Hidrológiai tájékoztató, 2005
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Makfalvi Zoltán: Erdély ásvány- és gyógyvizei
esés negyedidőszaki üledékek - jó víztároló formációk 3.2.2.1 Gyergyói-medence Ásványvíztípus: Ca, Mg, HC0 3, Fe, C0 2 Előfordulások: a Maros (törés) vonalán (Gyergyóremete, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Kilyénfalva 3.2.2.2. Csíki-medence Ásványvíztípus: Ca, Mg, HC0 3, Fe, C0 2 Előfordulások: az Olt (törés) vonalán (Madicsafürdő, Csíkdánfalva T=19°C, Csíkmadaras, Csíkrákos, Madéfalva Q=25 l/s T=17 °C, Csíkszereda, Csíksomlyó +J, Csíkzsögöd Q=25 l/s, Csíkszentkirály freatikus szint - Borsáros, Tusnádfalu) 3.2.2.3 Baróti vagy Erdővidéki-medence Ásványvíztípus: Ca, Mg, Na, HC0 3, Fe, C0 2 Előfordulások: Magyarhermány, Bibarcfalva, Olasztelek, Vargyas, Bárót, Székelyszáldobos, Felsőrákos 3.3. Vulkáni vonulat és platóvidék 3.3.1. Hargita hegység - rossz víztároló Ásványvíztípus: kevés oldott ásványianyag, C0 2, Fe, H 2S + mofetták Előfordulások: Lok patak, Madaras patak, Hargitafürdő (1350 m), Szentimrei büdösfürdő, Bányapatak, Aszó patak, Venned patak, Bányász patak 3.3.2. Hargita plató - piroklasztitok Ásványvíztípus: Ca, Mg, HC0 3, Fe, C0 2 Előfordulások: Vargyas patak T=23 °C, Kirulyfurdő 3.3.3. Az erdélyi medence piroklasztitokkal fedett peremi üledékei Ásványvíztípus: kevert jellegű Ca, Mg, enyhén konyhasós, Fe, C0 2 - „Szeltersz típusú ásványvizek" Előfordulások: Vargyas völgye - sós, széndioxidos iszap, Szentegyháza, Homoródfürdő (Lobogó f., Mária f.), Korond (Árcsó - Aragonit), Szejkefurdö H 2S, Br, J, C0 2, szénhidrogén nyomok, gyógyiszap 3.4. Erdélyi medence ásványvizei (gyógyvizei) 3.4.1. Földgáztelepeket övező fosszilis ún. telepvizek Ásványvíztípus: J, Br, koncentrált sós vizek Előfordulások: - természetes források és fürások: Marosszentgyörgy, Bázna (égő víz), Székelykeresztúr 3.4.2. Diapír szerkezeteken Ásványvíztípus: tömény konyhasós, néha brómos gyógyvizek Előfordulások: - sótömzsök felszínén (antropogén, sókarszt): Dézsakna, Kolozs, Torda (Román tó), Marosújvár, Vízakna, Szováta (gyógyiszap, heliotermia); - sóbreccsából: Parajd T=41 °C 3.4.3. Sótömzsök feletti (tortonai, szarmata és negyedidőszaki) üledékeken át jut a felszínre Ásványvíztípus: kompex vegyi összetétel: Ca, Mg, S0 4, HC0 3, H 2S, Br, J, B, NH 4, alacsonyabb sókoncentráció: 20 g/l Előfordulások: Szamosfalva (radioaktivitás), Szerdahelyfürdő, Nádpatakfürdő, Persány, Homoród (iszapvulkán), Vargyas patak völgye, Kis Homoród patak (Karácsonyfalva, Lövéte - Sóskút), Nagy Homoród patak völgye, Homoródszentpál (Sóstó, Madárpihenő), Székelyudvarhely (Sóspatak), Idecsfürdő, Görgénysóakna, Marosvécs, Nagyszamos és mellékpatakjai mentén. 4. Fürdőgyógyászati hasznosítás Dr. Bélák Sándor „A gyógyvizek jelentősége orvostudományi szempontból" (Hidrológiai Közlöny, Budapest 1942) c. dolgozatából: „A balneológia, illetőleg a természetes hatótényezők hatásmódjának kutatása és az az új szemlélet, amely ebből fakad, visszavezeti az embert és a tudományt ősi természetes külvilágunk megbecsüléséhez és értékeléséhez a betegségek megelőzése és gyógyítása terén, ami annál szükségesebb, mivel jobban eltávolított bennünket ettől az egyre nagyobb térhódító civilizáció. A balneológia tehát nemcsak évezredes múlt, hanem egyben a jövő ígérete is." (tárgya, eszköze a gyógyvíz, a gyógyfürdő). Dr. Hankó Vilmos „Erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása" 1891 (Erdélyrészi Kárpát Egyesület kiadása) c. munkájában 35 fürdőt említ. Kovásznáról azt írja, hogy itt vannak Európa leggazdagabb szénsavas forrásai; Marosujvárról írja, hogy a sóbányák vizéből gőzfürdőt és uszodát működtetnek. Románszentgyörgyöt Radnaszentgyörgy néven említi, Szejkefürdőt „Székely Gastein"nek nevezi; Tusnádfürdőn 4 ivóforrást és 4 fürdőforrást említ; a Torjai Büdösbarlanggal kapcsolatban közli Ilosvay Lajos gázelemzését; Tordán és Vízaknán említi a római bányák felett keletkezett tavakat; Zajzonban pedig a Zajzon patak által táplált hullámfürdőt is említi. Az „Erdély nevesebb fürdői 1902-ben" (Országos Közegészségügyi Egyesület Kolozsvárvidéki Osztálya) c. munkában külön szerepelnek a legfontosabb konyhasós fürdők (A szovátai Medve tóval kapcsolatban említi Kalecsinszki heliotermiáról szóló felfogását, valamint a Medve tó keletkezésévei kapcsolatos számításait (187980), valamint a szabad szénsavban és szénsavas sókban gazdag fürdők és ásványvizek (Korondról úgy ír mint az 1850-60 évek Erdély kedvelt fürdőjéről, Élőpatakról megemlíti, hogy itt tartották 1875-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlését, amikor a fürdőtelep 500 lakószobával rendelkezett. Kovásznáról a Pokolsár kitöréseiről is ír (1837, 1857, 1885); Málnásfürdőről megemlíti, hogy a fürdőforrások helyén feltörő ásványvize „Semseyné bugyogója" néven emlegették. Tusnádfürdőről megemlíti, hogy 1845-ben indult a fürdőtelep építése a Beszédmező nevű helyen, 1867-ben már melegfürdővel is rendelkezett.) Dr. Papp Samu, dr. Hankó Vilmos „A magyar birodalom ásványvizei és fürdőhelyei" (Magyar Balneológiai Egyesület - 1907) c. munkájukban említik Csíkszereda 21 °C-os vasas savanyú vizét, valamint a Csicsói Hargitafürdőt. Fürdővendégekről szóló adatok 1893 és 1900 között (átlagban): - 1000 fölött: Borszék, Tusnádfürdő, Marosujvár - 500-1000: Élőpatak, Kovászna-Vajnafalva, Szováta, Vízakna - 500 alatt: Bázna, Homoród, Korond, Málnásfürdő 61
