Hidrológiai tájékoztató, 2007

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Szedlák Gabriella: Nagyvízi lefolyási viszonyok javítása a Tisza mentén, Tiszakécske és Tiszaug között

Az alternatívák megtérülése mind az, A változat mind a „B" alternatíva esetén 22 év. A megtérülésre vonatkozó számításokat az első évben jelentkező beruházási költség és az amortizáció időtartama alatt alkalmazott átlag üzemelési költségre vonatkoztatva határoztam meg, a 2035-ig előre vetített víz- és szennyvíz elvezetési díj függvényében. Ezek az aránylag nagy megtérülési idők azért számíthatók, mivel egyrészt hazánkban nem alkalmazzák az EU egyes, más országaiban már rendszeresített csapadékelvezetési díjat. A megtérülést elvégeztem azon esetre is amikor a külföldön alkalmazott csapadékelvezetési díjat is figyelembe vettem, mint megtakarítást. Az variációk megtérülése ,A" változat esetében 13, míg „B" megoldás esetén 11 év. A megtérülési idők nem nevezhetők gazdaságosnak mert azok a közvetett költségek sem számszerűsíthetők, melyek a klimatikus változások, okozta heves csapadékesemények következtében fellépő, továbbá a környezetben (pl. vízkészletekben) jelentkező károk megelőzése során jelentkeznek. Javaslatok, a tetőfelületekre hulló csapadékvizek hasznosítására A tanulmány célja volt a napjainkban alkalmazott műszaki megoldások bemutatásával, adott beépítésű területet kiszolgáló lokális csapadékgazdálkodási rendszer kifejlesztése. Ilyen csapadékgazdálkodási rendszerekkel mind a felhasználó, mind pedig az önkormányzatok és az üzemeltető közmű vállalatok költségeket takarítanak meg. Előbbiek csökkentik a közüzemi hálózatról az ivóvíz felhasználását, utóbbiak elkerülik a lakosság által használt „vezessük minél gyorsabban a csatornába, mert hát ugye ez is víz meg az is víz" elmélet által bekövetkező szennyvíztisztítási költségnövekedést. Megállapítható, hogy a hazai csatornadíjakban nem különül el a szennyvízelvezetés, -tisztítás, illetve a csapadékvíz elvezetés díja. Az egyesített csatornahálózatoknál a csapadékvíz elvezetés költségeit magában foglalja a csatornadíj a vízfogyasztás (szennyvízkibocsátás) arányában. Az elválasztott rendszereknél, pedig nincs csapadékelvezetési díj, illetve az valamilyen önkormányzati adó formájában jelentkezhet. Ez a gyakorlat azon túlmenően, hogy nem felel meg az Uniós „szennyező fizet elv"-nek, igazságtalan és nem ösztönző sem a lakosság csapadékvíz gazdálkodást érintő tudatformálásában, sem az önkormányzatok belterületi vízrendezés érdekében történő forrásteremtésében (Dulovicsné et al, 2005). A vizsgált szakterület megoldásainak kialakításánál felmerültek gondolatok, javaslatok a következők: • a csapadékkal szemben lakossági szemléletváltásra van szükség, ez alatt értem a nyugateurópai példákat. Pl. Németországban és Ausztriában ösztönzik a fogyasztót a burkolt felületek csökkentésére, a csapadék tárolására, majd hasznosítására és ez által a levezetendő csapadékmennyiség csökkentésére. Az ösztönzés eszköze a pénz, ha a telektulajdonos nem gondoskodik a burkolt területeire érkező csapadékvizek csökkentéséről és újrahasznosításáról vagy elhelyezéséről, akkor csapadék elvezetési díjat számolnak fel (Gayer, 2004), • a csapadékvizeket hasznosító rendszerek létesítésének anyagi támogatása szükséges, mivel azok a nemzetgazdaság egészében mérhető közvetett költségeket váltanak ki. A pályázati lehetőségek növelése kívánatos az e fajta beruházások megépítésének ösztönzésére, • a csapadék újrahasznosítása következtében keletkezik olyan szennyvíz mennyiség, melyet a csatornahálózat üzemeltetője, nem tud elszámolni. Azon létesítményekben, ahol e fajta rendszer üzemel, a csapadék hasznosításából szennyvízként megjelenő többlet elfolyás mértékének megfelelő csatornadíj - többletet kell meghatározni. Ezen díj alapja alatt értem azon szennyvíz mennyiséget, melyet a csapadéknak WC öblítésre, esetleg mosógép töltésére szolgáló visszaforgatásával eredményeznek. Az elvégzett vizsgálatok nem nevezhetők befejezettnek, további elemzést, számítást igényelnek. Az észrevételeket, kérdéseket örömmel veszem, sőt a vizsgált terület és szakmai fejlődésem érdekében szükségesnek tartom. IRODALOM Dulovicsné et al. (2005) Gayer (2004) Nagyvízi lefolyási viszonyok javítása a Tisza mentén, Tiszakécske és Tiszaug között* SZEDLÁK GABRIELLA A Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelése egyértelműen az árvízszintek csökkentésében határozható meg, ez pedig a hullámterek bővítése, kinyitása ott, ahol a geomorfológiai, a gazdaság- és társadalomföldrajzi viszonyok, az infrastruktúra ezt lehetővé teszi. A nagyvízi meder vízszállító képességének javítása és a hazai ártéren kiépíthető árapasztó-tározásos rendszer megvalósítása azt a célt szolgálja, hogy a katasztrófával fenyegető árvizek árapasztása együtt járjon az ártér szabályozott vízkivezetéssel történő reaktiválásával. A folyószabályozás hőskorában a Tiszai töltések vonalvezetését nagyon gyakran helyi érdekek, birtokviszonyok befolyásolták. Többször előfordult, hogy a töltések már a mederátvágások létesítése előtt elkészültek, így az egységes szélességű hullámtér, árvízi meder kialakítása nem valósult meg, ami sokszor még ma is problémák forrása. * A 2006. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dicséretben részesült diplomamunka kivonata. 29