Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: A Duna és Tisza 2006. tavaszi árhullámai

feltétlenül az időben utolsó tetőzés a titeli torkolatot is. Az 1970. évi árhullám pl. június 3-án délelőtt Hódmezővásárhely magasságában fejeződött be (Szegeden már 2-án 2 órakor tetőzött), tehát ez az árhullám sem jutott el a torkolatig. Itt a Felső-Tisza vízhozam-többletből induló árhullámát a dunai és marosi duzzasztás tette összetett természetűvé, s szüntette meg az eredeti árhullám hidrológiai önállóságát. A duzzasztásból keletkező árhullám tulajdonságaiban eltér a vízhozam-többlet okozta árhullámtól. Vízállásai függetlenednek a folyó felülről-lefelé haladó vízhozamaitól, és magasabbak lesznek a duzzasztás-mentes árhullám azonos vízhozamaihoz tartozóknál. Sőt, ennek az árhullámnak a tetőzései - legmagasabb vízállásai - az időben alulról felfelé haladnak. Ha a duzzasztást okozó folyószelvényben - akár mellékfolyó, akár a befogadó, akár műtárgy miatt - a duzzasztást előidéző vízszint csökken, vízszint-süllyesztési hullám indul meg a folyón felfelé. A vízállás először a süllyesztés helyén, majd egyre feljebb haladva kezd el csökkenni, tetőzések sorát előidézve az egymásra következő szelvényekben. És, amíg a vízhozam-többlet létrehozta árhullámot vízhozam-elvonással - kitereléssel, vízfelhasználással - mérsékelni lehet, ez a duzzasztás okozta árhullámnál azért volna nehéz, vagy eredménytelen, mert a duzzasztást okozó vízszint változatlansága vagy emelkedése a kivezetett vízmennyiséget rövid idő múlva (hullámsebességgel) az eredeti duzzasztási vízfelület szerint pótolhatná vissza. A Tisza hidrológiai önállóságának megszűnésére a legjellemzőbb példát éppen a folyó 2006. áprilisi árhulláma szolgáltatta. Az árhullám április elején önállónak indult. A 3-i vásárosnaményi 833 cm-es tetőzésének 6-án kellett volna Tokajba érnie, de erre így nem került sor. Nem engedett tetőzést ott akkor a Bodrog tartósan elhúzódó áradó vize. Tokaj vízmércéjén április 6-12. között a 880 cm-t is túlhaladó vízállások sorában 8-a és 9-e között lehetett találni egyaránt 892 cm-rel tctőzőt, de a szinte azonos vízállású hat napos időszak jelezte, hogy a Tisza hidrológiai függetlensége már ezen a felső szakaszon sem tökéletes. Tokaj és Szolnok között a tetőző vízállások átlagos levonulási időtartama, ha a Tisza hidrológiailag független állapotban van, 7-8 nap. Ezzel szemben a tokaji 9-i tetőzés és a szolnoki április 22-i tetőzés között 13 nap telt el. Szolnokon egy napon át 1013 cm volt a tetőző vízállás (kisebb, mint a 2000. évi 1041 cm-es LNV), de a 980 cm -t meghaladó vízállások időszaka április 16 és 29 között szintén 13 napos volt. A Tisza hidrológiai függetlenségét tovább gyengítették a Körösök és a Maros tartósan megújuló árhullámai már április elejétől. Csongrád vízmércéjén 13-án 900 cm-t mértek, s a vízállás 18-án meghaladta az ott még nem tapasztalt 1000 cm-t. Tetőzés itt is 22-én történt (1033 cmrel), de még 30-án sem jutott 1018 cm alá a vízállás. Mindez a Körösökre is visszahatott, és az itteni vízállás magassága és hosszú tartóssága a fő oka a Körös-torkolat közeli töltés-meghibásodásoknak, sőt azok folyamatos szaporodásának is. Míg a Hármas-Körös tartós vízhozamai alig haladták meg a 700 m

