Hidrológiai tájékoztató, 2005
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mádlné dr. Szőnyi Judit - Erőss Anita: Újabb hidrogeológiai vizsgálatok a budai termálkarszt területén
csatlakoztatva, 4 percenként észlelte a nyomjelzőanyag koncentrációját. Soláriuni-terem 5 K letési kisérk.t) N \ • BObWtang (nyomjelzo injektálás) 19 C 3 Q Malom-tó (Boltív-forrás) ylÖW^ár János barl^gJ^j Csatorna Lukacs lurdő (mintavétel) 2. ábra. A nyomjelzési kísérlet helyszínei A kísérlet másik fontos eleme volt a vízhozam becslése. A forrásokon kilépő vízmennyiség ismerete lehetővé teszi a jelzőanyag várható hígulásának előzetes kalkulációját. A forrás-hozamok pontos ismeretében, kvantifíkálhatók a festési eredmények. A Rózsadomb lábánál fakadó források jelenlegi hozama abszolút értékben nem meghatározható, hiszen a fürdő által használt forrásokat, illetve kutakat szivattyúzzák, a kitermelt víz mennyisége az igényektől függően változik. A különböző források és kutak egymásra is hatnak. Továbbá feltételezhetően nem csak az ismert forrásokon keresztül csapolódik meg a karsztrendszer vize, hanem diffúz módon is, a Dunába jutva. A hozam becslése - az emberi igénybevétel miatt tehát - a vízmérleg elv alkalmazásával vált csak lehetővé. A Boltív-forrás a Molnár János-barlang kijárata a Malom-tó irányába, mely az egyetlen relatíve „szabad" kifolyású forrás, amely a Malom-tavat táplálja. A tó vízszintjét zsilip szabályozza, így vize egy csatornán keresztül a Dunába ömlik. Ezen kívül a Boltív-forrás a Lukács-fürdő egyik legfontosabb hidegvíz forrása, a fürdő a barlangba beépített csövön keresztül gravitációsan vesz vizet belőle. Abból a megfontolásból indultunk ki, hogy a Lukács-fürdő által kivett és a Malom-tóból kilépő vízmennyiség összegzése tájékoztat a Boltívforráson megcsapolódó víz relatív hozamváltozásairól. Ehhez a fürdő által felhasznált, és a Malom-tó zsilipjén átfolyt vízmennyiség napi regisztrálását végeztük el. Követtük a Duna vízállásának változását is, de a vizsgált időszakban a folyó a mért hozamot nem befolyásolta. Hozammérésünk meglepő eredménnyel szolgált. Papp F. (1955 in Alföldi et al., 1968) méréseihez képest kettő-ötszörös, ~13000-16000 m 3/d hozamot mértünk. A kísérlet során nem észleltük nyomjelző anyag beérkezését. A Tinopal sorsát illető lehetséges alternatívák a kísérlet befejeztével a következők voltak: 1. A jelzőanyag a karszt telítetlen zónájában egy eddig feltáratlan barlangüregben elakadt. A BO-barlang keletkezése egy nagyobb terem beszakadására vezethető vissza, tehát ez a lehetőség nem zárható ki. 2. A nyomjelzőanyag elérte ugyan a karsztvízszintet, de a domborzati esésből kiindulva a forrásoktól északra, közvetlenül a Dunába jutott. 3. A nyomjelzőanyag elérte ugyan a karsztvízszintet és a Lukács-fürdő felé vette az irányt, de olyan mennyiségű vízben hígult, hogy kimutathatatlanná vált. Az általunk mért vízhozam adatok meghaladták az archív adatok alapján várt értéket. így a hígulás miatt a Tinopal detektálható mennyiségénél (10 9 g/ml) kisebb koncentrációjú beérkezés következett be. A fonti megállapítások tükrében bármelyik alternatíva lehetséges. Leginkább az feltételezhető, hogy azok kombinációi idézték elő a „negatív" eredményt, amely mégis hozzájárult a termál-karsztrendszer működésének jobb megértéséhez. Jó okunk van feltételezni, hogy a József-hegyi beszivárgási területről származó szennyezők el sem érik a Lukács-fürdő környéki megcsapolódási zónát a vastag telítetlen zónában bekövetkező adszorpciójuk miatt, illetve ha mégis elérik, akkor a rendszerben tárolt felbecsülhetetlen mennyiségű vízben felhígulnak. Az igazi veszélyt a megcsapolódási zóna közvetlen környezetének szennyező forrásai jelentik. A 2001-ben elvégzett kísérlet után két évvel, Kalinovits Sándor és búvárcsapata a Molnár János barlang korábban ismeretlen, hatalmas méretekkel jellemezhető szakaszait tárta fel, amely a jelzőanyag hígulásból adódó eltűnésének alternatíváját erősíti. IRODALOM Alföldi L„ Bélteky L„ Böcker T„ Horváth J„ Korim K„ Liebe P., Rémi R. (szerk.) (1968): Budapest hévizei. VITUKI, Budapest, p. 365. Horváth.)., Kriván P., Péró Cs. (1985): A Budapest II., III. kerület, Pál-völgyi, Rózsadombi-, Ferenchegyi-barlangrendszerek és környezetük tektonikai, mérnökgeológiai, barlangprognosztikai vizsgálata. Szakvélemény. FTV 5. melléklet Jakucs L. (1971): A karsztok morfogenetikája - Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 310. Mangin, A. (1975): Contribution a l'etude hydrodynamique des aquifere karstiques. These de Doctorat d'Etat Dijon - Annales Speleo. 29/3 pp. 283-332., 29/4 pp. 495-601., 30/1 pp. 21-124. Sárváry I., Maucha L., Izápy G. (1992): Vízkémiai, mikrobiológiai és izotóp vizsgálatok - KTM, Phare 134/2. Projekt, 7. Feladat, Beszámoló jelentés Scheuer Gy„ Schweitzer F. (1971): A negyedkori fagyaprózódási folyamatok hatása a karsztforrásokra - Földr. Ért. 20/4. pp. 465-468. Schnegg, P. A.. Doerfliger, N. (1997): An inexpensive flow-through field fluorometer, in: 6 , h Conference on Limestone Hydrology and Fissured Media, Jeannin, P-Y. (ed.) Proc. 12 , h intem, symp., la Chaux-de-Fonds, 10-17 August, pp. 47-50. Tyc, A. (1996): The Nature of Epikarst and its Role in Dispersed Pollution of Carbonate Aquifers - in Rózkowski, A. (ed.): International Conference on Karst-fractured aquifers. Vulnerability and Sustainability, Katowice-Ustron, Poland, June 10-13., pp. 270-281. Tyc, A. (1997): Epikarstic Features in Zones affected by Periglacial Processes, Example of the Silesian-Cracow Upland (Poland) Proceedings of the 12 t h International Congress of Speleology, Switzerland, Vol. I., pp. 289-292. Végh S.-né (1985): A József-hegyi barlangrendszer kutatásához kapcsolódó földtani térképezés eredményei - Kézirat, ELTE Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék, Budapest Williams, P. W. (1983) \ The Role of the Subcutaneous Zone in Karst Hydrology - Journal of Hydrology, 61. pp. 45-67. 30
