Hidrológiai tájékoztató, 2005

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Ferenczi Zoltánné: Dombvidéki vízrendezés és vízgazdálkodás

lehetőséget nyújtanak záportározó kialakítására. A záportározókat a belterületek védelme érdekében, a belterületek felett célszerű kialakítani. A záportározók völgyzárógáttal lezárt üres tározóterek, amelyek zápor idején telnek meg. Kialakításuk révén a heves lefolyás elmúlta után néhány órával automatikusan leürülnek, a tovább vezetés pedig a tározó alatti mederszakasz kiépítési mértékével összhangban biztosítható. A záportározó előnye továbbá, hogy jellegéből adódóan nincs állandó vízborítás, így csak a műtárgyakkal érintett területek kisajátítása szükséges. Kaposváron pl. a Kisgáti városrész védelmére épült záportározói^, és 5. kép). A vizek visszatartása mellett ugyancsak megoldandó feladat a vízgyűjtőről az erózió által lemosott hordaléknak a visszatartása, a befogadóknak a feliszapolódástól ily módon való mentesítése. A hordalékvisszatartást biztosító sankolók a dombvidéki vízrendezés jellemző létesítményei. Területünkön 1972-ben épült Somogydöröcske belterületén az a sankoló, mely mintegy 50.000 m

3 hordalék visszatartását biztosította (6. kép). A település egyébként példaértékűnek mondható belterületi vízrendezést hajtott végre a 90-es évek elején. Ugyancsak jellemző dombvidéki beavatkozás az elfajult vízmosások megfogása, megkötése. A Balaton déli partján, a Tetves patak vízgyűjtőjén igen sok vízmosás található, melyek közül a Somogy megyei Visz községben kialakult vízmosás országos közutat veszélyeztetett. A vízmosás megkötése a 70-es évek elején megtörtént. A vízmosás beállt, visszarágódása megszűnt. A beavatkozás során a vízmosáskötő, müvek megépítése mellett a vízmosáshoz gravitáló vizek elterelése is megtörtént (7. kép). 7. kép. Viszi vízmosáskötés Helyi vízkárelhárítás A fentiekben vázoltakból kitűnik, hogy a dombvidéki területeket leginkább a rövid ideig tartó, nagy intenzitású csapadékok és az eróziós károk sújtják. A kisvízfolyások áradásai időben rendkívül gyorsan zajlanak le, ezért általában klasszikus védekezésre nem kerülhet sor, a védekezés elsősorban mentésben, a károk mérséklésében, a vizek visszavezetésében nyilvánul meg. A helyi vízkárok elleni védekezés legfontosabb eleme tehát a megelőzés. Hogy igazgatóságunk működési területe jellemzően dombvidéki terület, annak illusztrálására a következő néhány adat szolgál: A DDKÖVIZIG működési területe: 9976 km

2, ebből a dombvidéki vízgyűjtőterület 9761 km

2. Települések száma 568, ebből dombvidéki 502. Dombvidéki vízfolyások hossza: főmű: 651 km, társulati: 4197 km, önkormányzati: 1550 km, üzemi 7400 km. A jelenlegi szabályozás szerint a helyi vízkárelhárítás önkormányzati feladat. A települések számát figyelembevéve azt látjuk, hogy csak igazgatóságunk területén mintegy 500 település helyi vízkárok által potenciálisan veszélyeztetett. Az ez év áprilisában Észak-Magyarországon előfordult rendkívüli csapadéktevékenység miatt bekövetkezett vízkárok is a megelőzés fontosságára hívják fel a figyelmet. A vízgyűjtőn történő lefolyást gyorsító, káros beavatkozások megakadályozása, a záportározók építését lehetővé tevő önkormányzati finanszírozások, az elöntéseknek leginkább kitett, völgyfenéki területek beépítési korlátozása, együttesen jelentik a megelőzés érdekében szükséges feladatokat. A megelőzés eredményességére területünkön konkrét példa szolgál bizonyítékul. 2005. március 27-én éjjel a Kapós csatorna felső vízgyűjtőjére 80 mm csapadék hullott, mely csapadék hatása azonban a vízgyűjtő két szomszédos településén eltérő módon jelentkezett. Kaposszerdahely község a Szennaberki vízfolyás vízgyűjtőjén, míg Szenna község a Szennaberki vízfolyás mellékágán, a Deregényi árok vízgyűjtőjén helyezkedik el. A Szennaberki vízfolyás vízgyűjtőjén fekvő Kaposszerdahely települést rövid idő alatt elöntötte a víz, míg a korábban állandóan vízkár sújtotta Szenna település a Deregényi árkon időközben megépült záportározó hatása következtében mentesült a vízkároktól. Az elmúlt években bekövetkezett vízkárok a kormány figyelmét sem kerülhették el. Az ágazat felmérést készített a vízkároktól leginkább veszélyeztetett településekről, azonban a vízkárok megelőzéséhez szükséges pénzeszközök biztosítása még nem látszik megoldottnak. A már említett ez évi észak-magyarországi vízkárok is megerősítik a megelőzés fontosságát, szükségessé téve az önkormányzatok vízkárelhárítási feladatainak megfinanszírozását. Összefoglalva megállapítható, hogy a dombvidéki vízrendezési beavatkozások célja igen sokrétű. A külterületeken a beavatkozást elsősorban a területhasználat határozza meg. A völgyfenék intenzív mezőgazdasági művelése esetén a befogadói feltételek megteremtése továbbra is szükséges. A müvelésre alkalmatlan, átmeneti vízborítást is tűrő völgyfenéki területeken a medrek akár természetközeli, „ősállapota" is megengedhető, míg a belterületeken a beavatkozások elsődlegesen a vizek kártételeinek megelőzését szolgálják. A vízgyűjtő egészére kiterjedő beavatkozások között kiemelt jelentőségűek a komplex hasznosítású tározók, illetve a belterületek védelmét biztosító záportározók. 7