Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: A hódmezővásárhelyi első artézi kút földtani és vízföldtani eredménye, hatása a következő évtizedek vízszerzésére

A hódmezővásárhelyi első artézi kút földtani és vízföldtani eredménye, hatása a következő évtizedek vízszerzésére DR. DOBOS IRMA Az Alföld néhány területén az 1860-as években a felszíni képződményekkel közel egyidőben három kutató foglalkozott. így a német Ferdinand Richthofen báró (1833-1905) a nyírségi homokterületeken végzett tanulmányokat, az osztrák Heinrich. Wolf (1825-1882) pedig 1860-ban a Sebes-Körös forrásától a torkolatig térképezett, amelyről eredménye 1863-ban jelent meg. Az első újszerű földtani térképezés Szabó József (1822-1894) nevéhez fűződik. Az 1861-ben megjelent tanulmánya Békés és Csanád megye földtani viszonyairól és talajnemeinek bemutatását tartalmazza. Úgy látta, hogy az Alföld térképezése elengedhetetlenül fontos és ehhez a Földtani Intézetben egy új osztály felállítása szükséges (1886). A fúrásos kutatás és feltárás kezdeti eredményei Az Alföld földtani felépítéséről csak feltételezésekkel próbálkoztak a XIX. század elején a természetkutatók. Elsőként a debreceni Ref. Kollégium tanára, Csécsi Imre a városban mélyült néhány nem túl nagy mélységű artézi kut kőzetmintáinak faunatartalmát határozta meg és megállapította, hogy az Alföld felszínközeli rétegei nem tengeri, hanem folyóvízi és szélhordta eredetűek. Munkája újszerűsége ellenére elszigetelt maradt, mivel nem szaklapban, hanem 1845-ben a Kossuth Lajos alapította Pesti Hírlapban jelent meg. A felszín alatti üledékek feldolgozása Csécsi Imre után Telegdi Roth Lajos (1841-1928) nevéhez fűződik, aki a püspökladányi I. és II. sz. kút értékelését 1880-ban végezte. Ő veti fel először a vékony negyedidőszaki (36-^40 m-en belül) rétegek alatt a levantei képződmények kifejlődésének lehetőségét 94,26 m-ig. Véglegesen azonban nem foglalt állást. Ezután kapcsolódik be az artézi fúrások mintaanyagának feldolgozásába Halaváts Gyula (1853-1926) bányamérnök végzettségű geológus, akinek neve összeforrott az Alföld fiatal üledékeit feltáró artézi kutak létesítésével, illetve az itt nyert földtani adatok alapján a rétegtani kérdések tisztázásával. Kilépett a korábbi, főként a felszíni képződményeket ismertető leíró szemléletből és a mélység felé igyekezett vizsgálni nem csak lito-, hanem biosztratigráfiai szempontból is a - harmad- és a negyedidőszaki képződményeket. Először a szentesi és a hódmezővásárhelyi közkutak anyagának feldolgozásával (1888) indul ilyen jellegű munkája. A szentesi fürásnál találja meg először a Viviparus Böckhit és ezt a felső-levantei alemelet „ Vivipara Böckhi-szint "-jének nevezi el. Ugyanezt a faunát később több alföldi fúrásban is megtalálta. Hódmezővásárhelyen 200 m alatt jelölte ki a pleisztocén és a levantei rétegek határát, jóval mélyebben, mint Szentesen és Szegeden. Megállapítását úgy tekintjük, hogy ez volt az első utalás a később kimutatott hódmezővásárhely-makóiároknak. Az 1950-ben szerkesztett földtani szelvények is hasonló eredményt mutattak [2]. A hódmezővásárhelyi első artézi kutak Az Alföld első közkútja a város központjában, a Kossuth téren létesült, amely 197,84 m mélységet ért el és naponta 94 254 1, 19°C hőmérsékletű kifolyó vizet adott. A kút felső részén homokkőből faragott négyszögletes díszes oszlop áll, felső részén az 1880-as évszám, alsó részén pedig 4 oroszlánfejből ömlött a víz négy kereszt alakú medencébe, ebből pedig a felszín alatti csatornába jutott a felesleges víz. A kutat Bakay nevű tulajdonosról nevezték el, akinek a háza előtt létesült a közkút (/. kép). 1. kép. Az első közkút felsőrész-kiképzése 1880-ban 44