Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mádlné dr. Szőnyi Judit - Erőss Anita: Újabb hidrogeológiai vizsgálatok a budai termálkarszt területén

A kezelés nélkül hálózatba táplált vizek kémiai és bakteriológiai szempontból megfelelő minőségűek, vasés mangánbaktérium tartalmuk esetenként határérték feletti. A vízellátó hálózat, a fogyasztási pontok vízminősége Szombathely város területén megfelelő minőségű, a regionális rendszer egyes kis fogyasztású ágain, különösen a kezelés nélküli vízbázisok által ellátott területeken a víztermelő telepet elhagyó víz nyomokban kimutatható vas- és mangán tartalma a hálózat végpontjain vas és mangán feldúsulást eredményez. 1985-86-ban a Budapesti Műszaki Egyetem elvégezte Szombathely vízellátó rendszerének biológiai felülvizsgálatát. A biológiai vizsgálatokat -a kémiai és a bakteriológiai vizsgálatokkal párhuzamosan- közel húsz éve folyamatosan végezzük akkreditált laboratóriumunkban. A víztermelés, vízkezelés és vízelosztás minőségellenőrző vizsgálati eredményei idősorainak elemzése kémiai, bakteriológiai és biológiai állandóságot mutat, feltárja a vízellátó rendszer helyi sajátosságait és így megelőzhető a vízminőséget veszélyeztető másodlagos szennyezési folyamatok kialakulása, valamint meghatározható a vízminőség megőrzés és javítás hosszútávú programja. A megfelelő vízhozam és víznyomás biztosítása mellett a legfontosabb feladat a rendszer minden pontján a lehető legjobb vízminőség biztosítása. A megbízhatóan jó vízminőség egyik alapfeltétele a rendszert alkotó csővezetékek jó anyagminősége és a belső csőfalak megfelelő állapota. A rekonstrukciós feladatok között így kiemelten kezeljük a régi, nagy kockázatot hordozó ólom és acél bekötővezetékek, illetve acél gerincvezetékek cseréjét. Ezeket műanyag és gömbgrafitos öntöttvas anyagú csövekkel váltjuk ki. Előfordul hogy a csőfalak belső felületére lerakódott makacs szennyeződések intenzív mosatással nem távolíthatóak el. Az utóbbi években az ilyen vezetékeket mechanikai úton tisztítjuk. Újabb hidrogeológiai vizsgálatok a budai termálkarszt területén* MÁDLNÉ DR. SZŐNYI JUDIT - ERŐSS ANITA ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék 1. Bevezetés A 2005. június 21-én a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztályának előadóülésén bemutatott kutatásainkat a „Rózsadombi termálkarszt monitoring működtetése" téma keretében, a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala és az ELTE Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszéke közötti szerződéses munkák keretében végeztük 1998 és 2001 között. Feladatunk volt a földtani természetvédelem Rózsadombra megfogalmazott céljainak elősegítése, azaz a barlang-, valamint a karsztforrások védelmének megalapozása. Kiindulási elvként kezeltük, hogy a karsztok védelmének alapja működési mechanizmusuk megértése. Ezt szem előtt tartva elsőként a Hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatok, információk alapján összefoglaltuk a budai termálkarszt-rendszer működésére vonatkozó ismereteket. Ezt követően fogalmaztuk meg hosszú távú, a karsztrendszer működésének megismerését elősegítő további kutatási javaslatainkat. E javaslatok között szerepelt a termálkarszt területén feltételezhető epikarszt vizsgálata, valamint a rendszer hidrodinamikájának megismerését szolgáló nyomjelzési kísérlet elvégzése. 2. Az epikarszt vizsgálata Az epikarszt a karbonátos kőzetek legfelső, mállásnak legjobban kitett, sűrű repedéshálózattal átszőtt része. Morfológiai leírásával számos kutató foglalkozott és számos névvel illette. így Jakucs (1971) B-zónaként írta le, Williams (1983) szubkután zónának nevezte. A karsztok vízháztartását érintő funkcióira azonban először Mangin (1975) hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint az epikarszt tározóképessége által folyamatos, lassú utánpótlódást jelent a karsztrendszer számára. Ugyanakkor tektonikus és oldási eredetű függőleges járatai révén koncentráltan is továbbíthatja a vizet a karszt mélyebb zónáiba. Ezeket a funkciókat a felszínközeli zóna és az alatta lévő szálkőzet repedezettségbeli, ebből következően permeabilitásbeli különbségei okozzák. Mindezeknek a hidraulikai jellemzőknek a következtében az epikarsztot ma már a karsztok egy különlegesen fontos alrendszereként kezelik. Scheuer és Schweitzer (1971) a hazai szakirodalomban elsőként ismerték fel a fagyaprózódási jelenségek hatását a karsztos területek vízháztartási viszonyainak alakulására. Meglátásuk szerint „a fagyaprózódás hatására... a felszín közelben jelentős hézagtérfogat-növekedés áll elő, ami fokozza a víznyelő képességet. így lehetővé válik, hogy ha a karsztos kőzetekben nincsenek nagyobb vízvezető járatok, ezekben a fagy hatására kisebb-nagyobb mélységig feldarabolt felszíni, vagy felszín közeli rétegekben tárolódjék a csapadék, addig, amíg a szűkebb járatokban, repedésekben a csapadék elvezetődik"(466 p.). Tyc (1996, 1997) arra hívta fel a figyelmet, hogy a fagyaprózódás elsődleges hatása mellett egyes periglaciális folyamatok speciális formákat hozhatnak létre osztályozó hatásuk révén. A képződmények elrendeződése, formája is betölthet hidraulikai (víztartó, vízfogó) szerepet. " Előadásként elhangzott az MHT Hidrogeológiai Szakosztály 2004. november 16,-i előadóülésén. 28