Hidrológiai tájékoztató, 2007

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: Néhány újabb gondolat az árvízi hurokgörbével kapcsolatban

árhulláma, mert az itt megtörténő vízállás-tetőzés a legkésőbbi az összes között. A semleges szelvény helye az elmúlt 130 év tiszai árhullámai sorában igen változatos volt. Egészen ritkán még Tiszafürednél is kialakult. A Tisza anyamedrét elhagyó, 1901 és 2000. között regisztrált 174 eset közül 109 (62,8 %) alkalommal alakult ki a semleges szelvény, és ért véget a Tisza magyarországi szakaszán az árhullám, viszonylag a legtöbbször Szolnok és Mindszent közt. Az országon kívüli 65 (37,2 %) befejeződés sem jelentette, hogy ezeknek az árhullámoknak az időben utolsó tetőzése feltétlenül elérte a titeli torkolatot 2006 tavaszán a Felső-Tisza vízhozam-többletből induló árhullámát a dunai - és részben a körösi és marosi - duzzasztás tette összetetté, s szüntette meg a Tisza hidrológiai önállóságát Az árvízi hurokgörbe Kezdetben a magyar vízrajzi szolgálat szakemberei is úgy gondolták, hogy a folyók vízhozama és vízállása egyértelműen meghatározza egymást. A Tisza 1895. évi árhullámánál a tiszapüspöki és dinnyésháti mérések azt mutatták, hogy ugyanannál a vízállásnál áradáskor lényegesen több a vízhozam, mint apadáskor. A vízszín-esés szükségszerű növekedéséből, majd csökkenéséből helyesen meg is magyarázták e folyamat okát. A vízszintes tengelyén vízhozamokat, függőleges tengelyén vízállásokat ábrázoló rendszerben az összetartozó adatok hurok alakú görbét, árvízi hurokgörbét határoztak meg, amely az óramutató járásával ellentétesen kanyarodott. A szaktudományban elterjedt előző magyarázatot nem volt nehéz megérteni, viszont az ezzel kialakított hidrológiai képet sohasem voltam képes teljesnek és tökéletesnek tekinteni. A Tisza árhullámainak tanulmányozásakor bőven találtam olyan eseteket az alsó szakaszokon, amelyeknél a tetőzések alulról haladtak felfelé, Titeltől Zentán és Szegeden át Tiszaugig, sőt, esetleg még Szolnokig is. Felvetődött bennem: 1895-ben miért nem mértek pl. Mindszenten, vagy Szegeden vízhozamot, s ebből miért nem képeztek árvízi hurokgörbét? A 80-as évek elején megpróbáltam a régi Vízrajzi Évkönyv adatokból számítással árvízi hurokgörbét képezni. Ha ennek pontossága kisebb is lehetett itt a valóságosnál, az kétségtelenül egyértelművé vált, hogy a hurokgörbe forgási iránya minden olyan helyen átfordult, és kanyarodása azonossá vált az óramutatóéval, ahol duzzasztási és/vagy süllyesztési helyzet alakult ki. Teljessé tette ezt a képet az 1965. évi nyári dunai árhullám dunaremetei adatsora, amely méréssel is fordított, az óramutatóéval azonos kanyarodású érvízi hurokgörbét igazolt. Kár, hogy sokan sokáig azért nem tekintették ezt igazán bizonyító erejűnek, mert töltésszakadás okozta. Viszont, joggal kérdezhetjük: vajon honnan tudhatta azt bármely folyó vize, hogy rajta a duzzasztás vagy a süllyesztés állapotát beépített duzzasztómű, folyami akadály, gátszakadás, mellékfolyó, illetve befogadó vízfolyás hatása idézi-e elő? Néhány további tiszai mérési adattal bővítve 1984-ben mégis megírhattam a Hidrológiai Közlönyben tanulmányomat (kéziratát dr. Lászlójfy Woldemár még olvasta), s amelyben sikerült kiegészítenem szakmai ismereteinket a „hagyományos" és a „fordított" kanyarodású árvízi hurokgörbe tényével és elméletével. Legteljesebben a 2006. évi tiszai árhullám igazolta az elmondottakat mérési adatokkal, amint ezt 2006. évi árvizek és belvizek krónikája" c. könyvből ide másolt 1. ábra is szemlélteti: 1. ábra. Árvízi hurokgörbék 2006. tavaszán a Tiszán Algyő esetében a hurokgörbe a hagyományoshoz képest fordított forgásirányú, s előbb tetőzik a vízállás, és csak azután a vízhozam. Ez a folyószakasz tartós duzzasztássüllyesztéses állapotára utal. Szentes esetében a vízhozamok a vízállásokkal bizonyos szórással lineárisan kiegyenlíthető kapcsolatot mutatnak. Szentes szelvénye így minden bizonnyal átmenetet alkotott a folyó egyes vízhozamtöbblet uralta tetőzéses szakaszai és egyes, lényegesebben duzzasztás-süllyesztés uralta szakaszai között. (Az ehhez hasonló szelvényeket a 2006. évi árvíz után javasoltam „semleges szelvény'-nek nevezni). A 2006. évi árvíz kétségtelenül igazolta fordított forgásirányú árvízi hurokgörbe realitását és tiszai szükségszerűségét, ezzel a duzzasztássüllyesztési hatások lényeges tiszai jelentőségét, mind a Duna, mind a mellékfolyók (Körös, Maros) hatásaira. Külföldi visszhangot keresve: egyes külföldön járt ösztöndíjasaink elmondása szerint az „árvízi hurokgörbe" fogalmát neves egyetemi tanárok sem ismerték. Sem „hagyományos", sem „fordított" alakban. Hungarikumról beszélhetünk tehát? Minden bizonnyal ... IRODALOM Bezdán Mária: A vízhozam és a vízállás különleges kapcsolatai a Tisza vízjárásában. Hidrológiai Közlöny. 1997. 4. Németh Endre: Hidrológia és hidrometria. Tankönyvkiadó, Bp.. 1954. Szlávik Lajos (szerk.).- A Duna és a Tisza szorításában. A 2006. évi árvizek és belvizek krónikája. Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 2006.. Vágás István: A Tisza árvizei. Vizdok, Budapest, 1982. Vágás István: Az árvízi hurokgörbe. Hidrológiai Közlöny, 1984. 4. 44