Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: A Duna és Tisza 2006. tavaszi árhullámai

A Duna és Tisza 2006. tavaszi árhullámai DR. VÁGÁS ISTVÁN A Duna 800 cm-es budapesti vízállásának túllépése rendkívülinek számít, mert nem említve a folyó szabályozása előtti néhány (történelmi, leginkább jégtorlódásos) árvizet, erre csak néhány esetben volt eddig példa: 1954. július 18-án 805,1965. június 18-án 845,2002. augusztus 19-én 848 cm. Jellegzetes, hogy az említett esetek nyári hónapokban, a legutóbbi 50 évben történtek s az első két említett vízszintet a szigetközi, illetve csallóközi töltésszakadások vízkifolyásai legfeljebb csak néhány cm-rel csökkenthették. A Duna nagy nyári árvizeinek magyarázata, hogy azok a kiteijedtebb, vagy hevesebb esőzések mellett és következményeként az Alpok hófedte hegyeiből olvadékvizeket is magukkal hoznak. A 800 cm-t meghaladó budapesti vízállásoknak a legutóbbi 50 évben összpontosult előfordulása meggondolásra késztet. Szignifikáns éghajlat-változás kimutatására ugyan még nincs elegendő bizonyítékunk, és az is bizonyos, hogy 1501-ből egybehangzó feljegyzések nyomán vízhozamait is illetően a mostaniaknál nagyobb dunai árhullámról van tudomásunk. Viszont, minden újabb árhullám hidrológiai adatait felhasználhatjuk a víz mennyiségében, tér- és időbeli meghatározottságában kialakult árhullámok levonulási törvényszerűségeinek megállapításra. A 2005-2006. telén Közép-Európában és a Kárpátokban lehullott hó zömének elolvadása március második felére maradt. Rövid idő alatt egyszerre kerültek nagy vízmennyiségek a külföldi és a hazai folyókba. Bekövetkezett folyóink áradásának igen ritka, sőt tartós egybeesése. A Duna és a Tisza szinte azonos időben hozott nagy vízhozamokat, és ez nemcsak közvetlenül idézett elő maximális vízállásokat ezekben a folyókban, hanem - elsősorban a Tisza vízgyűjtőjén a fö- és mellékfolyók egymásra duzzasztása révén is. Az 1965. évi árhullám 7 egymásra rakódó rész-árhullámból tevődött össze. Az I. fokú védelmi szint feletti időtartama Budapesten 33 nap volt, Mohácson 80 napnál több. 1965-ben a Dunával egyidejűleg kisebb-nagyobb mértékben a Dráva, Száva és Tisza is áradt. Az akkori LNV (legnagyobb vízszint) legelőbb a Dráva torkolata felett alakult ki az, onnan haladt a Dunán fokozatosan felfelé, míg végül a csallóközi gátszakadás miatt Dunaremetén és Pozsonyban nem is alakult ki 1965-ben LNV. 2002. nyarán a németországi és ausztriai esőzések csapadék-mennyisége ugyan rendkívüli volt, de időtartamuk viszonylag rövid. Ezért az addigi LNV fölötti szintek csak Budapestig alakulhattak ki, onnan a dunai tetőzések szintje erősen ellapulóvá vált. 2006. márciusának végén és áprilisának elején Ausztriában a Dunán két árhullám is kialakult, de ezek a 100%os vízszinteket általában nem érték el. Közéjük ékelődött a Morva folyó 1000-1200 m

3/s-t hozó, a Vág 1000 m

3/s-nál nagyobb hozamú áradása, amelyek hatásait még a Garam és Ipoly együttesen 500-600 m

3/s-os hozama is fokozta. Ez magyarázza, hogy a Dunakanyar és a Csepel sziget vége között, így Budapesten is LNV-t meghaladó vízszintek alakultak ki, majd ez alatt az árhullám tetőzései csak már csak közelítették az LNV szinteket. Különleges, hogy a mért maximális vízhozamok Nagymaros és Mohács között alig 8%-kal csökkentek, tehát az árhullám ellapulása minimális volt. A 8000 m

3/s feletti vízhozamok viszont az LNV-t már el nem ért déli Duna-szakaszon a kialakult vízállásokhoz képest igen magasaknak számítanak. Az országot elhagyva azonban a Duna az 1965-ben ott kialakult LNV szintjei közelében maradt, így áradásával és magas vízállásával annak torkolatában tartósan visszaduzzaszthatta a Tiszát, amely egyébként is nagy vízmennyiségeket kezdett hozni a kárpáti hóolvadások miatt. A Vaskapun létesített vízerőmű duzzasztása által érintett - az Orsova és Újvidék közti - dunai folyószakaszon a Tiszából eltávozó vizek is elősegíthették magára, a Tiszára is visszaható dunai duzzasztás fokozását. A Tisza jelentékenyebb árhullámainak előidézője rendszerint összetett: a felső folyószakaszokon megjelenő vízhozam-többlet, ezzel egyidejűleg pedig az alsó szakaszokon a Duna, Maros, vagy Körös vízállásai által okozott visszaduzzasztás. A vízhozam-többlet által elindított árhullámok) felülről-lefelé haladó tetőzései és a visszaduzzasztott folyószakasz alulról felfelé haladó tetőzései a duzzasztást okozó hatások előidéző folyóinak helyétől és e hatások bekövetkezésének idejétől függően találkozhatnak. E találkozás helyét semleges szelvénynek is nevezhetjük, mert ez nemcsak az árhullám-típus megváltozásának, hanem az árhullám befejeződésének helye is. Az itteni vízállástetőzés ugyanis mindig a legkésőbbi a különböző - az e fölötti és ez alatti - tetőzések között. A semleges szelvény helye az elmúlt század tiszai árhullámai sorában igen változatos volt. A Tisza anyamedrét elhagyó, 1901 és 2000. közt regisztrált 174 árhullám közül 109 (62,8%) alkalommal alakult ki a Tisza magyarországi szakaszán a semleges szelvény, és ért emiatt véget már ott az árhullám. Ez a legtöbbször Tiszaug és Mindszent közt történt, de még Tiszafürednél is volt példa rá. A déli országhatáron kívüli 65 (37,2%) befejeződés esetén sem érte el Tetőző vízállások (H) és vízhozamok (Q) a Dunán H Q H H cm m

3/s cm cm Év 2006 2006 2002 1965 Komárom 778 802 782 Esztergom 766 771 737 Nagymaros 709 8826 707 682 Budapest 860 8690 848 845 Dunaújváros 720 8530 716 742 Paks 861 859 870 Baja 951 8191 943 976 Mohács 931 8209 925 984 34