3/s-t, a Maros szinte az egész hónapban 800 m

3/s-nál többet hozott, a 19-i 533 cm-es makói tetőzése közelében 1300 m

3/s-t. Csongrád és Szeged között a mindszenti vízmérce mutatott igen nagy emelkedést, amely a Körös-torkolati helyzethez hasonlóan a töltések magassági biztonságának kimerüléséhez közelálló helyzetet eredményezett. A 2000. évi 1000 cm-es mindszenti LNV április 22-én 1062 cm-re emelkedett. Szegeden április 11 -én érte el a Tisza vízállása azt a 900 cm-t, amely a folyó történetében ez alkalommal fordult elő ötödször. (1919, 1932, 1970, és 2000 után). Április 17-én jutott túl a szegedi vízállás az 1970 évi 961 cm-es LNV-n, 19-én pedig az addig még nem tapasztalt 1000 cm-en is. Az 1000 cm fölötti állapot egy teljes hétig, 26-áig tartott. Közben, 22-én 1009 cm-rel alakult ki itt az új LNV. Április végéig éppen csak az 1970. évi LNV alá apadt a vízállás, és csupán május 10-én, 30 napi időszak után a harmadfokú készültségi szintű 850 cm alá. A Tisza hidrológiai függetlensége megszűnésének legfőbb okozója a Duna Tisza torkolatához ért és ott tartóssá vált árhulláma volt, amelynek következtében április 22-én a Tisza 400 km hosszú, Kisköre-Titel szakaszán tetőző állapot alakult ki. Ez előtt, április 17-től e szakaszon szinte cm-re egységesen növekedett a vízállás, majd a tetőzés után igen lassú ütemben hasonló egységességgel csökkent. A Duna a tetőzésig duzzasztó hatást gyakorolt a teljes említett Tisza-szakaszra, ezt követően süllyesztette azt. A vízszín-duzzasztás tartós állapota következtében a Tisza árvízi vízszín-esése 4 cm/km-ről átlag 2,3 cm/km-re csökkent. A folyó vízhozamához képest aránytalanul magasabb vízállásokat ért cl. Szegeden az ennél az árvíznél legnagyobb, 3700 m

3/s vízhozam köthető a legnagyobb, 1009 cm vízálláshoz. 1970-ben ugyanez a megmért maximális vízhozam csak a 958 cm-hez volt köthető. Legmeglepőbbnek ítélhetjük, hogy a legalább három hetes dunai (és a duzzasztott Tisza által a Hármas-Körösre és Marosra is átszármaztatott) duzzasztó hatás miatt a KisköreTitel közti folyószakaszon nem lehetett határozottan semleges szelvényt értelmezni (hacsak a teljes érintett folyószakaszt nem tekintjük semleges szelvények sorozatának), mert eddig még nem fordult elő, hogy ilyen hosszú folyószakaszon egyidejűleg állt volna be a vízállásoknak az időben legutolsó — április 22-i - tetőzése. Az is jól követhető, hogy a tetőző időszak kezdete alulról-felfelé, a Dunától indulóan haladt mintegy 10-12 m/s hullámsebességgel. Mindez arra mutat, hogy a Tisza árhullámait csak saját tulajdonságaiból célszerű megítélni, aligha más folyók tulajdonságai alapján. A Tisza rendkívüli magasságú árvize nyomán egyes helyeken a magassági biztonság hiányait homokzsákokból készült nyúlgátakkal kellett pótolni. Komolyabb védekezést igényeltek a magas vízállás hosszú időtartama miatt bekövetkezett átázások, illetve töltés-repedések és -csúszások miatti meghibásodások. A Tisza-Körös zug igényelte a legtöbb védelmi beavatkozást, legalább 10 egymáshoz közeli helyen Tiszaug, Tiszasas, Csépa és Szelevény községek közelében, elsősorban a Körös töltésén. A hosszanti repedések a töltés egy részének leválása és lecsúszása, vagy lesuvadása következtében keletkeztek. Előfordult, hogy a töltés alatti homok vált átnedvesedése miatt folyóssá, s ennek kinyomódása roskasztotta be a töltés mentett oldali szakaszának egy részét. Az is előfordult, hogy a töltésbe szivárgott víz nem talált utat 35