Hidrológiai tájékoztató, 2007

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: Néhány gondolat a Balaton üledéklaó állatvilágáról

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK Néhány gondolat a Balaton üledéklakó állatvilágáról DR. PONYI JENŐ MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany Bevezetés A Balaton állatainak kutatásában, a tihanyi Intézet létrehozásáig (1927) nem sok történt, annak ellenére, hogy a Magyar Földrajzi Társaság Balatonbizottsága (1891) vizsgálatukra külön munkacsoportot szervezett. Az Intézet létrejötte után a kevés állandó munkatárs mellett az állattani kutatásokat bel- és külföldi vendégek végezték. A tó méretéhez képest különösen kevés tanulmány foglalkozott a nyíltvízi üledékben élő állatokkal, az akkori lehetőségek miatt a faunisztikai vizsgálatok főként a parti övre korlátozódtak. A Balaton zoológiai kutatásának ez a szakasza a „Balaton élete" című munkával (Entz, Sebestyén, 1940) zárult le. A második világháborút követő közel két évtizedben az állatvilág kutatása messze elmaradt a lehetőségek és a világszínvonalhoz képest. Ebben az időszakban „igen kevés a faunisztikai dolgozatok száma" (Sebestyén O., 1962). 1962-65 között a tihanyi intézetben, tudománypolitikai okok miatt átszervezés történt, minek következtében a Balaton-kutatás háttérbe szorult. Ennek eredményeként az intézetben lelassultak többek között az állatvilággal kapcsolatos vizsgálatok is. A Balaton-kutatás történetében az 1965-ben váratlanul fellépő nagyméretű halpusztulás meglepő fordulatot hozott, mely az állatvilág kutatásának hatékony beindulásához vezetett. A becslések szerint akkor mintegy 50 vagon halveszteség következett be, melynek kb. 40%a süllő volt (Ponyi, 1977). Ekkor az MTA illetékes vezetői Ponyi Jenőt bízták meg egy Balatonkutatási terv kidolgozásával és irányításával (vö. Ponyi, 1984). Ezt követően kezdődtek el többek között a tóban a horizontális bentosz vizsgálatok, melyek különösen a Crustacea, Mollusca és Nematoda állatcsoportokra terjedtek ki és e témakörökben hoztak kiemelkedő eredményeket. A teljes irodalmi lista közlésére a cikken belül nincs lehetőség. Az esetleges érdeklődőket kívánságra a szerző felvilágosítja. A tó fenéküledékéről röviden A tó fenéküledékének fizikai és kémiai sajátosságairól több mint 40 tanulmány számol be (Dévai, 1992., Virág, 1998). Az üledék fauna szempontjából az egyik legfontosabb tényező a szerves anyag tartalom és annak tavi megoszlása. A vizsgálatok szerint (pl. Ponyi, Frankó, 1977., Máté, 1987) a nyíltvízi üledék felső 5 cm-ében a szerves anyag tartalom a Keszthelyi-öbölben a 8-9%-ot is eléri, míg másutt jelentősen kisebb. A Balaton gerinctelen faunájának áttekintése Eddigi ismereteink szerint Magyarországról 13 gerinctelen állattörzs került kimutatásra, a Balatonból ez ideig csak 12 (Ponyi, 1992a). A tóból ismert fajok száma közelíti a 900-at. A bentikus állatvilág szempontjából az Annelida, Mollusca és Arthropoda fajai látszanak a legfontosabbnak. A bentikus állatfajok fontosabb csoportjainak ismertetése A makrobentosz fajai közül a Chironomidae családról (Insecta) van a legtöbb információ. A forrásmunkák száma 40-50 között található. A kimutatott fajok száma szerzők szerint igen eltérő, 18 és 70 között ingadozik. Jelentős faji különbségek találhatók pl. nyíltvíz és a parti sáv üledéke között (Bíró K., Specziár A., 2001). A Chironomida fajok előfordulása a Balaton hossztengelye mentén a nyíltvízi üledékekben mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt eltérő (Dévai et al., 1984). A legnagyobb biomassza érték pl. 1978, 1996-97 években a Keszthelyi- és a Szigligeti-öbölben fordult elő, majd a Siófoki-medence felé fokozatosan csökkent. Ezzel szemben az egyedszám alakulása pl. 1978-ban éppen fordítva alakult. Nagy valószínűséggel Dévai Györgynek és munkatársainak (1984) van igazuk, amikor azt írják, hogy „Balatoni viszonylatban csak több éves, tervszerűen és rendszeresen végzett felmérés-sorozatok alapján" lehet az üledéklakó árvaszúnyogokról egy elfogadható képet szerezni. A kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) vizsgálata eléggé elhanyagolt területe a tókutatásnak. A forrásmunkák száma a 10-et sem éri el. 1979-ig 17 fajt mutattak ki. A 80-as években végzett vizsgálatok (Poddubnaya, Ponyi, 1985) csak 8 fajról tesznek említést, közülük viszont 4 a tóra nézve újnak bizonyult. A puhatestűekkel (Mollusca) közel 25 tanulmány foglalkozik. A munkák jó része ezen állatcsoport faji összetételét tárgyalja. Közöttük kevés az olyan cikk, amelyik a nyílt vízben élő fajok mennyiségi viszonyait is vizsgálta volna. Ilyen adatok először az 1966 és 1980 közötti gyűjtésekből származnak (Ponyi, 1981, 1990; Richnovszky, Ponyi, Járai, 1987). A balatoni irodalom alapján mostanáig a Mollusca fajok száma 45-re tehető. A puhatestű állomány összetételében az utóbbi évtizedekben látványos változások történtek, mint pl. a kavics csiga (Lithoglyphus naticoides) visszaszorulása és a Potamopyrgus jenkinsi megjelenése a tóban és először Magyarországon. A meiobentosz fajai közül a legtöbb információ a fonalférgekről és a kisrákokról olvasható az irodalomban. Ez egyben jelzi, hogy - nem számítva az egysejtű állatokat - ezek alkotják a nagy kiterjedésű fenéküledék két legfontosabb állatcsoportját. 45