Hidrológiai tájékoztató, 2007

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szinay Miklós: A talaj vízháztartásának szabályozása

hoz. Ha ez az utánpótlás lassú (a potenciális evapontranspiráció nagyobb), akkor szükség lehet a növény időszakos csapadékhasznosítása figyelembevételével a vízhiánynak öntözéssel való pótlására is. A meliorációs beavatkozások és agrotechnikai intézkedések fő célja a talajban történő hasznos csapadéktározás növelése, illetve a túl bő nedvességviszonyokat okozó káros vízfelesleg megszüntetése vagy a tűrési határig történő mérséklése. A hasznos csapadéktározás a talaj pórusszerkezetének javításával növelhető, úgy, mint a termett talaj elsődleges pórustérfogata, a szerkezetjavításokkal és stabilizátorokkal kialakított másodlagos porozitás, valamint a rendkívül labilis halmazállapotú harmadlagos porozitás előállító ikerszárnyas altalajművelő réteges és lazító gépcsalád rögtörő hengerekkel, mely a hagyományos eszközöket ki fogja váltani. Figyelembe kell enni, hogy vízrendezés szempontjából mértékadó helyzetben a káros vízfelesleg eltávolítására a komplex melioráció minden eszközét meg kell vizsgálni és valószínű alkalmazni kell. 7. Szélsőséges vízháztartás típusa Az ide tartozó szikes talajok eredményes és tartós meliorációja érdekében két alapvető feladatot kell megoldani: - a szélsőséges nedvességviszonyok közvetlen vagy közvetett megszüntetése, mérséklése; - a vízoldható sók fő forrását képező talajvizet hatásának megszüntetése, illetve korlátozása. A talaj vízháztartás-szabályozásának itt mindkét irányú szélsőség csökkentését meg kell oldani. Komplex meliorációval a talajnedvesség és a talajvíz mozgását függőlegesen lefelé irányulóvá kell szabályozni a porusviszonyok javításával, felszíni és oldal hozzáfolyások övárkokkal, szegély-drénekkel való elvezetésével, talajcsövezéssel. A növény időszakos vízhiányát megfelelő öntözéssel elégítjük ki. A kis talajnedvesség-tározótér miatt a zavartalan vízellátást csak a kis vízadagokkal történő gyakori öntözés oldja meg eredményesen és káros mellékhatások (egyenlőtlen vízelosztás - túlöntözés - szivárgási veszteség- talajvízszint-emelkedés - másodlagos szikesedés talajfelszín eliszapolódása stb.) nélkül. A szélsőséges vízháztartás javításának közvetlen módja az agrotechnikától kezdve a komplex melioráció. A beavatkozásokkal nő az aktív talajnedvesség-tározótere a csapadékhasznosításhoz és csapadékpótló öntözéshez, valamint a pórustér átrendezése lehetővé teszi a felesleges víz és sómennyiség eltávozását a talajcsőhálózaton keresztül, azaz a talaj sziktelenedésének biztosítása megoldható. 8. Sekély fedőréteg miatt szélsőséges vízháztartás típusa A terület szélsőséges vízgazdálkodása gyökeresen csak a tömör kavicsréteg tartós fellazításával lehetne mérsékelni, ez azonban esetenként nem vagy csak igen nehezen megoldható feladat. Ezért többnyire meg kell elégedni a felszíni pangó vizek felszínről történő elvezetésével, a kavicsréteg bizonyos fellazításával, ezáltal a fedőréteg kismértékű mélyítésével, vízraktározó képességének fokozásával (meszezés, szerkezet vagy pórustér javítás). Gyakran azonban nincs más megoldás, mint az adottságokhoz igazodó talajhasználat, a terület szélsőséges nedvességviszonyait tűrő növényállomány megtelepítése és fenntartása. 9. Felszíni vízfolyások hatása alatt álló vízháztartás típusa Az ide tartozó területek vízháztartásának szabályozását mentett oldali és vízfolyás felőli területek árvízvédelmi, folyószabályozási feladatai határozzák meg. Különösen a 2006. évi dunai és Tiszai árvizek bebizonyították, hogy a folyók felőli oldal emberi tevékenységeiket, a mezőgazdasági (erdészeti) és környezetvédelmi tevékenységeket sokkal szigorúbban (már büntethetően) korlátozni kell. Az építési szabályzatok hiányossága és be nem tartása (pl. talaj szikkasztás stb.) néha megoldhatatlan problémákat okoz. 10. Rendszeres felszíni vízborítás típusa A terület vízháztartásának szabályozására tett intézkedéseket a hasznosítás célja határozza meg. Védelem esetén a jelenlegi viszonyok stabilizálása, esetleg a láp kialakulásakor feltételezett állapotok visszaállítása lehet a feladat. A tőzeg vagy lápföld kiterelése különleges vízgazdálkodási intézkedéseket tesz szükségessé a gazdaságosság biztosítása érdekében. Végül a láptalajok eredményes mezőgazdasági hasznosításának előfeltétele a láp lecsapolása, a felszíni vízborítás megszüntetése, a talajvízszint szabályozása, továbbá a talaj szelvény túl bő nedvességviszonyainak korlátozása, majd a láp telkesítése. A lecsapolt és telkesített láptalajok eredményes mező- és erdőgazdálkodási hasznosításának másik előfeltétele a túlzott kiszáradásra hajlamos láptalajon megfelelő nedvességállapotának biztosítása vagy felszíni öntözéssel vagy a talajvízszint mesterséges szabályozása útján végrehajtott alulról történő vízellátása. Ez utóbbi megoldást az országban első alkalommal Szinay Miklós alkotta meg 1972. szeptember 20-án az Ecsedi láp, Csengeti A.G., Sanyi laposi terület 128 ha-án. A szaknyelv kettős működésű talapcsőhálózatnak nevezi és vízügyi szabályzata 1992-ben készült el a szerző közreműködésével. C) A politikai rendszerváltás hatása Az 1989-90-es évek politikai rendszerváltást követően nem csak a régi rendszer ideológiája bukott meg, hanem a gazdasági rendszer is öszszeomlott. A mennyiséget hajszoló, gigantomán iparszerű mezőgazdaság létalapja megszűnt és gyökeres változások mentek és mennek végbe: - A mezőgazdasági piac liberalizálódásával telítődés állt elő, a prognosztizált nagymértékű exportnövekedés elmaradt, a keleti piac összeomlása és fizetésképtelensége következtében - csökkenő mennyiségi igények; - ugrásszerűen növekvő és szigorodó minőségi követelmények a nemzetközi versenyképességre igényt tartó mezőgazdasági termékekkel szemben; a hatékonyság, gazdaságosság és jövedelmezőség egyre fokozódó és előtérbe kerülő fontossága; a jogos kárpótlás következtében kialakult tábla és birtokszerkezetek széttagoltsága, illetve racionális és 41