakhoz pedig legfeljebb részben járult hozzá (Jávorka, 1957). A nagy felfedező utak 1795-ben a bártfai és a hosszúréti ásványvíz vizsgálata miatt utazott. Bártfáról Waldstein grófia\ a Tátrába, majd a következő évben a Máramarosba ment. Útja során tanulmányozta a kapnikbányai érczúzúkat és bányákat, majd Máramarosszigeten a „máramarosi gyémánt", a víztiszta kvarckristály kelti fel érdeklődését. 1797-ben a Mátrával ismerkedik, s különösen a parádi ásványvizeket vizsgálja. A Kilián Testvérek 1799-ben kiadják német nyelven megállapításait, megfigyeléseit tKitaibel, 1799). Ezután a Nagyvárad melletti Püspökfürdő és Félixfürdő vizét tanulmányozza. A Pecze-patak meleg vizéből a melegégövi Nymphaea lotus hazai alakját figyeli meg és a budai Malom-tóba tovább tenyésztésre hoz belőle, majd leközli eredményeit (Jávorka, 1957). A Mecsekben 1799-ben jár először, s innen Keszthelyre és Hévízre látogat, ahol számos értékes megfigyelését közli Festetics Györggyé 1, így a mocsaras területek kiszárítására és tanácsot ad a Georgikon megalapítására (Gombocz, 1945; Jávorka, 1957). Az 1808-i nagy szlavóniai útja alkalmával a Mecseket kétszer felkereste, s ekkor ismételten útba ejtette Keszhelyt. Értékesek a Pécs vízellátására vonatkozó adatai és feljegyzései a pécsváradi ezüstkutatásról (Viczián, 1970). Ugyanakkor végig kutatja a Balaton egész környékét és leírja a vulkánitokat és a szénsavas forrásokat (Tasnádi Kubacska, 1957). A Bánságban a herkulesfiirdői hévforrásokat és a Kazán-szoros túlsó végén a Veterani-barlangot 1800-ban tanulmányozta. Megfigyelte és vizsgálta Ránk-Herlány (Kassa mellett) ásványvizét és Telkibánya vidékét (1802). Ugyanebben az évben professzori címet kap, majd Winterl József Jakab (1739-1809) halála után néhány év múlva tanszékét kettéválasztották és Kitaibel a botanika, Schuster János pedig a kémia professzora lett. Selmecbányát, Szliácsot, Stubnya fürdőt és Körmöcbányát 1804-ben keresi fel. 1805-ben ismét a Bánságban 5