Hidrológiai tájékoztató, 2007

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szinay Miklós: A talaj vízháztartásának szabályozása

- a lakossági, ipari,jóléti, természetvédelmi vízigények előre sorolásával, valamint a romló vízkészletekkel a növénytermesztésre és állattenyésztésre a jövőben Magyarországon csökkenő vízkészletekkel kell számolni a növénynemesítőknek. Csökkenő és romló vízkészletekkel a mezőgazdasági vízgazdálkodás célja, hogy mesterséges beavatkozásokkal úgy szabályozza a talaj vízháztartását, hogy az a termesztett növények vízellátását folyamatosan és az optimálist minél inkább megközelítően biztosítsa; teremtsen kedvező feltételeket a növények levegőigényének kielégítéséhez; tápanyagellátásának, a talaj biológiai életének optimalizálásához; kedvező irányban befolyásolja a talajban végbemenő anyag- és energiaforgalmi folyamatokat, fenntartsa, illetve növelje ezáltal a talaj termékenységét; mindezt anélkül, hogy az ember természeti környezetének kedvezőtlen irányú megváltozását eredményezné. Ugyanakkor biztosítson minél kedvezőbb feltételeket a különböző energiatakarékos agrotechnikai rendszerek, termesztési technológiák kialakításához, eredményes végrehajtásához, a mezőgazdasági vízgazdálkodás további feladata, hogy kielégítse az állattenyésztés vízigényét a „zöldvízfelhasználáson" felül, valamint megfogalmazzon további feladatokat a növénynemesítők és növényorvosok felé. A mezőgazdasági vízgazdálkodási beavatkozások szükségességét és igényeit - az éghajlati viszonyok, a domborzat, a felszíni és felszín alatti vízmozgások, valamint a termesztett növény igényei mellett - a talaj vízháztartása szabja meg. B) A talaj vízháztartása A talaj vízháztartásának és anyagforgalmának szabályozási lehetőségeit Várallyay György vízháztartási kategóriái alapján a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Erős felszíni lefolyás típusa Az ide tartozó területeken a felszíni lefolyás és a rétegvíz áramlásának mérséklése jelenti a legfontosabb melioratív beavatkozást. Ennek lehetséges módozatai a területen történő felszíni hozzáfolyás és a rétegvíz áramlás csökkentése a vízgyűjtő magasabb területein történő fokozott vízvisszatartással és/vagy vízelvezetéssel; a víz talajba szivárgása rendelkezésre álló idő növelése (rétegvíz elvezetése), a felszíni lefolyás sebességének csökkentése a lejtők meredekségének mérséklésével: teraszolással, övárokkal, ővdrénnel, rétegvonal menti talajműveléssel, váltvaforgó ekével történő szántással, sáncolással, illetve megfelelő, zárt és állandó növényállomány lehetőség szerinti megtelepítésével. A csapadék hasznosítását elősegítendően a talaj víznyelő képességének fokozásával a suvadást, megcsúszást elkerülendő talajszerkezetjavításával, talajműveléssel, mélylazítással stb. 2. Erős lefele irányuló vízmozgás típusa Az ide tartozó területeken a vízfelesleg eltávolítása jelenti a legfontosabb meliorációs beavatkozást, amely többnyire különböző eljárások komplex alkalmazását teszi szükségessé: a szomszéd területekről hozzáfolyó víz csökkentése, megakadályozása övárkokkal, ővdrénekkel, a pangó vizek elvezetése céldrénekkel. Alagcsövezés a felszín alatt képződő felesleges vizek elvezetésére a talajszerkezet kémiai javításával (rendszerint meszezés), mélylazítással, megfelelő talajműveléssel, a talajporozitás javítása céljából. Légköri aszály esetén javasolt a kis adagú nedvességpótló öntözés. 3. Mérsékelt lefele irányuló vízmozgás típusa Az ide sorolt talajoknál rendszerint az átlagostól eltérő csapadékhasznosítás esetén, vízrendezés szempontjából mértékadó meteorológiai helyzetben van szükség a vízfelesleg mesterséges eltávolítására felszíni vízelvezetéssel. A csapadékhasznosítás miatt a talaj porozitásának mesterséges javítása az alapvető meliorációs feladat: megfelelő talajművelés, mélylazítás, talaj szerkezetének mesterséges javítása stb. A csapadék hasznosítással az öntözés költségei csökkenthetők, ha szükséges. Cél a talajban hasznosan tározott vízmenynyiség növelése a porozítás javításával. 4. Egyensúlyi vízmérleg típusa Az ide tartozó, többnyire jó vízgazdálkodású talajokon meliorációs beavatkozásokra - a helyes agrotechnikán túlmenően - nincs szükség. A kiegyenlített vízháztartás esetleg csak időszakosan vagy speciális esetben tesz szükségessé nedvességszabályozási intézkedéseket. Ilyen lehet pl. vízigényes kultúrák szükséges esetben történő csapadékpótló öntözése, légköri aszály esetén nedvességpótló öntözés vagy egyéb célöntözések: kelesztő öntözés, szennyvíz vagy hígtrágya környezetkímélő elhelyezése, stb. Nem megfelelő agrotechnika hatására leromlott talajszerkezet, erősen tömődött réteg kialakulása a talaj felszínén vagy a talajszelvényben „eketalp"-réteg javítására kiegészítő meliorációs beavatkozások szükségesek. Ide tartozik még a mesterséges szerkezetjavító anyagok alkalmazása és a megfelelő talajművelés. Tulajdonképpen ilyen beavatkozás jelent a nem megfelelő időben, nem megfelelő erő és munkagépekkel, nem megfelelő minőségben elvégzett agrotechnikai műveletek (szántás, vetés, műtrágyázás, növényápolás és védelem betakarítás, öntözés). 5. ,,A teresztő'' típus Elsősorban a meliorációs beavatkozások célja a talaj víztartó képességének növelése, a csapadékhasznosítás lehetőségeinek fokozása, amely egyrészt szerves és ásványi kolloidok közvetlenül, különböző módszerekkel a talajba juttatásával valósítható meg. A csapadékhasznosítást elősegítő eljárások után az ezen aszályérzékeny talajokon a növény vízigényének kielégítése gyakori, szinte folyamatos, kisadagú öntözéssel. Jelentős még a talaj kedvezőtlen porozitását ellensúlyozandó biomeliorációs beavatkozások: zárt növényállományt biztosító, dús gyökérzetű növénykultúrák eredményes megtelepítését és fenntartását biztosító intézkedésekkel: pórusviszonyok - talajszerkezet javítsa, felszín-stabilitása, deflációvédelem, kémiai talajjavítás, szükség szerinti műtrágyázás és csapadékpótló öntözés stb. 6. A felfelé irányuló vízmozgás típusa E területeken a talajvízből történő kapilláris vízmozgás jelentős mértékben hozzájárulhat a növény vízellátásá40