Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mádlné dr. Szőnyi Judit - Erőss Anita: Újabb hidrogeológiai vizsgálatok a budai termálkarszt területén

Mindezeket figyelembe véve célul tüztük ki a rózsadombi szálkőzetek felső részének és törmelékfedőinek vizsgálatát abból a szempontból, hogy epikarsztnak tekinthetők-e vagy sem. Továbbá hidraulikai funkciójuk, barlang- és vízvédelemben betöltött szerepük előzetes becslésére is vállalkoztunk. Mivel csaknem teljesen beépített területről van szó, ezért az értékeléshez segítségül hívtuk a nyolcvanas évek közepének nagyarányú építkezései során készült felmérő munkák fotódokumentációit és fúrásleírásait (Véghné, 1985; Horváth et al., 1985), valamint időszerű építkezési és egyéb feltárások helyszíni felvételét is elvégeztük. A vizsgált területen a felszín legnagyobb részét agyag és márgatörmelékes agyag borítja. Ezt egészíti ki a lösz, lejtőtörmelékes lösz, édesvízi mészkő, Kiscelli és Tardi Agyag, Budai Márga, Szépvölgyi Mészkő, a Mátyáshegyi Formáció tüzköves dolomitja, valamint a Fődolomit Formáció kisebb foltjai. A terület jelentős részén találhatunk antropogén feltöltést, amely több m-es vastagságot is elérhet. A felszín közeli kőzetkifejlődéseket négy típusba soroltuk. Ahol a karbonátos kőzet közvetlenül a felszínen található - törmelékes fedő nélkül - fokozatos az átmenet a felső fellazult zóna és a szálkőzetet jelentő blokk-zóna között. Éles permeabilitás kontraszt hiányában nem feltételezhetünk szivárgási küszöböt. Ezt a képet a nyitott hasadékok, zsombolyok vertikális gyors vízközvetítő elemekként tagolják. Második kategória, ahol a blokk zóna fölött az alapkőzet törmeléke található mátrix nélkül. Ez időszakos víztartóként funkcionál, benne a gyors vertikális vízmozgás mellett laterális vízmozgás is feltételezhető. Ennek egy további módosulása, a harmadik kategória, ahol a blokk-zóna fölött az alapkőzet törmeléke agyagos-löszös mátrixban úszik. A mátrix anyaga és aránya függvényében szintén tárolódhat benne víz. Értelemszerűen nem tekinthető epikarsztnak az utolsó eset, ahol az alapkőzet törmelékét a felszín felől lösz, illetve agyagos képződmények zárják le. Törmelékes összletben is találtunk vertikális vízközvetítőként funkcionáló elemeket: fagyékeket, fagyzsákokat, illetve tálszerü képződményeket (/. ábra). 1. ábra. Vízkoncentráló fagyjelenség egy Pusztaszeri úti feltárásban Összefoglalva, a Rózsadombon az epikarszton és a törmelékes fedőn át zajlik a beszivárgás. Mindkét fedőtípus víz-visszatartó szerepe dominál, ami barlang- és vízvédelmi szempontból kedvező. Koncentrált kifolyás belőle nagy esők idején ott lehetséges, ahol a vertikális elemek, kürtő-felharapózások ezt lehetővé teszik. 3. Egy „negatív" nyomjelzési kísérlet tapasztalatai A második kérdés a József-hegyi beszivárgási terület és a Lukács-fürdő közötti hidraulikai kapcsolat tisztázása volt, melyre legkézenfekvőbb megoldásul a nyomjelzés módszere kínálkozott. A terület fokozódó beépítettsége miatt közel egy évtizede foglalkoztatja a kutatókat, hogy a József-hegyen beszivárgó szennyezők eljuthatnak-e a forrásokig, kutakig, vagy azok kizárólag a források környezetéből erednek, mint ahogyan ezt Szenthe István geológus már korábban igazolta. A későbbre tervezett hidrodinamikai modellezés miatt is indokolt volt egy közvetlen terepi kísérlet elvégzése. A munka előzményeként szolgált a Sárváry és társai (1992) által elvégzett barlangi nyelőképesség-vizsgálat, melyet a József-hegyi barlang legmélyebb pontján, a Solárium-terem aknájában (2. ábra) végeztek el. Eredményeként 10 és 42 nap közötti elérési időt prognosztizáltak a jelzőanyag beérkezésére. Kísérletünkben e hipotézis ellenőrzésére vállalkoztunk. A jelzőanyag injektálásnál a József-hegyi barlang feltárt járatait természetvédelmi okokból igyekeztünk elkerülni. A forrásokhoz az egyik legközelebbi, ugyanakkor tágas és képződménymentes barlang a BO-barlang. Itt is végeztek már nyeletési-próbát, pozitív eredménnyel. Ez a barlangüreg természetes felharapózás, másodlagos omladékterem, alatta barlang feltételezhető. A kísérlethez Tinopal-CBS-X nevű optikai fehérítő anyagot használtuk, melyből 10 kg-ot 600 1 vízben feloldva juttattunk be. A hagyományos fluoreszkáló festékekkel, így a leggyakrabban alkalmazott uraninnal szemben a Tinopal színreakciót nem, csak szabad szemmel alig észlelhető opalizálást okoz. Ezen kívül alacsony toxicitás jellemzi, mely tulajdonságok a balneológiai hasznosítás miatt lényeges kritériumok voltak. A festék egyik kedvezőtlen tulajdonsága adszorpciós képessége, mely a vastag ~80m telítetlen zóna miatt hátrányt jelentett. Ezt elő-, illetve utóöblítéssel igyekeztük kiküszöbölni. Az előöblítésre azért is szükség volt, hogy a nyomjelző anyag számára telített útvonalat és pontszerű bejutást biztosítsunk a karsztvízszinthez. Ehhez 500 m

3 vizet, 300-150 l/min hozammal juttatunk be a kísérlet megkezdése előtt egy nappal a B0 aknába. A mintavétel kilenc ponton történt 90 napon keresztül. A Szent Lukács Gyógyfürdőhöz tartozó forrásokat és kutakat mintáztuk meg, melyek egy része üzemen kívül volt, de a kísérlet idejére - kérésünkre - beüzemelték azokat. A kézi mintavételen kívül egy GGUNFL02 spektrofluoriméter (Schnegg és Doerflieger, 1997) a Molnár János-barlangba beépített mintavételi csőhöz 29